Apa egy ideig nem megy be dolgozni az irodába - Hogyan beszéljünk a gyerekekkel a kirúgásról?

Mindannyian tudjuk, hogy az elbocsátás rengeteg stresszt, aggodalmat és pénzügyi bizonytalanságot okoz, nem is beszélve a szeretett munkahely vagy a kollégák hiányáról. Sajnos az elbocsátások meglehetősen gyakoriak. Az Egyesült Államokban az amerikaiak körülbelül 40 százalékát bocsátották el legalább egyszer a karrierje során. Még csak nem is kell megtapasztalni a kirúgást, hogy szorongást érezzünk emiatt, pusztán a tudat, hogy mi lehetünk a következők, szorongást válthat ki belőlünk.

Ha minket érint az elbocsátás, valószínűleg sok minden miatt aggódunk: többek között a jelzáloghitel vagy a lakbér,  a számlák és az álláskeresés miatt. A stressz pedig csak fokozódik, amikor rájövünk, hogy ez nemcsak a saját életünket, hanem családunk minden egyes tagját is érinti. A tét különösen nagy, ha a gyerekekről van szó. Milyen hatással lesz rájuk az elbocsátásunk?

Az elbocsátás családi ügy és családként kell szembenézni vele. Ez nem jelenti azt, hogy a négyéves gyermeknek ismernie kell a háztartás költségvetésének részleteit, vagy hogy a tizenéves kor alatti gyereknek aggódnia kell az új iskolába való átiratkozás miatt. De a beszélgetéseket, és minden felmerülő problémát világosan és az életkornak megfelelő módon kell megközelíteni. A HBR hét tippet gyűjtött össze, hogy a család együtt vészelhesse át, ha az egyik szülő elveszíti állását. 

Készüljünk fel a beszélgetésre!

El kell mondanunk a családnak, hogy elvesztettük állásunkat, és lehetőleg minél hamarabb. Ez egy rendkívül helyzet, és gyorsan olyan irányba terelődhet a beszélgetés, amit inkább elkerülnénk. Ez különösen igaz akkor, ha a gyerekek olyanokat mond, amelyekre nem számítottunk, vagy olyan kérdést tesznek fel, amelyre nem tudunk válaszolni.

A legjobb, ha előre eldöntjük, mi a célunk a beszélgetéssel, mit vagyunk hajlandóak megosztani és mit nem. Például lehet, hogy aggódunk a jelzáloghitel törlesztőrészleteinek kifizetése miatt, nincs rá ok, hogy felhozzuk a ház eladásának lehetőségét, ha erre még nincs szükség. Gondoljuk át, mit lenne fontos elmondani a családnak anélkül, hogy felesleges stresszt okoznánk nekik.

A beszélgetés legyen a gyerek életkornak megfelelő

Egy négyéves gyermekkel folytatott beszélgetés nyilvánvalóan teljesen más lesz, mint egy tinédzserrel. A fiatalabb gyerekeknél a szóhasználat sokat számít. Próbáljunk meg olyan kifejezéseket használni, amiket ők is értenek - például: "Anya egy ideig nem megy be az irodába". És próbáljunk meg elkerülni bizonyos kifejezéseket. Ellen Galinsky, a New York-i Families and Work Institute elnöke és alapítója arra figyelmeztet, hogy a gyerekek a "kirúgtak" szó hallatán a fegyverekre gondolhatnak. Arra is rámutat, hogy az "elbocsátották" a legtöbb kisgyerek számára semmilyen jelentéssel nem bír.

Az idősebb gyerekek azonban árnyaltabban értik a munkahely elvesztésének következményeit. Ne lepődjünk meg, ha további kérdéseik lesznek arról, hogy milyen hatással lesz rájuk. Biztosítsuk őket arról, hogy kérdéseiket bármikor szívesen megválaszoljuk.

Legyünk őszinték

Lehet, hogy ösztönösen el akarjuk titkolni az érzéseinket, hogy megvédjük a gyerekeket, de lelkileg az az egészséges számukra, ha valódi érzelmeinkről beszélünk nekik.

