A tanár is munkavállaló!?

Alapvető létszámgazdálkodási tétel, hogy jóval olcsóbb megtartani, mint újat toborozni. És ez a tétel annál inkább igaz, minél speciálisabb tudást igényel egy terület. Azt gondolom, hogy a tanár szakma, hivatás eléggé speciális és azt hiszem nem kell különösebben kifejteni, hogy miért. Sajnos a hivatás renoméja mára megkopott, de be kell látni, hogy a tanárokra, tanítókra bízzuk a gyermekeinket az általános iskola első osztályától a diplomáig. Azaz a gyermek onnantól, hogy a cica betűt megrajzolja, a másodfokú egyenlet megoldóképletén keresztül, a diplomamunkáig a tanárok, tanítók munkájának köszönhetően lépegetnek előre és lesznek a totyorgó kisgyerekből diplomás munkavállaló. A téma rendkívül érzékeny és ugyanakkor naprakész adatok alig, de leginkább nem érhetőek el.  A cikk megírásához megkerestük a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, így adatokkal leginkább az általuk és a KSH által közzétett információkból merítettünk.

Létszámok, elvándorlás

A pedagógusok létszámáról elmondhatjuk, hogy - a KSH adatbázisának adatai alapján -  folyamatos csökkenést mutat. Az elmúlt húsz év alatt 14.700 fővel csökkent a tanárok létszáma, ami 8% körüli csökkenést jelent.

Forrás: KSH

Ha a feladatonkénti statisztikát nézzük, akkor az abszolút vesztesek az általános iskolák, ott a pedagógusok létszáma több, mint 16 000 fővel azaz 18,4%-al csökkent.

Forrás: KSH

A pedagógusok létszámához kapcsolódik, azok életkori eloszlása. Ebben a kérdésben a PDSZ 2021-es adataira tudunk támaszkodni.

A pedagógusok korfája erősen eltolt. Ha nagyobb időintervallumokban vizsgáljuk a korfát, akkor az adatok alapján a pedagógusok 73%-a 40 év feletti, az 50 év felettiek aránya pedig 42%.  Ez az adat 2021-ből származik, de ha ezeket egyszerűen eltoljuk 3 évvel az 50 év feletti pedagógusok aránya eléri az 51%-ot a 60 év felettieké pedig a 18%-ot. Ez a tekintetben releváns, hogy a KSH adatai alapján az oktatásban dolgozók több, mint 80%-a nő, ami a jelenlegi nyugdíjazási konstrukciók mellett időzített bombaként ketyeg.

Ami jó hír, az az, hogy az eduline cikke szerint ebben az évben valamelyest megugrott a pedagógusképzésre jelentkezők (!) száma, ami nem a felvettek és képzést megkezdőket jelenti  pl. fizika-kémia tanárnak 1 azaz egy fő jelentkezett).

Ha nagyon elnagyoltan is számolunk és azt feltételezzük, hogy mind a 18 ezer jelentkezőből pedagógus lesz: kiesett az oktatásból 14 ezer tanár, képzésre jelentkezett 18 ezer, de körülbelül 28 ezer tanár lehet 60 éves vagy a felett, az 50 év felettiek nagyságrendileg 50 ezer körül lehet, egy osztatlan tanári képzés 5 év.  

Bérezés

A jelenlegi bérrendezés első hírei alapján a legkevesebb, amit egy tanár megkereshet az bruttó 538 00 Ft főiskolai végzettséggel, egyetemi végzettséggel 555 000 Ft.  Maga a béremelés kommunikációjában is zűrzavarral találkoztunk, hiszen a 32,2% első körben béremelésként, majd bértömeg emelésként került kommunikálásra, ami messze nem ugyanaz.

A PDSZ 2021. májusi havi járulékbevallásai alapján számolt a pedagógus átlagkeresete 393 026 Ft. A KSH 2021-es évre közzétett adatai szerint főiskolai vagy alapképzéssel rendelkezők bruttó átlagkeresete 556 828 Ft, míg az egyetemi vagy mesterképzéssel rendelkezőké 798 218 Ft, ami azt jelenti, hogy a bérek az átlagtól alapképzéssel rendelkezőkhöz viszonyítottan 20-37 egyetemi vagy mesterképzéshez viszonyítottan 44-56 százalékkal térnek el.

Forrás: PDSZ, KSH, HR Portál

A jelenlegi bérrendezés az első hírek szerint bérfeszültséget okoz a pedagógusok körében, de valamelyest közelebb hozta a pedagógus béreket a nemzetgazdasági átlagokhoz, amelyet a KSH 2022-re közzétett. Főiskolai vagy alapképzés esetén a 2022-es átlag 664 508 Ft, míg egyetemi vagy mesterképzés esetén ez az összeg 936 528 Ft, ami azt jelenti, hogy főiskolai vagy alapképzés esetén 19% egyetemi vagy mesterképzés esetén 41% körüli még így is az elmaradás. Nemzetközi kontextusba helyezve: az Eurydice elemzése alapján a 2020/2021-es év adatait figyelembe véve a magyarországi tanárok bérezése a felsorolt országok ranglistájának majdhogynem a végén található.

Bérezés tekintetében külön ki kell térni a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatásában szereplőkre. A PDSZ adatai alapján az ezen szegmensekben dolgozók bérezése a legalacsonyabb, azonban a KSH adatai alapján a tanulók száma 2001-hez viszonyítottan 70, míg 2012-höz viszonyítottan 23%-al gyarapodott. Az SNI gyerekek létszámának folyamatos növekedése indokolttá tenné, hogy ezen pedagóguscsoport bérrendezése komolyabb hangsúlyt kapjon, mivel bizonyosan évről-évre magasabb létszámot igényel majd ez a terület.

Forrás: KSH

Nem szorosan a bérezés kérdésköre, de összefüggésben áll vele, a tanárok munkaidejének kusza mivolta. A kuszaságot jól mutatja, hogy cikkek tömkelege jelent meg arról, hogy a túlóra kifizetésében tankerületenként eltérő fizetési metodikával és adminisztrációval találkoznak a pedagógusok, amelyből komolyabb jogvita alakult ki, és zárult 2022-ben.

Ha a pedagógus létszámcsökkenést tényként, az alulfizetettséget tényként kezeljük és hozzátesszük a pedagógussá váláshoz kapcsolódó képzésre, fejlesztésre fordítandó időt, energiát feltehetjük a kérdés, hogy mitől lesz ez a szakma vonzó? Meddig lehet az elhivatottságra, a szakma szeretetére apellálni?

Ha a pedagógus munkavállaló, akkor miért nem merül fel a megtartás, a brand, a fluktuáció mint kezelendő probléma? Miért nem átlátható, megkérdőjelezhető a munkaidő és a rendkívüli munkaidő  kérdésköre?

Miért probléma mindez?

Ha csak HR-es fejjel végig gondoljuk: nincs olyan fórum, ahol ne hangozna el, hogy milyen nehéz képzett munkaerőt találni. Kik adják nekünk a képzett munkaerőt? Nem, nem a rómaiak, hanem az oktatási rendszer és a bennük dolgozó pedagógusok. Akkor miért nem akarjuk megtartani őket és miért nem alkalmazzuk rájuk azokat az eszközöket, amelyeket egy más szegmensben dolgozó munkavállalókra? A pedagógus nem munkavállaló?