Egy "18:00-kor kiesik a toll a kezéből" típusú dolgozó napja és ami mögötte van

Maslow népszerű szükséglet piramisa ismerős lehet több cikkből vagy tanulmányból. A modell rendszerezi az egyes szükségleteket kielégítési fontosságuk szerint. Így a piramis alsó szintjén a fiziológiai szükségletek helyezkednek el, mint éhségérzet megszüntetése, alvás, ivás, stb. A következő szinten a biztonságunk kielégítése áll, például legyen hol laknunk, legyen munkánk és természetesen fizetésünk. Általában egy munkahelyen a dolgozó egyik alap elvárása a fizetés, mely elengedhetetlen a piramis alsó két fokán álló szükségleteinek kielégítéséhez. Így egyértelműnek tűnik a megállapítás, hogy a dolgozó fizetésérzékeny, tehát alapvetően hat a motivációjára. De mi ösztönzi még nagyobb teljesítményre a dolgozót? Ennek megértéshez először végig kell néznünk, miként néz ki egy alulmotivált irodai dolgozó napja.

9:00 Üres az íróasztala
9:30 Késve megérkezik a munkahelyére, betér a konyhába/büfébe egy kávéért, ráérősen iszogatja. Ha éppen nincs betegszabadságon.
10:00 Elkezdi a munkát. Ez azonban személyfüggő. Van aki megtévesztő módon még motiváltnak is tűnhet, hiszen pontos, jó munkát végez. Van olyan is, aki valaha jó munkát végzett, de újabban sokat hibázik és lassan fejezi be a feladatait.
12:00-14:00 Ebédszünet, legfrissebb munkahelyi pletykák meghallgatása
14:00 Meeting. Új ötletek, proaktivitás? Már nem jellemző. Önkéntes feladatokra jelentkezés? Inkább csinálja más…
15:00 Facebook time!
16:00-16:30 Kávészünet
16:30-17:45 Munkaidő
17:45 Lassan már ideje készülődni
18:00 Épp most csukódott az ajtó mögötte

A főnöke valószínűleg nem érti a változás okát, hiszen nem is olyan régen az egyik legjobb dolgozó volt. Mi történt? Szakmai terminusokkal kifejezve a homeosztázis, azaz a belső egyensúly megbomlott egy negatív munkahelyi történés hatására, ennek következtében alakult ki egy szükséglet, mely nem tudott kielégítődni, így a drive, azaz a szükséglet kielégítését energetizáló hajtóerő csökkent, tehát a motivációja alacsony.

Mit is jelent ez a gyakorlatban? Vegyünk egy példát. A lelkes dolgozó teljesített minden előírt követelményt, amit a főnöke határozott meg az előléptetés érdekében. A várt előreléptetés azonban mégsem következett be, a dolgozó teljesítmény szükséglete nem tudott kielégítődni, egyre kevesebb energiát fektetett munkájába és alulmotivált munkaerővé vált.

Mi a teendő?

A motivált dolgozó kulcsa a vezető, hiszen rajta múlik az, hogy milyen légkört teremt, elérte-e a csapatszellem kialakulását, hogyan kommunikál, mennyire képes jól delegálni a feladatokat és a felelősséget, ad-e pozitív visszajelzést, hogyan jelzi vissza a fejlesztendő területeket, milyen mértékben szolgál modellként a dolgozók számára, képes-e pozitív attitűddel dolgozni, mennyire következetes és szavahihető, illetve fel tudja-e térképezni azt, hogy az egyes dolgozókat mi motiválja. Utóbbi talán az egyik legösszetettebb feladat, hiszen a fenti készségek nagy részére szüksége van ahhoz, hogy tudja kinek mi az a külső motiváció (például dicséret, büntetés, anyagi motiváció, a versengés okozta izgalom, stb.), ami megmozdítja a dolgozó érdeklődését, felkelti kíváncsiságát és erősíti belső motivációját, ezáltal "Extra mile-t is megfutó" munkaerővé válhat.

Ez az a típusú dolgozó, aki örömmel végzi munkáját, mivel támogatva érzi magát, ezért hajlamosabb felelősséget is vállalni és részt mer venni az őt érintő döntéshozásban, lojális, vidám, törekszik a pontos munkára és időbeosztásra, ha a munka megkívánja nem veszi megerőltetőnek a túlórát, szívesen vállal extra feladatokat, ha ideje engedi. Tehát a vezető viselkedése által motivált dolgozók hatnak a jó munkahelyi környezetre, a többi dolgozóra, attitűdjük pozitív visszajelzést ad a vezetőnek, mindezek által növelik a cég produktivitását és versenyképességét.

Somlai Réka
Pszichológus, tréner, coach