A munka nem dicsőség, de nem is átok

Az International Social Survey Programme (ISSP) megbízásából a TÁRKI által végzett Work Modul 2005 nemzetközi kutatásban a kérdőív készítői arra voltak kíváncsiak, hogy az emberek hogyan tekintenek a munkájukra. Csupán pénzkereseti lehetőségnek tartják, szükséges rossznak, vagy netán örömforrásnak, amely a pénztől függetlenül is életük fontos részét képezi.

Nem csak pénzkereseti lehetőség?

Nyugat-Európában és a skandináv országokban viszonylag kevesen vallják azt, hogy "a munka csak pénzkereseti lehetőség – semmi több". Norvégiában a megkérdezettek csupán 13 százaléka, Svájcban 18 százaléka, Írországban, Nagy-Britanniában, Nyugat-Németországban és Finnországban a lakosság körülbelül harmada értett egyet ezzel a kijelentéssel.

Ehhez képest Dél-Európában és a posztszocialista országokban rosszabb a helyzet. Különösen Bulgáriában és Spanyolországban magas a munkát csupán pénzkereseti lehetőségnek tekintők aránya (kétharmad körüli). A szocialista hagyománnyal rendelkező országok közül Kelet-Németország után - amely a nyugatnémet mintát követi - Magyarországon válaszolták a legkevesebben, hogy egyetértenek az állítással (38 százalék).

A munka öröm

A fentiek alapján nem meglepő, hogy legkevésbé Bulgáriában értenek egyet azzal a kijelentéssel, hogy (akkor is szeretnék dolgozni, ha nem lenne szükségem a pénzre( (a bolgárok egyharmada). Hasonlóképp Spanyolországban is viszonylag kevesen választották az „egyetértek” vagy a (teljesen egyetértek( alternatívákat (41 százalék). Finnországban, ahol a megkérdezettek harmada számára csupán pénzkereseti lehetőség a munka, hasonló, 36 százalék volt azoknak az aránya, akik akkor is szeretnének dolgozni, ha nem lenne szükségük a pénzre.

A többi skandináv országban azonban kiemelkedően sokan (69-76 százalék) dolgoznának akkor is, ha nem függne tőle a megélhetésük, valamint a svájciak háromnegyede ugyanígy gondolkodik. A volt szocialista országokban, Kelet-Németországot és Magyarországot kivéve kisebbségben vannak azok, akik szívesen dolgoznának a pénztől függetlenül is. Kelet-Németországban a megkérdezettek bő háromnegyede, Magyarországon az 57 százalékuk értett egyet a kijelentéssel – hazánk e tekintetben tehát átlagosnak mondható.