Több munkáért kevesebb bért - itt a magyar valóság

A háztartások éves jövedelme az OECD-országokban átlagosan 22 300 dollár, míg Magyarországon ennek a fele. Ehhez az OECD-országokban átlagosan 1740 órát kell dolgozni, Magyarországon csaknem kétezer órát. A számuk magukért beszélnek - mutat rá a Népszabadság írása, mely kitér arra is, nem jogos a magyar vállalkozók örökös panaszkodása a bérterhek miatt.

Luxemburgban a minimálbérnek megfelelő összeg 1758 euró, Hollandiában 1424, Franciaországban 1365, Görögországban 863, Spanyolországban és Szlovéniában 748, Horvátországban 381, Lengyelországban 349, Csehországban 319, Szlovákiában 317, Magyarországon 281 euró. Ennél csak Romániában (157) és Bulgáriában (123) kevesebb.

Ha a bruttó béreket vesszük alapul, szintén óriási különbségeket találunk. Az adófizetési szokások, és árszínvonal ugyanakkor árnyalják a képet. Németországban például a személyi jövedelemadó felső kulcsa 42 százalék, míg nálunk egységesen 16 százalék. Az áfa, a mindenkit érintő fogyasztási adó viszont valamelyest visszabillenti a mérleget: ez nálunk az élelmiszerek esetében 25 százalék, ami a legmagasabb, amit az EU eltűr.
Létezik ez a mérték ugyan másutt is, de jóval magasabb életszínvonalú országokban (például Svédország), jóval nagyobb társadalmi szolidaritás mellett. Ezekben az országokban például ismeretlen a 16 százalékos, - antiszociális - egységes jövedelemadó-kulcs - írja a Népszabadság.

A KSH számításai szerint egy tipikus (két felnőttből és két gyerekből álló) magyar családnak havonta mintegy 220 ezer forintra van szüksége ahhoz, hogy a létminimum szintjén megéljen. A lakosság 30 százaléka ennél jóval kevesebből gazdálkodik.

A cégek adóterhelése viszont nálunk jelentősen csökkent: az ötszázmillió forint adóalapig érvényes tízszázalékos magyar társaságinyereségadó-kulcs a legalacsonyabb az Európai Unióban, és az utóbbi években csökkent a munkaadók által fizetett tb-járulék is: nálunk 27 százalék, míg az örökös versenytárs Szlovákiában például 35 százalék. Nem jogos tehát a magyar vállalkozók örökös sírása a bérterhek miatt. A versenyképesség egyébként sem egyetlen tényezőtől függ: ha az alacsony bér lenne a döntő, akkor a nemzetközi tőke 99 százaléka Fekete-Afrikába menne. De legalább ennyit nyom a latban a termeléshez felhasznált energia költsége, a szállítási és határidői megbízhatóság, a kormányzati kiszámíthatóság, az intézményrendszer és a munkaerő minősége.

A termelékenységi mutatót a hazai kis- és középvállalkozások húzzák le, és az itt termelő multik korrigálják valamelyest. Az elaprózott kis- és középvállalkozási szektor nem tud hatékonyan működni, nincs elegendő forrása a fejlesztésekre, rosszak a munkakörülmények, alacsonyak a bérek. Rontja a versenyképességet az alacsony foglalkoztatási ráta is.

Népszabadság