Álomépítők, avagy a sikeres önmegvalósítás titka

"Ha az Ezeregyéjszaka dzsinnje teljesítené egy kívánságát, és azt kérdezné öntől, mivel szeretne foglalkozni ideje nagy részében, mit válaszolna?" - kérdezi a honlapján Kránitz Éva karrier-tanácsadó, aki vallja, hogy a válaszon múlhat a boldogságunk és a boldogtalanságunk is. Tehát alaposan át kell gondolnunk, mi képvisel számunkra valódi értéket, mire irányítjuk a figyelmünket, szavainkat és cselekedeteinket, melyekkel az életünket teremtjük, vagy annak teremtésében részt veszünk - kinek-kinek hite szerint. A szakember úgy gondolja, emberfüggő, milyen út vár arra, aki megtalálta a választ önmagában. Ez az út egyénre szabott, akár csak az első lépés. Gábor elbocsátás és baleset, tehát egy mélyebb szakadék révén érezte úgy, hogy új szakmába kell vágnia a fejszéjét, így számára merészebb, kihívásokkal telibb volt a váltás, mint Csabi esetében, aki tudatosan készült álmai megvalósítására.

"Ez a csoki én vagyok"

"Lehet álomépítésről beszélni az esetemben, de be kell vallanom, ekkora sikerre nem számítottam - mondja Mészáros Gábor csokikészítő, a chokoMe kitalálója, majd hozzáteszi: a váltás számomra kényszerlépés volt, ha a válság miatt nem adják ki az utamat, valószínűleg még mindig a Heineken marketingmenedzsereként dolgoznék. Az elbocsátás után egy darabig tovább küzdöttem, hasonló munkakörökben próbáltam elhelyezkedni abban az időszakban, mikor a cégek egyáltalán nem toboroztak munkaerőt. Ekkor jött egy súlyos autóbaleset."

Mészáros Gábor

Gábor a lábadozás időszakában kezdett el egyre komolyabban foglalkozni a gondolattal, hogy saját vállalkozást indít. Minden ötlet a gasztronómia és a vendéglátás területeire vezetett, szülei egykori delikáteszboltja, az ínyencségek, különlegességek iránti vonzódása miatt ehhez érzett magában leginkább affinitást. Több ötlet is volt a tarsolyában, melyek közül végül a csokoládékészítést választotta. "Alapvetően azért, mert a számításaim alapján ez volt a legkisebb tőkebefektetéssel elindítható projekt. Mindig is szerettem a csokit, és érdekelt a piaca is, minden újdonságot megvettem. Hamar világossá vált számomra, hogy Magyarországon ez még gyerekcipőben járó üzletág, kevesen művelik a mesterséget, míg a vendéglátás piaca telített. A hazai csokoládékészítés bonbonkészítésről szólt, táblacsokit gyártó cég nem létezett a multikon kívül" - meséli a chocoMe kitalálója.

A 32 éves fiatalember eldöntötte tehát, hogy nem áll be semmilyen sorba, egyedi terméket hoz létre. Beiratkozott egy belgiumi csokoládéakadémiára, ötleteket gyűjtött, tanácsokat kért, kutatott, kóstolt, ízesített, majd egyszemélyes döntések sorozata következett a márkanév, a logó és a cégarculat megtervezésétől a csokoládéfeltétek kiválasztásáig. "Körülbelül 200-300 feltétből kellett 80-ra szűkíteni a kört, eldönteni, milyen pörkölésű mogyoró illik például a fehércsokihoz" - meséli a részleteket. A weboldal, vagy a dobozkonstrukció kialakításához külső segítséget is igénybe vett, de alapvetően minden Gábor egyéni szájíze szerint valósult meg.

