Aki nem használja a diákmunkát, az lemarad

Diákmunkával megismerhető és kezelhető a Z generáció

Munkaadóként, tapasztalt kollégaként és - úgy egyáltalán - az idősebb nemzedékek tagjaiként könnyű azt mondani a mai fiatalokra nézve, hogy „bezzeg a mi időnkben” vagy „régen minden jobb volt”. Könnyű, de nem célravezető. A munkaerőpiacra éppen diák-munkavállalóként betörő Z generáció (1996 után születettek) nem rosszabb, mint elődei, csak más. Így ahhoz, hogy kiaknázzuk a bennük rejlő lehetőségeket, előbb meg kell ismernünk őket.

Amikor a Z generációról beszélünk, a mai 21 éves korosztályról és a még fiatalabb évfolyamokról van szó. Tehát egy részük már aktívan ott van a munkaerőpiacon gyakornokként, diák-munkavállalóként vagy akár főállású munkatársként, másik részük pedig az egyetem elvégzéséhez közeledve hamarosan belép a „felnőttek világába”. Ők az első olyan generáció, amely ténylegesen beleszületett a digitális, fogyasztói társadalomba, számukra az internet, a mobiltelefon és a web 2.0 magától értetődő dolgok. Mindez a személyiségüket is jelentősen megváltoztatta a korábbi nemzedékekéhez képest.

A Z generáció legfontosabb jellemzői

1. Nincsenek előttük hiteles minták

Nem tudnak az elődeikhez hasonlóan felnézni a felnőttekre, tanáraikra, szüleikre és sokszor a tapasztaltabb kollégáikra sem - nincsenek előttük példaértékű minták. Ennek oka az, hogy a mai világban igazán értékesnek tartott, túléléshez alapvető tudás nekik természetes, az idősebb generációk viszont csak nehezen értik meg. Egy 16 éves ösztönösen otthonosabban mozog a virtuális-digitális világban, mint egy harmincéves - az idősebb korosztályról nem is beszélve.

2. A pénz nem eszköz, hanem cél

A pénzhez való viszonyuk teljesen eltér a korábbi generációkétól. Nem eszközként tekintenek a pénzre, ami kell a céljaik megvalósításához, hanem maga a pénz lett a cél. Természetes számukra, hogy pénz van, és nem igazán értékelik, hogy a szülőknek mennyit kell ezért dolgozniuk, nem érzik a súlyát, az értékét. Ebből kifolyólag az igényeik is magasabbak, amikor a bérről van szó. Már nemcsak egy jó munkahelyet akarnak, hanem kihívást, kapcsolatot, figyelmet.

3. Mindig a legújabb kell nekik

Ők az első korosztály, amely ténylegesen a fogyasztói társadalomba nőtt bele, és ez meghatározza a gondolkodásmódjukat. Folyamatosan új dolgokra vágynak - legyen szó mobiltelefonról vagy ingerekről, élményekről. A változás került az előtérbe, az állandóság, a ragaszkodás pedig háttérbe szorult, ami a munkahelyi lojalitásukra is kihatással van/lesz: gond nélkül váltanak állást, ha úgy érzik, valami nem jó.

4. Versengőbbek és önállóbbak

Online, a közösségi médiában árad belőlük az információ, de az internettől elzárva, „offline állapotban” szótlanok és magányosak. A közösségi média a kapcsolatok illúzióját kelti bennük, de a személyes kapcsolatok hiányában a korábbi generációkra jellemző kasztosodás, szubkultúrák kialakulása kevésbé meghatározó. Ennek egyik következménye, hogy nem annyira csapatjátékosok, énközpontúbbak, ugyanakkor versengőbbek és önállóbbak is. Képesek egyedül egyszerre több feladatot is kézben tartani.

5. Mások a munkamódszereik

Hozzászoktak ahhoz, hogy a világhálón minden információt megtalálnak. Profin használják az internetes keresőket, minden fontos adatot pillanatok alatt beszereznek, ugyanakkor emiatt felszínesebb a tudásuk, hiszen nincsen igényük arra, hogy jobban elmélyedjenek egy-egy témában.

6. Odafigyelésre vágynak

A kamaszkoruk az élmények intenzív átéléséről szól, azonban olyan sok inger éri őket, hogy ezek feldolgozására nincsen idejük. Emiatt bár kívülre a számukra fontos külsőségekkel magabiztosságot mutatnak, belül bizonytalanok és frusztráltak. Kettős kommunikációval kell viszonyulni hozzájuk, hiszen tudati szinten felnőttek, érzelmi szinten viszont még gyerekek. A korfölénnyel nem lehet kivívni a tiszteletüket, azzal viszont ha egyenrangú félként kezeljük őket, igen - és ez nem is ördögtől való gondolat, hiszen a világ bizonyos területeihez tényleg jobban értenek.

7. „Majd lesz valahogy”

A 6-11 éveseknek konkrét céljaik vannak, hogy mit szeretnének csinálni felnőtt korukban, ám a 12-16 éveseknek már csak egy része viszi ezt tovább, és tesz erőfeszítéseket ennek megvalósítása érdekében. A többiek a „majd lesz valahogy” elv mentén sodródnak az árral. A rugalmasan szervezhető diákmunka kiváló terep arra, hogy nagy elköteleződések nélkül felfedezhessék magukat, mentorok útmutatásával megtalálják a helyüket egy vállalat életében.

Cikket szerző: Szalay Attila