Állásidő, túlóra, készenlét: mikor mit fizet a munkaadó?

A beosztás közlése

Fő szabály szerint a beosztást legalább egy hétre és a munkaidő megkezdése előtt 168 órával közölni kell, és a közölt beosztást a munkaidő kezdetét megelőzően legalább 96 órával lehet módosítani. A szándék nyilvánvaló: a munkavállaló tudja tervezni a magánéletét, ne sérüljön a szabadideje. A - főként termelő - vállalatok működése azonban rengeteg külső hatásnak vannak kitéve (beszállítók, alapanyag, ellátási lánc stb.), amelyre kénytelenek reagálni, így sok esetben arra kényszerülnek, hogy munkavégzésüket átütemezzék. Ezeknek az átütemezéseknek mindig ára van (például túlóra, állásidő), de nem mindegy, hogy mennyi, és milyen mértékben megy ez a stabilitás rovására. Ezen a ponton viszont már közös érdek, hogy a két fél, egy szabályrendszer keretein belül közösen viselje a terheket, túl azon, hogy a kockázat mindig a munkáltatójé. Ezért ezektől a szabályoktól kollektív szerződéssel el lehet térni, biztosítva ezzel a kellő rugalmasságot.

Nem a tervek szerint

A munkaidő-beosztás egy terv, amelytől időnként eltérünk, és a valós munkaidő lehet hosszabb, vagy rövidebb a beosztott időtől. Az egyszerűbb eset az, amikor a munkavállaló idejére hosszabb időtartamban van szükség, mint a beosztás, hiszen ez minden esetben túlórát jelent. Ebben az esetben a túlóra alapja és 50% pótlék fizetendő. Abban az esetben, ha nincs beosztott munkaideje pihenőnapon elrendelt munkavégzésről kell beszélnünk és a pótlék 100%, kivéve, ha a túlóra nem kerül pihenőnappal megváltásra, mert akkor 50% pótlék fizetendő.

Érdekesebb kérdés, amikor a munkaidő a tervezettől rövidebb, vagy akár elmarad, valamilyen okból. Ez történhet munkáltató oldalán felmerült okból, munkavállaló oldalán felmerült okból, vagy mindkét féltől függetlenül. Abban az esetben, ha az ok a munkáltató oldalán merül fel, a beosztott időben nem tudja teljesíteni foglalkoztatási kötelezettségét, így a munkavállaló állásidőre jogosult. Ha ezen időszakra a munkavállaló pótlékra is jogosult lett volna, akkor az elmaradt munkavégzés idejére járó pótlékokat is meg kell fizetni.

Időnként előfordul olyan eset is, amikor a munkavállaló kéredzkedik kel a munkából. Ebben az esetben a munkavállaló részére bér nem jár, a munkáltatónak nincs állásidő-fizetési kötelezettsége.

A fentiek mixtúrája az az eset, amikor el kell tolni egy műszakot. Például a kihirdetett beosztás 8-tól 16 óráig szól, de a munkavégzésre 10-től 18 óráig van szükség. Ha a beosztás már nem módosítható, akkor ebben az esetben 10 és 16 óra között rendes munkavégzés fog megvalósulni, míg 16 és 18 óra között rendkívüli.

Mikor állásidő mikor nem?

Állásidőről akkor nem beszélhetünk, ha egyértelműen a munkáltató leggondosabb magatartása ellenére sem kerülhető el a munkaidő lerövidülése, elmaradása. Gyakori példa erre az alapanyag hiánya, azonban ez nem tekinthető külső elháríthatatlan oknak, hiszen készletezéssel, tervezéssel, más feladat kiosztásával a munkavégzés megvalósítható.
Az állásidő fizetési kötelezettség alól mentesülni, szinte csak olyan esetekben lehet, amelyek a vis maior kategóriába tartoznak: tűzvész, árvíz, vagy harmadik fél olyan cselekedete, amely a munkavégzést meggátolja.

Mikor mit fizetünk?

Összefoglalva azokat az eseteket, amikor nem módosítható a beosztás:

Készenlét és ügyelet

A készenlét és az ügyelet (rendelkezésre állás) szintén a beosztás részt képezi, így hasonlóan is viselkedik. A különbség annyi, hogy a rendelkezésre állási kötelezettségét egy hónapra előre kell közölni a munkavállalóval (Bár kérdezem, ha nincs egy hónapra előre beosztás, akkor mihez igazítom a rendelkezésre állást? Kicsit tyúk és tojás esete). Az Mt. megfogalmazása szerint a munkáltató ettől a beosztás módosításának szabályaival összhangban eltérhet.

Tervezz, szervezz

Számtalan témában (szabadság, munkaerő stb.)   hangsúlyoztuk már a tervezés és szervezés fontosságát, ezt meg kell tennünk most is. A munkaidő megszervezése gyakorlatilag egy szervezési végpont, hiszen a munkaidő ül rajta a megszervezett munkafolyamatokon. Ezért fontos láttatni, hogy akár egy alapanyag beszerzésének, készletezésének kérdése hamar transzformálódhat munkaidő-gazdálkodási kérdéssé.

Nyitókép: Pixabay