Állásbörze, elégedettségi felmérés, TÁMOP-projekt - így zajlik Komáromi Ágnes egy napja
Hogyan zajlik a HR-vezető egy napja? - sorozatunk legújabb részében Komáromi Ágnes, a Schenker Szállítmányozási és Logisztikai Kft. HR-vezetőjének egy napjába tekinthetünk be. Ezt a napot Ágnes éppen állásbörzén töltötte a cég képviseletében.
Rendszerint 7 és 8 óra között kezdődik a munkanapom, az aznapi teendőimtől függően. Az autóban töltött időt tudatosan igyekszem magamra fordítani, ekkor van lehetőségem híreket, beszélgetéseket, zenét vagy hangoskönyvet hallgatni.
Többnyire fél nyolc körül érkezem meg az irodámba, ahol először egy tejhabos, fahéjas kávéval lepem meg magam, miközben ellenőrzöm az e-mailjeimet, illetve sorra veszem az aznapi és közeli határidős teendőimet. A tervezett feladatoknak szeretek minél előbb nekilátni, mivel nem telik el olyan nap, hogy ne történne valami előre nem tervezett esemény. Ezek különösen akkor jelentenek igazi kihívást, amikor a határidős projektek, tennivalók is nehezen priorizálhatók. A közös minden munkanapban, hogy nem unatkozom, és ez kollégáimról is elmondható.
Az év során folyamatosan zajlanak cégem nemzetközi projektjei, mint például a világ összes országára kiterjedő Deutche Bahn-szintű elégedettségi felmérés, a menedzsment értékelésével kapcsolatos tennivalók vagy a nem rendszeres nemzetközi projektek valamelyike.
A munkanap kezdetén igyekszem kollégáimmal megbeszélni az aznapi problémás eseteket, kérdéseket. Szerencsére munkatársaim nagyfokú önállósággal dolgoznak, így nincs szükség napi eligazításra, önállóan intézik saját területüket, viszont mindig adódik olyan kérdés, amit át kell beszélnünk.
A vezetőkkel az aktuális HR-kérdésekről általában ad hoc megbeszéléseket tartunk, ez lehet kétszemélyes, illetve több vezető részvételével zajló konzultáció is. A cég egészét érintő HR-kérdéseket a menedzsment megbeszéléseken szoktam felvetni, ismertetni. A megbeszéléseimet igyekszem délelőttre időzíteni, akár külső szolgáltatóval, akár kollégával tárgyalok. Általában délutánra maradnak a különböző projektek, akkor már valamivel nyugodtabb a környezet, jobban kedvez az elgondolkodtató feladatoknak. A tavaly év végi székhelyváltással, telephelyek összeköltözésével kapcsolatos HR-feladatok után jelenleg két nagy belföldi projekten dolgozom, az egyik az SzMSz aktualizálása, a másik pedig egy TÁMOP-os képzéssorozat, amit egyik kolléganőmmel közösen kezelünk. A jelenlegi kiemelt prioritású nemzetközi projektünk a 2014. évi elégedettségi felmérés, pontosabban az utánkövetéssel kapcsolatos feladatok. Régiós szinten pedig az új integrációs procedúra kidolgozásáért felelős 5 fős nemzetközi csapat tagjaként várnak rám kihívások.
A toborzás-kiválasztás folyamatában nem veszek részt napi szinten, elsősorban kiemelt pozíciók, illetve vezetők keresése esetén érkeznek hozzám első körös beszélgetésre a potenciális jelöltek.
A tegnapi napom némileg rendhagyóan zajlott, délelőtt a 10 éves kisfiamat kísértem el a gimnáziumi szóbeli felvételire, déltől pedig a HVG Állásbörzén vettem részt kollégáimmal. Szeretem ezt az állásbörzét, rengeteg hasznos találkozóra ad lehetőséget, megismerhetünk sok fiatalt, akik potenciálisan erősíthetik majd a Schenker csapatát, és mindig lenyűgöz a szervezés színvonala. Este pedig egy fantasztikus Hamlet előadást láttam az Örkény Színházban.
Hetente kétszer igyekszem időt találni vízi vagy szárazföldi tornára késő délután környékén. Az este kétféleképpen zajlik. Vagy otthon töltöm, általában azonos menetrend szerint: vacsora, fürdés, meseolvasás. A másik forgatókönyv szerint (hetente egyszer-kétszer) színház vagy koncert, ilyenkor édesanyám vigyáz a kisfiamra. Általában későn fekszem le, igyekszem még olvasni is, bár – sajnos – erre már nem mindig van időm és energiám. Mostanában két könyvet olvasok, az egyik Robert Capa és Gerda Taro kapcsolatáról szól, a másik pedig Nyáry Krisztián Igazi hősök című könyve. Előfordul az is, hogy miután kisfiam elaludt, még dolgozom, ez különösen év elején, illetve nagy projektek idején fordul elő.
