A munkaalkoholizmus öt tünete

A munkaalkoholizmus elkerülése nemcsak a munkavállaló, hanem a munkáltató számára is fontos, hiszen a kimerültség, az alvászavar, az elmagányosodás mellett olyan stressz betegségek is megjelenthetnek meg, amelyek jelentősen csökkenthetik a teljesítményt, az olyan végletes, illetve végzetes betegségekről nem is szólva, mint a magas vérnyomás, az elhízás, a szívinfarktus vagy az agyvérzés.

A teszt tulajdonképpen a munkaalkoholizmus öt tünete körül forog, amelyet egy Asheville-i, munkaalkoholistákat kezelő pszichoterapeuta, Dr. Amy Robinson dolgozott ki: ha ezek közül valaki három jellemző alapján magára ismer, érdemes elgondolkodnia, hogy nem szenved-e munkaalkoholizmustól.

A munkaalkoholizmus öt tünete
1. Belefeledkezés a munkába
2. Nem szívesen adja át a munkát
3. Életük egyéb aspektusainak elutasítása
4. Életük egyéb részeinek belekeverése a munkába
5. "Eltitkolt" munkák

1. Belefeledkezés a munkába
Képtelen elszakadni az irodától, munkaidő után, illetve hétvégén is csak a telefonját, e-mailjét ellenőrzi, esetleg családi vacsora közben is csak a másnapi munkahelyi teendőin rugózik. A családdal töltött idő lerövidül, jobban mondva nem is igényli, gondolatai minduntalan (tehát a szabadidőben, szórakozás közben is) csak a munka körül forognak. Robinson szerint nem ritka, hogy a munkaalkoholista akár heti 75-90 órát dolgozik, és ha véletlenül jut ideje egy-egy családi eseményre (születésnap, évforduló), akkor is csak a munkájáról tud beszélni. Ennek megfelelően a szabadság idejére is elkíséri a laptop, a céges telefon, ugyanis kizárólag a napi feladatok teljesítése képes kellemes érzést okozni számára. "A gondolat, hogy szabadság miatt nincs semmi dolga, olyan a munkaalkoholista számára, mint az alkoholistának az, ha nincs innivalója" - állítja Robinson.

2. Nem szívesen adja át a munkát
A legtöbb munkaalkoholista nélkülözhetetlennek hiszi magát, ezért semmilyen feladatot nem képes másnak odaadni, csakis saját maga végezheti el őket. Éppen ezért a delegálást zsigerből elutasítja, mert az megmutatná, hogy más is képes a teendők elvégzésére, ezzel pedig egyúttal megkérdőjelezné saját fontosságát.

3. Életük egyéb aspektusainak elutasítása
A munkaalkoholisták gyakorta családjuk, személyes életük elé helyezik a munkát. Később ugyan megbánják, de az elmulasztott eseményeket már lehetetlen bepótolni.

4. Életük egyéb részeinek belekeverése a munkába
Mivel a munkaalkoholisták egyfolytában dolgoznak, igyekeznek szabadidejükből munkát kreálni, ezzel palástolva mániájukat. Így a munkaalkoholistáknál egyáltalán nem szokatlan, hogy családjukat is bevonják az üzletbe, például a feleségek titkárnőként vagy könyvelőként dolgoznak nekik.

5. "Eltitkolt" munkák
A munkaalkoholisták, ahogy más szenvedélybetegek is, ha szembesülnek függőségükkel, megpróbálják eltitkolni azt. Régebben, a nagy aktatáskák korában még ez komoly nehézségekbe ütközött, ma már viszont egy apró telefont gyakorlatilag bárhova el lehet rejteni. Robinson szerint a munkamániások gyakorta kis palmtopjukkal "vészelik át”" a szabadság idejét.

A munkaalkoholizmus több okból is gyökerezhet. A legtipikusabbak: maximalizmus, vagy mélyen rejtőző kisebbrendűségi érzés, túlzott érzékenység - félelem az elutasítástól, vagy akár önértékelési zavar is állhat a háttérben. A munkaalkoholizmusból nehéz a gyógyulás, mivel a beteg egyrészt hosszan tartót tagadás után is csak lassan ismeri be függőségét, ráadásul kitalál valami racionális érvet, érvrendszert a leplezésére (pl. el kell tartanom a családot, egyszerűen csak szeretem a munkámat), amelyet nagyon nehéz feloldani. Elsősorban tehát magának a betegnek kell felismernie szenvedélyét, hogy aztán sikerrel tudjon belőle kigyógyulni.

Világgazdaság