Egy nyolc hónapos előkészítő munka után 2010. június 17-én elindult a vállalkozás, melyben Gábor eleinte mindent egyedül csinált, a csokoládékészítést is beleértve. Októbertől érték az első meglepetések, mikor a forgalom a karácsonyi szezon közeledtével hirtelen növekedésnek indult, és alkalmazottakra is szükség lett. Év végéig a várt 600-800 kiló helyett 5 tonna csokoládét értékesített a cég. Gábor számára azonban tavasszal sem volt pihenő, egy 250 oldalas dokumentumot kellett megírnia a franchise jog eladása miatt, melyben részletesen taglalja, hogyan kell felépíteni egy chocoMe csokoládét készítő vállalkozást. Ennek köszönhetően hamarosan Ausztráliában is forgalomba kerül a chocoMe egy magyar házaspár jóvoltából. A cégnél jelenleg öten dolgoznak Gáboron kívül állandó jelleggel, a karácsonyi szezonban pedig még négy-öt ember munkaerejére lesz szükség - tudtuk meg a vállalkozás vezetőjétől.

Hogyan lesz az ember élményborász?

"Tetszik az álomépítő kifejezés, boros fantázianevek jutnak róla eszembe - ízlelgeti a szót Miklós Csabi, aki más nézőpontból kezdi a történetét - úgy gondolom, szerencsés vagyok, hiszen csodálatos családi háttérrel, egy gyönyörű helyre születtem. Az én szorgalmas édesapám, aki tűzoltó ember, és édesanyám, aki táncpedagógus, soha nem próbálta befolyásolni a pályaválasztásomat, engedték, hogy azt tanuljam, ami érdekel. Így hiába volt kevésbé divatos mesterség, biológia szeretetem kertészeti pályára sodort. Kertészmérnök lettem, diploma után pedig kijutottam Kaliforniába, ahol borászként dolgoztam, munka mellett pedig a Berkeley egyetem szőlészeti előadásaira jártam. Mikor innen hazajöttem, már biztosan tudtam, hogy nem akarnék többet egy szerethető vállalkozásnál, melyben családi körben működne a szőlőtermesztés, a borkészítés és az értékesítés" - meséli Csabi.

A fiatalember 16 évesen már saját területeket vásárolt, 25 évesen pedig első borát is elkészítette. Tudta ugyanakkor, hogy a saját borászatig még hosszú út vezet, ahhoz az anyagi és a szakmai hátteret is meg kell alapozni. Akkoriban indult egy virág-nagykereskedelmi hálózat Magyarországon, ahol többek között az egri régióba kerestek alvállalkozót. Csabi nyelvtudásának köszönhetően belekezdhetett az üzletbe, így töltött el tíz évet a virágkereskedelemben. Azt mondja, ha választhatna, akkor se tenne másként, az itt megszerzett tapasztalatok a későbbiekben is hasznosnak bizonyultak.

Miklós Csabi

Közben igyekezett a borászatot sem hanyagolni. 2004-ben palackozott először Miklós Csabi néven borokat, 2007-ben sikerült a piacra is kikerülni. Elmondása szerint a 2009-es remek évjárat hozta meg a sikert, amely után dönteni kellett, hiszen a Mór és Eger közötti ingázás rengeteg időt jelentett. "Az vagy, aminek érzed magad, amivel a legtöbb idődet töltöd - fordult hozzám akkor Ipacs Géza barátom egy jótanáccsal. Akkor jöttem rá, hogy a rengeteg autózás miatt leginkább sofőrnek érzem magam. Döntenem kellett, de éreztem, hogy míg a virágkereskedelem csak aktuális mesterség, a borászat egy örökre szóló pálya. Az élményborászattal pedig különösen nem fér össze, hogy ingben és nyakkendőben üzletemberkedem."

Mókuskerék kontra versenypálya

Kránitz Éva szerint személyiségfüggő, hogy ki tud élni az alkalmazotti létben és kinek van szüksége a rugalmasabb életre. "Úgy gondolom, többünk személyiségének van olyan része, amely az életünk rövidebb-hosszabb szakaszán belül jó teljesítményre ösztönözhet bennünket a "mókuskerékben", és ami megelégedettséggel tölthet el. Amikor azonban valaki nem azt csinálja, amiben hisz, vagy ami pozitív értelemben szenvedéllyel tölti el, amikor a munkájában nem tudja kifejezni azt, aki ő maga: ez szignál lehet a változtatásra, váltásra."

