A misztikus coaching: divat vagy szakma?

Itt egy újabb divatszakma, ami a „fehér emberek” számára ugyanúgy megfoghatatlan, mint a kilencvenes évek elején az üzleti tanácsadó. A szakmabeliek közül sokan úgy vélekednek, hogy a coach ugyanazt jelenti, csak elé teszik a „személyes” jelzőt. Ennek köszönhetően az elmúlt pár évben megugrott azok száma, akik coachként dolgoznak. Sajnos sokaknál viszont csak a cégér változott, a bor nem, azaz eddigi trénerek, tanácsadók, pszichológusok egy része most már coachnak hívja magát, mert az jobban hangzik. Mindez a szakma hígulásához, illetve komolyságának csorbulásához vezethet.

Szükség van a coachokra?

Számos felmérésből kiderült már, hogy a vezetők csaknem fele nem érezte magát eléggé felkészültnek új vezetői szerepére, és meglepő módon minden második pár év múlva is bánta, hogy elfogadta a kinevezést. A frissen kinevezett vezetők esetében ugyanis leggyakrabban nem a funkcionális ismeret, vagy az elméleti vezetői felkészültség hiányzik, hanem a tapasztalat egy csapat irányítására, saját feladatainak ellátására. Ennek a hiányát segíthet gyorsan, hatékonyan pótolni egy coach.

Az új feladatokba való gyors beletanulás azért is fontos, mivel a szervezetek egyre kevésbe engedhetnek meg hosszas türelmi időszakot új vezetőiknek. Míg régebben egy-két év türelmi időt is kaptak, mai felgyorsult világunkban alig pár hónapot.

De nem csak a frissen kinevezett vezetőknek van szükségük coachra. Sok vezető legtöbb idejét már csak a tűzoltás foglalja le, ezért jól jön neki valaki, aki segít újra látni a fától az erdőt. Ha problémáját feletteséhez viszi, felmerülhet az alkalmatlansága, ha beosztottjaival beszél, a tekintélye csorbulhat, ezért kiemelten hasznos számára egy megbízható külsős.

Mit is csinál a coach?

A szakirodalomban számos definíció létezik a coachra, de a szakma talán kicsit túlmisztifikált helyzetében könnyebb megfogni arról az oldalról, hogy mit nem csinál a coach. A coach nem ad tanácsot, hanem segít felismerni az ügyfél rejtett, belső forrásait, amelyek saját legjobb megoldásaihoz vezetnek. A coach nem oldja meg a vezetők problémáit, de segít megtalálni a megoldáshoz vezető első kis lépéseket.

A coach nem attól coach, hogy néhány technika, vagy jól strukturált kérdés van a fejében, amit fel tud tenni. Ennél sokkal fontosabb a másik ember iránti odafigyelés és a megértés képessége. Ehhez van akinek nincs szüksége tanfolyamra, van akinek a 2 éves intenzív képzés is kevés. Ha valaki a megfelelő készségekkel rendelkezik, a módszereket tényleg elsajátíthatja egyszeri elolvasással, és persze utána sok gyakorlással.

Miért misztifikálják ennyire a coachságot?

Csakúgy, mint a kilencvenes években az üzleti tanácsadók piacán, ezen a területen is kezd sok lenni a fóka és kevés a hal, de a halak nagyok és nagyon jóízűek. A védekezés, misztifikálás legfőbb oka az elérhető honoráriumnak a bővülő kínálatból adódó csökkenése. A coachság ugyanis egy nagyon jól fizető szakma. Míg az üzleti tanácsadók magánzóként – azaz nem valamelyik nagy cég szárnyán befutva – a napi 100 ezer forintot tekintik átlagosan elérhetőnek, addig itt coaching-alkalmanként, azaz napi 1-2 órányi munkával is elérhető azonos jövedelem, sőt esetenként több is. Persze ennek is megvan a maga ”árnyoldala”. Hiszen míg egy üzleti tanácsadó el tud adni heti negyven munkaórát, addig a coach csak körülbelül tízet, hiszen az ügyfelek joggal elvárják az exkluzivitást. Nem örülnek neki, ha egy coach 3-4 vezetőnél többel foglalkozik párhuzamosan.

A coachságnak további előnye, hogy nagyfokú a szabadság, kötetlen a munkavégzés. Persze ennek is megvan a maga fonákja, hiszen az ügyfelek gyakran variálják az időpontokat, és a késő esti találkáknak is bele kell férniük.