A Z generáció számára elfogadhatatlan a túlóra

Gombamód szaporodnak az új, eddig nem létező szakmák és szakterületek, amelyekben a vállalatoknak szükségük van szakemberekre. Elkerülhetetlen, hogy a frissen végzett, Z generációba tartozó fiatalokat ill. pályakezdőket is toborozzanak a stabil működésükhöz. Ám a sikeres toborzás még nem jelent sikert, sok múlik azon, hogy mi várja a cégkapun belépő fiatalt. 

Túl későn derül ki, mi volna a pályakezdő valódi feladata

Noha egyre többen döbbennek rá, hogy mennyi energiát és munkát kell fektetni a toborzáson túl a teljes munkavállalói ciklusba, még mindig sok olyan cég van, ahol akad bőven hiányosság. Ha egy belépő munkavállaló betanítási útvonala nincs megtervezve, nincs dedikált szakmai támogatása, – különösképpen a pályakezdő – dolgozóknak esélyük sincs tiszta képet kapni a feladataikról, az elvárásokról és a teljesítményüket befolyásoló tényezőkről. Emiatt aztán gyakran hibázhatnak a munkájuk során, ami a munkáltatóban, sokszor tévesen kelti azt a benyomást, hogy alkalmatlanok az adott munkakör betöltésére.

„A pályakezdők még keresik az útjukat, nem tudják, hogy ahol először elhelyezkednek, ott mennyire fog tetszeni nekik a tényleges munka” – hangsúlyozza ki Somodi Bettina, a Beck & Partners toborzási specialistája. – „Ami írásban és interjúbeszélgetéseken szimpatikus az adott munkavállaló szemében, az nem feltétlenül felel meg neki a gyakorlatban. Sajnos az oktatás alig-alig neveli a fiatalokat az életre, és bár rengeteg elméleti tudást ad, azokra az alapvető munkavállaló készségekre, mint a gyors reakció, komplex problémamegoldás vagy megfelelő kommunikáció nem tanítja meg őket. Ezek hiányában az első pozíciójuk válik önmaguk próbájának is.” 

Mindennek megvan az ideje, csak azt egy Z nem várja ki

A szakértő kihangsúlyozza, hogy sok tévhittel ellentétben a Z generációra jellemző az az alapvetően jó hozzáállás, hogy minél gyorsabban, minél több dolgot szeretne megtanulni. Nem ritka, hogy a fiatalok bőven tesznek pluszt a munkájukba, autodidakta módon tanulnak, proaktívan állnak a kapott feladataikhoz. A baj ott kezdődik, ha ez az intenzivitás, sürgető érzés felületességbe csap át. Ilyenkor kialakulhat bennük a benyomás, hogy mivel már egy-egy feladatot teljesen jól ellátnak, megértek a szakmai szintlépésre. Holott gyakori, hogy a tudás, amiről csak hiszik, hogy már megszerezték, még felületes, és nem ad elég stabil alapot a továbblépéshez.

Számos HR-es szakembernek jelent kihívást, hogy elavult vállalati struktúrába, rugalmatlan rendszerbe kell a jelölteket integrálnia. „A Z generáció számára ideális rendszerek hiánya miatti versenyhátrány mérsékelhető volna transzparens kommunikációval” – állítja Bettina. – „Ha a belépéskor világosan kommunikálják az új kollégával, hogy bizony, ez a szakma mélységében nem egy év alatt ismerhető meg, és hogy milyen tudásszintet kell elérnie, illetve milyen készségeket kell elsajátítania, mire szintet léphet, akkor már a pályakezdő mentalitásán és viselkedésén múlik, mit kezd vele. A cég megadta a fix támpontot a számára. Ilyen esetekben kisebb eséllyel fordul elő, hogy a munkavállaló túl hamar megrekedtnek érezze magát.”

A toborzási szakértő egyúttal kiemeli: egy jól működő cégnél pontosan tudják, hogy mikor jelenthető ki egy munkavállalóról, hogy valamit stabilan, megbízható színvonalon el tud végezni, és minden tudás a birtokában van ahhoz, hogy bővüljön a felelősségi köre – és ezt kommunikálják is felé. 

Ahhoz, hogy egy Z túlórázzon, jövőkép kell, de az sem elég sokáig 

A Z generáció tagjai munkához való tudatos hozzáállásuk a túlórához fűződő viszonyukból is kiderül. A munkában minél többet szeretnének tanulni, fejlődni, és maximumon teljesítenek, de a munkaidő lejárta után már nem. 

„Ha be is vállalják a túlórát, nem teszik szívesen, akkor sem, ha kifizetik nekik” – osztja meg Bettina a jelöltekkel közös munka során gyűjtött tapasztalatait. – „Ha sokáig kell túlórázni úgy, hogy nincs meg az ellenértéke, szó nélkül tovább állhatnak. Ami ezt a viselkedést érdemmel befolyásolhatja, az a világos jövőkép vagy annak hiánya. Ha egy munkavállaló tudja, hogy merre tart a vállalaton belül, hogy miért dolgozik olyan sokat, mert a vállalat ezt megfelelő minőségben és rendszerességgel kommunikálja felé, akkor nem szokott az alkalmi túlóra gondot okozni. Ennek hiányában viszont semmi oka nincs a munkavállalónak a maradásra, tűrésre.”

A pályakezdők álláskeresési attitűdjeinek témáját a Beck & Partners csapata az álláskeresők szemszögéből is górcső alá vette, Pályakezdő illúzió címmel jelent meg összefoglalójuk az Álláskereső Blogon. A cikk folytatása augusztus 17-én válik publikussá. 

Ez az írás támogatott tartalom, nem a HR Portál szerkesztőségi anyaga. Az itt szereplő információk a cikk megrendelőjétől származnak.