Komáromi Ágnes szakmai pályafutásáról itt olvashatnak.
Többnyire fél nyolc körül érkezem meg az irodámba, ahol először egy tejhabos, fahéjas kávéval lepem meg magam, miközben ellenőrzöm az e-mailjeimet, illetve sorra veszem az aznapi és közeli határidős teendőimet. A tervezett feladatoknak szeretek minél előbb nekilátni, mivel nem telik el olyan nap, hogy ne történne valami előre nem tervezett esemény. Ezek különösen akkor jelentenek igazi kihívást, amikor a határidős projektek, tennivalók is nehezen priorizálhatók. A közös minden munkanapban, hogy nem unatkozom, és ez kollégáimról is elmondható.
Az év során folyamatosan zajlanak cégem nemzetközi projektjei, mint például a világ összes országára kiterjedő Deutche Bahn-szintű elégedettségi felmérés, a menedzsment értékelésével kapcsolatos tennivalók vagy a nem rendszeres nemzetközi projektek valamelyike.
A munkanap kezdetén igyekszem kollégáimmal megbeszélni az aznapi problémás eseteket, kérdéseket. Szerencsére munkatársaim nagyfokú önállósággal dolgoznak, így nincs szükség napi eligazításra, önállóan intézik saját területüket, viszont mindig adódik olyan kérdés, amit át kell beszélnünk.
A vezetőkkel az aktuális HR-kérdésekről általában ad hoc megbeszéléseket tartunk, ez lehet kétszemélyes, illetve több vezető részvételével zajló konzultáció is. A cég egészét érintő HR-kérdéseket a menedzsment megbeszéléseken szoktam felvetni, ismertetni. A megbeszéléseimet igyekszem délelőttre időzíteni, akár külső szolgáltatóval, akár kollégával tárgyalok. Általában délutánra maradnak a különböző projektek, akkor már valamivel nyugodtabb a környezet, jobban kedvez az elgondolkodtató feladatoknak. A tavaly év végi székhelyváltással, telephelyek összeköltözésével kapcsolatos HR-feladatok után jelenleg két nagy belföldi projekten dolgozom, az egyik az SzMSz aktualizálása, a másik pedig egy TÁMOP-os képzéssorozat, amit egyik kolléganőmmel közösen kezelünk. A jelenlegi kiemelt prioritású nemzetközi projektünk a 2014. évi elégedettségi felmérés, pontosabban az utánkövetéssel kapcsolatos feladatok. Régiós szinten pedig az új integrációs procedúra kidolgozásáért felelős 5 fős nemzetközi csapat tagjaként várnak rám kihívások.
A toborzás-kiválasztás folyamatában nem veszek részt napi szinten, elsősorban kiemelt pozíciók, illetve vezetők keresése esetén érkeznek hozzám első körös beszélgetésre a potenciális jelöltek.
A tegnapi napom némileg rendhagyóan zajlott, délelőtt a 10 éves kisfiamat kísértem el a gimnáziumi szóbeli felvételire, déltől pedig a HVG Állásbörzén vettem részt kollégáimmal. Szeretem ezt az állásbörzét, rengeteg hasznos találkozóra ad lehetőséget, megismerhetünk sok fiatalt, akik potenciálisan erősíthetik majd a Schenker csapatát, és mindig lenyűgöz a szervezés színvonala. Este pedig egy fantasztikus Hamlet előadást láttam az Örkény Színházban.
Hetente kétszer igyekszem időt találni vízi vagy szárazföldi tornára késő délután környékén. Az este kétféleképpen zajlik. Vagy otthon töltöm, általában azonos menetrend szerint: vacsora, fürdés, meseolvasás. A másik forgatókönyv szerint (hetente egyszer-kétszer) színház vagy koncert, ilyenkor édesanyám vigyáz a kisfiamra. Általában későn fekszem le, igyekszem még olvasni is, bár – sajnos – erre már nem mindig van időm és energiám. Mostanában két könyvet olvasok, az egyik Robert Capa és Gerda Taro kapcsolatáról szól, a másik pedig Nyáry Krisztián Igazi hősök című könyve. Előfordul az is, hogy miután kisfiam elaludt, még dolgozom, ez különösen év elején, illetve nagy projektek idején fordul elő.
Komáromi Ágnes szakmai pályafutásáról itt olvashatnak.
A karizmatikus kisugárzás tanulható lenne... ? A karizma körül kialakult mítosz abból ered, hogy ez a képesség velünk születik.
A hatalom 7 szabálya