A munkába járás stresszesebb, mint dolgozni

Európa néhány nagyvárosának útjain csúcsidőben olyan komoly megpróbáltatást jelent a munkába járás, hogy az emberek nagyobb stresszként élik meg az utazást, mint a munkájukkal járó feszültségeket. A Ford Európai Ingázók Felmérésében 5503 embert szólaltattak meg Barcelonában, Berlinben, Londonban, Madridban, Párizsban és Rómában: a megkérdezettek több mint 26 százaléka találta stresszesnek a munkába járást – míg a munkáját csupán 23 százalék érezte stresszesnek.

Rómában sokan komolyabb megpróbáltatásként értékelték a mindennapos ingázást, mintha új lakásba kellene költözniük. A londoniakban több feszültséget kelt a munkába járás, mint egy fogorvosi kezelés. A válaszadók egyharmada szerint a bejárás egyre stresszesebb, egynegyedük pedig arra panaszkodott, hogy a közlekedés mindinkább kiszámíthatatlan.

A közvélemény-kutatás szerint a három- vagy többféle közlekedési eszközt használók számára is egyre nagyobb feszültséget jelent a bejárás, és a megkérdezettek 38 százaléka egyre kiszámíthatatlanabbnak érzi a napi közlekedést. Sokuk számára ez annyit jelent, hogy elkésnek a munkahelyükről. Ezért is furcsa, hogy a munkáltatók ódzkodnak a távmunkától.

A megkérdezettek 63 százaléka havonta legalább egyszer késik a közlekedési dugók és hasonló akadályok miatt, 27 százalékuk esetében pedig ez havonta legalább háromszor előfordul. Az ingázók 15 százaléka még plusz 30 percet rászámol a szükségesnek vélt utazási időre – ami évente több mint öt teljes napot jelent.

Évente egy hónapnyi munkaórát veszítünk ingázással

Az európaiak átlagosan 45 percet töltenek naponta munkába járással, ami évente 180 órát jelent, vagyis több mint egy hetet vesztegetnek el a lakóhelyük és a munkahelyük közötti ingázással.

A 16-24 éves korcsoportból csupán 10 százalék nem találta stresszesnek a napi ingázást (szemben a felmérésben megkérdezett összes ember 19 százalékával), és 43 százalékuk elmondta, hogy az elmúlt 12 hónap során legalább egyszer már az is előfordult, hogy egyáltalán nem tudott eljutni a munkahelyére. A 25-34 évesek gyakori szokása, hogy a közlekedési dugókra számítva korábban indulnak el, és leginkább ez a korosztály véli úgy, hogy a közlekedés egyre stresszesebb (39 százalék) és mindinkább kiszámíthatatlan (34 százalék).

A római és londoni ingázók körében mutatkoztak a legnagyobb gondok. Az olasz főváros közlekedése a megkérdezettek fele szerint egyre stresszesebb, és a dolgozók 8 százaléka több mint egy órát szán arra, hogy eljusson a munkahelyére. A londoniak 80 százaléka havonta legalább egyszer elkésik a munkából, és tavaly 49 százalékuk legalább egyszer egyáltalán nem tudott bemenni dolgozni. Akik jellemzően vonattal vagy busszal járnak munkába, nagyobb valószínűséggel késnek el, és nagyobb eséllyel készülhetnek arra, hogy egyáltalán nem jutnak be a munkahelyükre.

“Sokan úgy érzik, hogy egy egész napot töltenek el a közlekedéssel, még mielőtt belépnének az irodába” – mondta Andreas Ostendorf, a Ford Európa fenntarthatóságért, környezetvédelemért és biztonságos tervezésért felelős alelnöke. “A társadalom mindinkább urbanizálódik, a városok egyre nagyobbak és népesebbek – ezért olyan közlekedési infrastruktúrára van szükség, ami képes lépést tartani ezzel a növekedéssel. A mobilitás szabadságának védelme többet jelent új vasutak és utak építésénél: most arra van szükség, hogy közös munkával teremtsük meg az összehangolt és fenntartható megoldások logikus rendszerét.”

“Több város vezetésével is együttműködünk, hogy minél többféle megoldást dolgozhassunk ki a megfizethető, jól használható és fenntartható közlekedésre.” – mondta a szakember. “Gyalogutak, kerékpárok, buszok, vonatok, autók, villamosok, iránytaxik – e sokféle eszköznek egybefüggő, integrált rendszerként kell működnie, ha a jövőben optimalizálni akarjuk a városi mobilitást.”