A kirúgások sebessége mindig állandó

"Aki vékony jégen korcsolyázik, annak a gyorsaság jelenti a biztonságot". A mondatot 2002. június 15-én jegyezte le az MTI újságírója a Fidesz kongresszusán. Orbán Viktor ezzel a kijelentésével a kirúgások sebességére és a hatalomváltás utáni tisztogatásra utalt. A választási kudarc után a volt kormányfő mellett a Fidesz emblematikus figurái is sorra tettek hasonló vagy ennél keményebb nyilatkozatokat.

Deutsch Tamás például azt mondta, hogy bosszúhadjárat és B-listázás folyik a közigazgatásban, Pokorni Zoltán pártelnök a leszámolásokról híres történelmi eseményhez, Szent Bertalan éjszakájához hasonlította az új kormány személyzeti döntéseit, Szájer József pedig úgy fogalmazott, Magyarországon csak a repülőtérről repülnek többen, mint a külügyből.

Nyolc éve a lefejezéseket, akárcsak a 2010-es hatalomváltáskor, gyorsan lezongorázták. A legfürgébb kétségtelenül Lamperth Mónika volt, akinek miniszteri kinevezésén még szinte meg sem száradt a pecsét, de máris kirúgta Orbán Péter országos főkapitányt.

Orbán Péter: Pintér Sándor kinevezte, Lamperth Mónika leváltotta
A leváltási hullám hetek alatt végigsöpört az állami szférában. Százak kerültek rendelkezési állományba, diplomatákat, nagyköveteket mentettek fel, a nagy állami cégek, bankok vezetőinek szinte egytől-egyig felmondtak, a bizalomvesztést pedig sokszor még az osztályvezetői szinteken is megérezték.

A nagy lelépések

Hogy pontosan mennyibe került 2002-ben a teljes személycsere arról nincs pontos adat, de egyes források szerint csak az állami vállalatoknál több mint félmilliárd forint lelépési pénzt kellett kifizetni, ami mai áron számolva legalább 720 millió forint.

A végkielégítések és menedzserszerződések sokkolták az akkori miniszterelnököt, Medgyessy Pétert is, aki arra utasította a szaktárcákat: az ÁPV Rt.-vel közösen dolgozzanak ki olyan szabályozást, amely korlátozza a végkielégítések mértékét.

A szocialisták többször a Fidesz szemére vetették, hogy 1994-ben volt egy kormányhatározat, amely korlátozta az állami szférában a végkielégítések mértékét, de ezt Orbán Viktor 2001-ben hatályon kívül helyezte, és emiatt születhettek olyan menedzserszerződések, amelyek alapján a költségvetés kénytelen volt horribilis összegeket kifizetni.

Új szelek, régi hagyományok

Orbán Viktor második miniszterelnöki esküje után gyakorlatilag megtörtént ugyanaz, mint nyolc éve. A kirúgások sebessége pont olyan gyors volt, mint Medgyessy idején. Hetek alatt tucatnyi fontos poszton történt azonnali változás.

Miközben a média júniusban futószalagon szállította a lefejezéssel kapcsolatos híreket, az MSZP csendben tudomásul vette, hogy emberei sorra hullnak ki a fontos posztokról.
Igaz, született egy nyilatkozat, amely biztosítja a közvéleményt arról, hogy a párt fellép a politikai tisztogatás ellen.

Az erre a célra július 1-jén létrehozott jogsegélyszolgálatnál azt mondták, már 20 fölött van azoknak a panaszosoknak a száma, akiket a gyanú szerint nem az alkalmatlanságuk miatt büntet a hatalom. Ők zömében a kormányzati szférában dolgoznak vagy dolgoztak. Azért a jelen idő, mert sokaknak még van munkahelye, igaz, feladatot már nem kapnak, csak ülnek egy irodában és várják, hogy lejárjon a munkaidő.

A tapasztalatok szerint bizonyos posztok betöltésénél a szakértelem és a rátermettség nem feltétlenül elegendő. A lojalitás mindennél fontosabb. Így volt ez 40 éve, 8 éve, és így megy ez most is.

A Political Capital elemzője szerint nincs semmi meglepő abban, hogy bizonyos helyeken cserélik a névtáblákat. Juhász Attila az fn.hu-nak azt mondta, hogy általában két dolog mozgatja ilyenkor a személyzeti politikát. Az egyik, hogy kell a hely azoknak a pártközeli embereknek, akik a nehéz időkben is kitartottak, a másik pedig a bizalom.

Ez az elv tőlünk nyugatabbra sem ismeretlen. Ausztria, Németország is a nagy lefejezések színtere, ha a választók új erőnek adnak bizalmat. Juhász Attila szerint, ami újdonság és eddig szokatlan, hogy most a Fidesz a 2/3 birtokában olyan független intézményekben is bebetonozza a saját emberit, ahol eddig ez aligha volt lehetséges. Ilyen az Állami Számvevőszék, a Nemzeti Média Hatóság vagy az Alkotmánybíróság, így ha 4 év múlva esetleg kihunyna a forradalmi láng, akkor is a fontos posztokon még maradnak a lojális döntéshozók.