Amikor a szülők őszinte érzelmeket modelleznek, a gyerekeknek lehetőségük van arra, hogy anyát és apát embernek lássák, és tanúi legyenek az egészséges megküzdési mechanizmusoknak. Meg kell osztanunk, hogy mit érzünk, miért, és hogyan kezeljük ezeket az érzéseket. Például mondhatjuk: "Apa ma nagyon szomorú. De rendbe fogok jönni, és mindent megteszek, hogy újra boldog legyek!".

Fontos kiemelni, hogy ne a gyerekektől várjunk érzelmi támogatást. Ez nem az ő feladatuk. Tartsuk meg a határokat, és inkább vegyük körül magunkat olyan felnőttekkel, akik érzelmi támogatást tudnak nyújtani.

Pozitív megerősítés

Az elbocsátás tanulságos pillanat lehet. Gondoljuk át együtt a családdal, hogy mi az, ami minket jellemez, és hogyan állunk szemben a nehéz időkkel. Legyen ez egy pozitív megerősítés arról, hogy kik vagyunk mi, mint család. Például: "Kovácsék vagyunk, és együtt meg tudjuk oldali a nehéz helyzeteket!". A tanulmányok szerint ezek a pozitív megerősítések aktiválják az agy jutalomközpontját. Ez egyben a stabilitás és a csapatmunka érzését is adja a gyerekeknek.

Legyünk következetesek!

A gyerekek jól érzik magukat a stabil családi rutinban. Bár szükség lehet módosításokra, a hét minél "normálisabb" megtartása növeli a biztonságérzetet.

Döntsünk közösen a változásokról!

Bár a következetesség a cél, néhány életmódbeli változtatásra valószínűleg szükség lesz. Használjuk ki a lehetőséget, hogy bevonjuk a gyerekeket az ötletelésbe és a költségvetési javaslatok kidolgozásába. Megfelelő témák lehetnek az élelmiszerbüdzsé, a karácsonyi kiadások, a hétvégi programok vagy a ruhapénz átgondolása. Ez egy lehetőség arra, hogy mindenki együtt gondolkodjon. Milyen ételeket tudnátok közösen elkészíteni a költségvetésből? Állítsunk össze egy listát a pénztárcabarát programokról. Egy gyors internetes kereséssel számtalan kreatív ötletet találhatunk. Ha mindenkit bevonunk, az egész családnak megadja az irányítás érzését, miközben megtanítjuk a gyerekeknek azokat a pénzügyi készségeket, amelyeket a jövőben is használni fognak.

Segítsünk másoknak!

A kutatások azt mutatják, hogy a mások támogatása segíthet a résztvevőknek abban, hogy feldolgozzák saját helyzetüket és fájdalmukat, így a közös önkéntes munka rendkívül hasznos lehet. Ha családként végezzük, az élmény minőségi időt kínál az együtt töltött időre és fontos leckéket ad a gyerekeknek az önzetlenségről és az együttérzésről. Kimutatták továbbá, hogy boldogabbá teszi az embereket.

Lecke a kitartásról

Ne feledjük, hogy az elbocsátás gyakori kihívás. Lehet, hogy most nézünk vele szembe először, de az is lehet, hogy már voltunk ilyen helyzetben. Gondoljunk vissza a saját gyermekkorunka és arra, amikor az egyik szülőnket kirúgták a munkájából. Valószínűleg emlékszünk arra is, hogy a családj hogyan kezelte ezt. Most gondoljunk a saját gyermekeinkre: hogyan fognak emlékezni erre az élményre? Bár senki sem várja el, hogy szeretettel gondoljunk vissza egy elbocsátásra, emiatt az időszak miatt nem mehet tönkre egy ember vagy egy család élete. Sőt, az élményt fel lehet használni arra, hogy közelebb hozza egymáshoz a családtagokat, és értékes leckéket tanítson.

Ez egy lehetőség arra, hogy példát mutassunk a bátorságról, a kitartásról és a pozitivitásról. Ha ezeket a tulajdonságokat kell modelleznünk, talán még  nekünk is segít, hogy megkapjuk a következő állásunkat.

HBR

fotó: unsplash