A szakember úgy véli, az önmegvalósítás kalandja mindenki számára lehetőség, ennek ellenére csak kevesen mernek belevágni. Az embereket leggyakrabban saját korlátaik, félelmeik, családból hozott mintáik korlátozzák, amelyek lebontása munkásfolyamat és önismeretet igényel. A karrier-tanácsadó hozzáteszi, a váltás sikeres megvalósításának ára lehet - például pénz, időráfordítás, erőfeszítés, vagy az, hogy ezért cserébe fel kell hagynunk valamivel. Kérdés, hogy hajlandóak vagyunk-e ezt megfizetni, és mi az az ár, ami még nem túl magas számunkra? Sok mindenen megbukhat a váltás, például nehézségeket jelenthet új szokásokat kialakítani.

Egy multicégtől a vállalkozói létre való váltás során merülhet fel az az új helyzet, hogy nem egy jól felépített rendszer diktálja a teendőket, nem mások mozgatnak bennünket, hanem hirtelen ránk tör egyfajta szabadság, mely ugyanakkor nagyobb felelősséggel is jár, hiszen mostantól saját magunk vezetőivé kell válnunk - figyelmeztet a szakember.

Gábor és Csabi történetében külön érdekesség, hogy mindketten elégedettek voltak korábbi munkájukkal is. Gábor úgy fogalmaz, esetében kényszerváltásról volt szó. Saját szavai szerint "elkényelmesítette" az alkalmazotti lét, a céges autóval, telefonnal, jó fizetéssel járó állás, melyre irigykedtek a haverok, és az álompozíció, amelyből a fejvadászok ajánlatai sem tudták kimozdítani. "Egyelőre nem élek jobban, és nem dolgozom kevesebbet" - ismeri be. Hitelekkel a hátán, éjszakákat és hétvégéket végigrobotolva halad lépésről lépésre a sikerekkel kikövezett úton, melyben nincsenek elvesztegetett pillanatok, vagy értelmetlen harcok.

"Nyilvánvaló, hogy előnyökkel és hátrányokkal is jár egy vállalkozás. A Heinekennél megtaláltam a magam területét, és jól éreztem magam, a munkaköröm minden tekintetben megfelelt az akkori elvárásaimnak. Sokat dolgoztam, de volt hétvégém és szabadidőm. Viszont a multikultúra bürokratikus rendszere néhol éppen azt akadályozza meg, hogy az ember ki tudjon bontakozni. Egy nagy létszámmal működő vállalatnál túl sok a formalitás, a kötelező meetingek és prezentációk miatt gyakran értékes idő veszett el, és rossz érzés volt annak tudatában készülni rájuk, hogy az igazából senkit sem érdekel." Gábor soha nem tervezte, hogy megosztja valakivel a céget, tudja, hogy már két fő esetében is adódhatnak feszültségek, ami hátráltató tényező lehet egy-egy döntés meghozatalakor.

Csabit különösen elgondolkodtatja a kérdés, hogy munka szempontjából mit jelentett számára a váltás. "Annyit tudok, hogy most, 35 évesen soha nem éreztem még magamban annyi energiát, mint most. Nem dolgozom kevesebbet, mert nem is tudom, hogy mikor, vagy mennyit dolgozom igazán. Állandóan a bor körül forog az agyam, ha éppen nem a szőlőben vagyok, akkor is borcímkéken agyalok, vagy egy kereskedővel kávézom. Jelenleg a fővárosban nyílt DiVino borbárnak is én vagyok a szakmai vezetője, ahol nagyon élvezem, hogy cenzúrázatlan formában ismerhetem meg a vendégek igényeit, szokásait. Tehát ritkán kapcsolódom ki ebből a témából, de ezt nem munkának élem meg. Úgy érzem, hogy nem problémáim, hanem inkább megoldandó helyzeteim vannak."

Az egyénre szabott siker

Csabi úgy véli, az ember akkor vállalkozzon, ha érez magában alkotóvágyat, ha szeretne létrehozni valamit a saját kézjegyével, mert bár a mai gazdasági háttér nem könnyíti meg a helyzetet, a legtöbb mégis az elhivatottságon múlik. Gábor is bevallja, nem itt tartana, ha nem hitt volna eléggé magában. Szerinte sikerének titka a termék egyediségében, a marketingkommunikációban, a kitartásban és a maximalizmusban rejlik: "sok kétkedő volt körülöttem, köztük olyan emberek is, akikre felnézek. Nem működött volna, ha nem hiszek magamban."

