"A hülyék a leghangosabbak"

Érdekes bejegyzés található a stressz.blog.hu-n.

A bejegyzés olyan témát feszeget, amely gyakorlatilag bármely munkahelyen, bármelyik cégben előfordulhat: olyanok veszik át az irányítást, azok a leghangosabbak, akik a legkevésbé értenek az adott problémakörhöz.

Ilyen személyek gyakorlatilag bárhol akadnak: valamilyen módszerrel formális vagy akár informális hatalmat építenek ki, és e hatalom birtokában minden szakmai megfontoláson nagyvonalúan átlépve, a szakmai érveket lesöpörve nagy meggyőződéssel – és adott esetben nagy hitelességgel – képviselnek valamilyen álláspontot, miközben a témához értő szakember hitetlenkedve és értetlenkedve, meghökkenve szemléli az eseményeket.

Tekintettel arra, hogy egy komplexebb munkakörnyezetben lényegesen nagyobb számban találhatók olyanok, akik egy adott problémakörnek nem szakértői (mivel ők jobb esetben máshoz értenek), ez a többség könnyedén elnyomhatja a szakértők egy-két fős kisebbségét.

A hozzá nem értők dominanciája nem feltétlenül hangerőben nyilvánul meg. Amennyiben az illető erős személyiség, úgynevezett véleményvezérré válhat, aki akár a háttérből is mozgathatja a szálakat, maga mellé állíthat, vagy más ellen hangolhat embereket. Kommunikálhat akár halkan, de rendkívül meggyőzően, érvelése akár tűnhet logikusnak is, azonban az biztos, hogy a szakmai alapokat általában nélkülözi. Az ilyen emberek komplex problémákra általában egyszerű megoldásokat kínálnak, amelyek hosszabb távon szinte bizonyosan nem jók.

A problémát csak tovább fokozza, hogy amíg a hozzá nem értők általában hangosan, kitartóan és nagy meggyőződéssel mondják a rosszat, addig a hozzáértők hajlamosabbak kételkedni saját magukban: „talán mégis én gondolom rosszul?” A válasz egyértelmű: NEM! Az ilyen „sok lúd disznót győz” alapú helyzetek egy vállalkozás hosszú távú sikerességét, életkilátásait egyértelműen rontják, egy vállalkozás vagy szervezeti egység nem lehet sikeres, ha hozzá nem értők irányítják.

Hangos, erőszakos, ámde hozzá nem értő emberek egy vállalkozás bármely szintjén előfordulhatnak a legfelső vezetőktől a legutolsó beosztottig. A szakirodalomban közismert, hogy a vállalkozások fejlődése során mindig eljön például az a pillanat, amikor az alapítók válnak a cégben a szűk keresztmetszetté, így sajnos a vállalkozások legfelső szintjei sem védettek e jelenséggel szemben. Erre a problémára utaló jel lehet például, amikor a vezető erővel kell, hogy folyamatokat átvigyen, mert például a meggyőzés erejével –felkészültség híján- nem élhet: egy felkészületlen vezető a felkészült beosztottjait nehezen tudja meggyőzni, ezért az erő eszközéhez fordul.

De a vezetőnek erőhöz kell fordulnia akkor is, ha felkészült, ámde felkészültségét beosztottjai nem képesek fogadni. Ilyen helyzet állhat például elő akkor, amennyiben egy csoport élére utólag neveznek ki egy, a csoport átlagánál lényegesen felkészültebb vezetőt. A csoport ellenállását ilyenkor meggyőzés útján nem minden esetben tudja legyőzni, hiszen környezete –felkészültség hiányában- nem feltétlenül érti.

Az ilyen helyzetek olyan csapdákat teremthetnek egy vállalkozás számára, amelyek hosszabb távon a létét fenyegetik. Elkerülésük érdekében néhány egyszerű szabály betartásával sokat tehetünk.

Ilyen szabályok lehetnek például, hogy minden feladatot olyan munkavállalóra bízzunk, aki tapasztalattal és szakképzettséggel rendelkezik az adott területen: bízzunk meg szakembereket a feladatokkal, a szakemberekben pedig bízzunk meg! A szakemberek javaslatait, tanácsait további viták során lehet finomítani, strukturálni, azonban minden esetben vegyük figyelembe az adott szakemberek véleményét, előzzük meg, hogy a szakmai megfontolások elfogadhatatlan mértékben felhíguljanak vagy politikai megfontolások áldozatául essenek.

Mindig legyenek pontos elképzeléseink arról, hogy a szervezetben adott szakterületnek ki a szakértője, és az adódó problémákat mindig azonos koncepció alapján szignáljuk ki. A kapkodás, a hasonló feladatok koncepció nélküli kiosztása, a keresztbe szervezés vagy, ha engedünk a hangoskodók nyomásának, komoly káoszhoz, belső feszültségekhez vezethet.

Kezeljük a beosztott kollégákat a helyükön. Ne feltételezzünk nagyobb kompetenciákat egyes munkavállalóinkról, mint amelyekkel valóban rendelkeznek. Bár a kompetencia nem minden esetben feleltethető meg egy az egyben a megszerzett végzettséggel, és kivételek mindig lehetnek, de alapvetően sokkal kisebb az esélye annak, hogy egy, az adott szakmában végzettséggel nem rendelkező kolléga kompetensebb, mint az, aki valamilyen végzettséggel rendelkezik az adott szakterületen.

A blogbejegyzésben foglalt helyzet sikertelenséghez, a hozzáértő kollégák frusztrációjához és elvándorlásához vezet. Ennek elkerülése, megakadályozása egyértelműen az adott szervezet vezetőjétől, a vezetési módszerektől, a kialakult struktúráktól, legvégső soron a legfelső vezető felkészültségétől függ.

Hoffmann Gábor Csaba
Munkajogi és HR tanácsadó
EU-Jobs Kft.