Veszélyes, de leküzdhető a munkamánia

A munkamánia szenvedélybetegség. Gyakran nehéz felismerni, mivel a cégek nagy része amúgy is feszes munkatempót diktál. Ráadásul a munkamániás függőségét - szemben egy alkoholistákéval - még a társadalom részéről is elismerés övezi. Csehák Hajnalka tréner, terapeuta tapasztalatai szerint a munkamánia gyakran a családos, értelmiségi, középvezetőként dolgozó férfiakat, vagy a gyermekeiket egyedül nevelő és emellett dolgozó nőket sújtja, akikre a családfenntartás miatt az átlagosnál nagyobb anyagi felelősség hárul.

Intő példák: elszigetelődés a családtól

Nem veszélytelen betegség, amit néhány példával is alátámaszt. Egy három diplomás, ötvenes éveiben járó mérnök például gyermekei taníttatása miatt lovallta magát egyre jobban és jobban a munkába. Ám amikor a gyerekek lediplomáztak, nem tudott megálljt parancsolni magának. Folyamatosan bizonyítani akart, így még jobban hajszolta a feladatokat, és egyre jobban elidegenedett családjától. Végül környezete unszolására fordult szakemberhez. Két hónapba telt, mire rádöbbent betegségére, helyreállásához további egy évre volt szüksége.

Egy harmincas éveiben járó, karrierjét tíz éve tudatosan építő, ismert kommunikációs szakember párkapcsolati válsággal került pszichológushoz munkamániája miatt. Társa úgy érezte, mellőzi. A nő karrierépítésére, feladataira hivatkozva már évek óta nem töltött vele egyetlen hétvégét sem. A pszichológus arról is beszámolt: páciensei közül egy munkamániás vezető például annyira felesleges időpocsékolásnak tartotta beosztottjai kávészünetét, hogy a konyha ajtajára "Az osztályharc elfogadott módja a kávézás" feliratot függesztette ki - természetesen vérig sértve mindezzel a néhány percnyi lazításra vágyó dolgozókat. Emellett volt példa telefonon már reggel 6 órától rendelkezésre álló vezetőre is.

Nem mindenki munkamániás, aki sokat dolgozik

Az említett esetek ellenére nem árt tudni, hogy a nagy munkabírású, sokat teljesítő dolgozó nem automatikusan munkamániás. A gondok akkor kezdődnek, amikor a lazítani képtelen dolgozó a munkahelyén kívül töltött időt is bűntudattal éli meg, nem tud kikapcsolódni. Életében a munka többé nem az anyagi javak megszerzésének eszköze, hanem elsőrendű céllá lép elő. Mindent a munkának, a feladatok elvégzésének rendel alá, folytonosan bizonyítani akar, miközben szorongató egzisztenciális - így az anyagi ellehetetlenüléstől való félelem - is űzi. Munkastílusát túlzásnak tartó, helytelenítő kollégáit lustának tartja, nem érti meg őket, miközben egy félkész feladatnál is már a következőn jár az esze. Emberi kapcsolatai beszűkülnek és elszürkülnek. A munkamániás - ha csak teheti - halaszthatatlan munkáira, határidőire hivatkozva igyekszik minden lehetséges módon kivonni magát a családi eseményekből, a baráti köréből.

"A munkamániások többségének - hasonlóan az egyéb függőségekben szenvedőkhöz - nincsen betegségtudata. Mivel a kialakult helyzetet rendszerint családi életük és párkapcsolataik sínylik meg, gyakran környezetük unszolására, magánéleti gondokkal kerülnek pszichológushoz. Csak ezután derül fény a problémák valódi okozójára"- magyarázza a szakember. Csehák Hajnalka azt is hozzátette: mindenkinek lehetnek hajszoltabb időszakai.

Ami tehető ellene

A munkamánia megelőzése érdekében javasolt időnként némi öncenzúrát alkalmazni és fokozottabban odafigyelni a viselkedésünkre. Ha szabadságunk alatt vagy munkaidőn kívül bűntudatot érzünk irodai feladataink mellőzése miatt, ha már álmunkban is megoldandó feladatainkon töprengünk, ha tartósan és indok nélkül mindig egyszerre több problémát szeretnénk megoldani, már fennáll a szenvedélybetegség kialakulásának veszélye. A kevésbé súlyos esetekben segíthet az is, ha az érintett megpróbálja önerőből tudatosan átszervezni az életét. Jó, ha ilyenkor elegendő időt hagy a feltöltődésre, baráti és családi kapcsolatainak ápolására - és rázárja az irodaajtót a feladatokra. Súlyosabb esetekben érdemes haladéktalanul szakemberhez fordulni. A pszichológus a probléma tudatosításában és a változtatás ellenőrzésében is segítségre lehet.

A munkamánia jelei

Amennyiben a húsz állításból legalább tizenkettőt észlelünk magunkon, tanácsos pszichológus segítségét kérni.

A karrier mindennél fontosabb.

Rendszeresen legalább három-öt különböző feladaton dolgozom egyszerre

Állandóan túlórázom, akkor is, ha nem indokolt

Nem értem, aki nem viszi túlzásba a munkát és tervezgeti hétvégi kikapcsolódását.

Nem tudok lelkiismeretfurdalás nélkül pihenni.

Idegesít a semmittevés

Nem megyek szabadságra

Ha mégis, akkor a laptopot és a mobilt bekapcsolom.

Állandóan elérhető vaagyok hivatalos ügyekben, reggel 8 óra előtt és este 20 óra után is.

Mindent kézben akarok tartani, mert nálam jobban senki sem tudja elvégezni a munkát.

A volánnál ülve, dugóban is folyton telefonálok, cégadatokat és kimutatásokat böngészek.

Vezetéskor görcsösen nyomom a pedálokat és türelmetlen vaagyok másokkal szemben.

Gyalog is sietek és a járókelőkben hátráltató útakadályt látok.

Gyorsan beszélek, folyton hadarok.

Elalvás előtt és közvetlenül felkelés után is a megoldandó munkahelyi problémákon töprengek.

Csak a munkáról beszélek a kollégákkal.

Állandóan sietek és soha nem érek rá.

Igyekszem minél hamarabb befejezni a kollégákkal a közös kávézást, és az ebédet.

Az íróasztalnál eszem, sajnálom a kieső időt egy nyugodt ebédre.

Türelmetlen vagyok a kollégákkal, és az új munkatársak betanításánál is

Takács Gabriella