A bizalom kiépítésének akadályai

Napjaink üzleti kihívásai a reorganizációról szólnak. Egy reorganizációs projekt olyan, mint a mesebeli királyfi hétfejű sárkánnyal folytatott küzdelme. Mihelyt megoldunk valamit, levágjuk a sárkány egyik fejét, nyomban nő helyére hét másik. A királyfi pedig teszi a dolgát, vágja a fejeket. Lehet, hogy a mesében a királyfi egyedül van (bár talán szokott azért segítője lenni), de a való világban nem az elefántcsonttoronyban vívjuk meg üzleti "harcainkat". Emberekkel, társakkal, beosztottakkal, partnerekkel, ügyfelekkel vagyunk kapcsolatban nap, mint nap. Ahhoz, hogy a sárkány fejeit újult erővel levágjuk, együtt kell működni. Az együttműködés elképzelhetetlen bizalom nélkül.

A bizalom megszületésének, kiépítésének egyik nagy akadályozója az előítélet. Mi is az előítélet? Az előítélet a tényeken, vagy hibás, vagy merev általánosításon alapuló előre
kialakított vélemény. Az előítélet a gondolkodás gazdaságosságra törekvő tulajdonságának velejárója, mindenki él vele. Az előítélet egyik megnyilvánulása, amikor a múltbéli tapasztalatunkat kivetítjük a jövőre, mondván, hogy a múltban tapasztaltam, és ez akkor működött. A gond ott van, hogy ez nem elég, ugyanis lehet, sőt majdnem biztos, hogy most nem fog működni.

Előítéletek helyett legyen bennünk kíváncsiság: mi az értéke, az erőssége a másik embernek, az együttműködő partnerünknek? Hogyan, miben lehetne együttműködni? Ezzel a hozzáállással sokat teszünk annak érdekében, hogy el kezdjen kialakulni a bizalom. A rossz tapasztalok persze óvatossá, sőt bizalmatlanná, gyanakvóvá teszik az embert. De mégis: ezen túl kell lépni, különben az együttműködés meghiúsul.

Különböztessük meg a pletykát a rágalomtól! Bízzunk annyira a másik emberben, hogy az első, háta mögött elmondott történet alapján ne azonnal verjük az asztalt, hanem a bizalom mentén tisztázzuk a helyzetet. Az éremnek minimum két oldala van. És sokszor bizony az érdekek, az egzisztenciális félelmek nagyon merész történetek születését okozzák, amelyek nagyon könnyen rágalommá válnak.

Át lehet esni a ló túlsó oldalára is: ha bízunk valakiben, akkor minden áron - akár másokkal való együttműködés rovására is. Érdemes ezt is tudatosítani magunkban.

A bizalom megszületésében szerepet játszik az is, hogyan állunk a hibákhoz. Közhely, de mégis sokszor a partnerek, üzlettársak megítélésénél sokan nem veszik komolyan a napi operációban, hogy mindenki hibázhat. Nincs tévedhetetlen ember, lehet hibázni és attól nem leszünk kisebbek. Aki dolgozik, az hibázik, és ráadásul nem érthetünk mindenhez. Egy dolgot kell nagyon tudni: mihez értünk a legjobban, mi az erősségünk. A többit pedig "be kell szerezni" másoktól. A "make or buy" kérdésre kell jól válaszolni.

A bizalommal kapcsolatban érdemes az időhorizontot végig gondolni. A mi kultúránkra az jellemző, hogy rövid távon gondolkodunk. Jó lenne erről leszokni, mert komoly károkat okoz. A mai megbízás közelsem jelenti azt, hogy jók vagyunk. És fordítva is igaz: ha nincsen ma megbízásunk, egyáltalán nem biztos, hogy azt jelenti, nem vagyunk elég jók a szakmánkban. Hosszabb távról - ami lehet akár az évtized vége - visszatekintve tudjuk megítélni, hogy jól végeztük-e a dolgunkat. Ha egy balatoni lángossütőnk van, akkor sem három hónapos szezonra kell berendezkedni. A szürkeállományából élő "self-employed professional" esetében meg különösképpen nem.

Különböző stílussal működünk, különböző a vérmérsékletünk. Van, aki ordít, van, aki soha nem tenné. Ne legyünk álszentek! A stílus önmagában nem jelenti azt, hogy valaki szakmailag jó avagy sem. Van, aki hallott az asszertív kommunikációról, és van, aki nem. Higgyük el, ez utóbbi is lehet azért még rendes ember. Ugyanakkor a fejlődést elvárhatjuk mindenkitől.

A bizalom kiépítéséhez fontos lecke, hogy megértsük, különbözőek vagyunk, különbözőképpen működünk. Van, aki olvas, van, aki ír, és van, aki mindkettőt teszi. Van, aki humorizál, és viccel oldja a feszültséget, de attól még dolgozik. A módszerek lehetnek mások, sőt természetes, hogy mások, de ne tételezzük fel, hogy mindenki hazug, munkakerülő, csak
azért, mert másképp működik, mint mi. Egyszerűen szavazzuk meg a bizalmat a másiknak: lehet, hogy csak más a stílusa.

A bizalom egy végtelenül törékeny kincs. Lassan épül, mint a cseppkő. Lerombolásához viszont egy röpke pillanat is elég. Tegyünk érte, és becsüljük meg!

Tudjuk, sok feszültség van jelenleg a levegőben, az üzleti klímában is. De akármilyen nehéz is ma boldogulni, új megbízásokat szerezni, egy dolog kell, hogy iránymutató legyen: ilyen körülmények között is meg kell őriznünk emberségünket, emberi méltóságunkat.

Cikkünkkel arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy a bizalomért mindannyiunknak tennie kell. És ha nő a bizalom szintje egy társadalomban, akkor az jó az egyénnek, és jó a közösségnek. Így nő a társadalmi tőke, ami jelentősen hozzájárul versenyképességünk és gazdasági teljesítményünk javulásához, valamint testi és lelki egészségünkhöz.

Kristóf Györgyi, Hammel&Hochreiter I.C. ügyvezető, interim menedzsment specialista

Magyari Éva, üzleti coach, interim menedzsment szakértő