A sikernek valóban ahány ember, annyi jelentése és definíciója létezik. Jelenthet társadalmi-anyagi elismerést, a ranglétrán való felkapaszkodást, nagy feladatok megvalósítását, maradandó értékek teremtését. Az elégedettség érzése több úton is elérhető, mindenki másként éri el a magával és a környezetével kialakított harmóniát.

Csabi azt mondja, mindig is tudta, hogy valamilyen alkotó mesterséget szeretne űzni, hogy ez végül a borászat által valósult meg, a körülményeknek is köszönhető. "Mindig is szerettem a bor jótékony hatását, közösségépítő, barátságfokozó, szerelemre hivatott tulajdonságait. Ehhez társult, hogy kiváló adottságokkal rendelkező vidékre születtem, hiszek a móri borvidék jövőjében, az Ezerjót, mint Hungarikumot egy nagyon tehetséges fajtának tartom. Azonban tisztában vagyok vele, ennek a pályának még csak az elején járok, az én gondolataim egyelőre csak vélemények. Ugyanakkor hihetetlenül jól érzem magam ebben a sztoriban" - folytatja. "A borkészítés során az ember természetes napfényben végez alkotómunkát, és képes minden évben megújulni a természet által. Nincs két ugyanolyan év, hiszen az elemekkel kell együtt dolgozni, vannak dolgok, melyeket nem lehet befolyásolni. A csapadék, a szél, a nap és a borász keze által minden évben új felfedeznivalókkal teli eszencia születik. A legnagyobb diadal pedig a vendégek arcán látott mosoly" - meséli az élményborász.

Gábor azért érzi úgy, hogy sikeresebb most, mint alkalmazottként, mert meg tudta valósítani önmagát, a chokoMe valójában saját személyiségének tükörképe: "a csokoládé olyan lesz, mint amilyen én vagyok, amilyenre én alkottam, ugyanakkor a szakmai díjak is sokat jelentenek." Gábor egy innovációs elismerést vehetett át márciusban a gazdasági minisztertől, aranyérmet kapott egy csomagolásdizájn versenyen, és elnyerte a marketing-Oscarnak nevezett Arany Pengét. Szeptemberben pedig a Parlamentbe készül, hogy átvegye a különdíjjal is kiegészített Magyar Termék Nagydíjat.

Hol a határ?

Csabi jól tudja, hol lenne számára a határ. 3,5 hektáros szőlőterület van a birtokában, melyen évente 15-20 ezer palack bort termel. Ez az a méret - mondja -, melyet ketten az édesapjával el tudnak látni. Úgy gondolja, ha átlépné a határt, az gyökeresen változásokat vonna maga után. "Nem vágyom arra, hogy kihajtsam magam, 45 éves koromig megfeszülten dolgozzak egy nagyvállalat élén, majd elmenjek vitorlázni. Tízfős, bensőséges hangulatú borestékre vágyom, ahol meg tudom jegyezni az emberek nevét, és emellett biztosítani tudom a családom megélhetését."

Gábor bevallja, sokat gondolkodik a növekedésen, és néha a fejéhez vágják, hogy az üzlet már nem is kézműves csokoládékészítés, sokkal inkább tömegtermelés. Szerinte azonban ez a két dolog egymástól független, hiszen teljesen mindegy, hogy naponta 100 vagy 1500 tábla készül, attól még maga a folyamat kézműves mesterség marad. "Nyilvánvalóan az ember nem szeretné bekorlátozni a vállalkozását, ha az növekedési pályán halad, de nem tudom megmondani, hol lesz a csúcs" - Gábor mindenesetre igyekszik tovább gyarapítani a különlegességek tárházát. Éppen kialakítási munkák zajlanak, pár hét múlva megnyitja kapuit egy chocoMe mintaüzlet, amely nem titkoltan Közép-Európa legexkluzívabb csokoládéboltjának címére tör majd.