Egyre több a túlóra és még csak meg sem fizetnek?

A washingtoni Center for Equitable Growth adatai szerint a vezető illetve menedzser beosztású, és a jogász szakma képviselői közül dolgoznak a legtöbben 45 óránál is többet egy héten. A menedzserek 29,7 százaléka, míg a jogászok 28,6 százaléka túlórázik a heti 45 órán felül. A mezőgazdasági, erdészeti és halgazdálkodásban dolgozók ötöde, a mérnökök 17,1, míg az üzleti és pénzügyi szektor munkatársainak 15,4 százaléka dolgozik többet, mint 45 óra. Ezekben a munkakörökben általában jól keresnek a dolgozók, de ez nem jelenti azt, hogy csak azok túlóráznak, akiknek magas a fizetése.

Ráadásul azokban a foglalkozásokban, ahol nagyobbak a bérek közötti különbségek, a dolgozók általában nagyobb eséllyel haladják meg a munkával töltött 40 órás időkeretet. Ilyenek többek között a mérnöki, az informatikai, a pénzügyi és a jogászi szakma is. Ezeken a területeken magas a túlórák száma, ahogy a különbség is a legalacsonyabb és a legmagasabb javadalmazás között.

A növekvő gazdasági különbségek a túlóramennyiség növekedésének egyik oka, még a fizetési ranglétra tetején is. Ugyanis a gazdasági válság alatt a munkáltatók sokakat elbocsájtottak és akik maradtak, azokra több munka és teher hárult. A munkahelyek bizonytalanságával együtt a dolgozók elveszítették alkupozícióikat, hogy ki tudják maguknak harcolni a túlórákért járó kompenzációt. Ahogy élesedett a verseny a piacon lévő munkahelyekért, egy kis plusz idő nem tűnt olyan nagy áldozatnak a pozíció megtartásáért akkor sem, ha éppen nem fizettek érte.

Kérdés, hogy a sok területen megnyilvánuló munkaerőhiány, legalábbis Európában több területen, mennyire változtatja meg az elvárásokat.

A kutatók szerint, írja a Világgazdasági Fórum cikke, egyes cégkultúrákba az elvárt túlórák beidegződése beépült. Bár az értelmiségi foglalkozásokban az lehet az érzése az embernek, hogy több befolyása van arra, hogy mennyit is túlórázik, mint mondjuk egy fizikai dolgozónak. Azonban a kép nem ennyire egyszerű és egyértelmű, hiszen társadalmi-, gazdasági- valamint pszichológiai tényezők is befolyásolják, hogyan viszonyul valaki a túlórákhoz. Az egyes területeken a munkakultúrába beágyazódott rendszeres túlórázás aztán más területekre is direkt hatással van, hiszen, aki túlórázik, annak korábban vagy hosszabb ideig van szüksége gyermekfelügyeletre, nem tudja elintézni a bevásárlásait és a megszokottól eltérő időpontokban venne igénybe bizonyos szolgáltatásokat...

A hosszú távú túlórázás azonban egy idő után nem csak az egyénre, hanem a munkahelyre, sőt a gazdaságra is visszaüthet, hiszen az illető nem tud olyan hatékonyan dolgozni, ha fáradt és nincs ideje regenerálódni. Ahogy a túlmunka okozta stressz pedig egészségügyi problémákhoz vezethet, amely szintén visszaüt nem csak a munkavállalóra, hanem a munkáltató termelékenységére is.

Nemrég készített listát az Expert Market azokról a nagyvárosokról, ahol a legjobb arányban áll a ledolgozott órák és a kivett szabadságok aránya, vagyis a legjobban működik a munka-magánélet egyensúlya.

Mind a 13 listára került város Európában található, és egyedül Franciaország tudott két várossal is "szerepelni". Ezekben a városokban 33,5 óránál kevesebbet dolgoznak az alkalmazottak egy héten. A lista élén, 30,8 órával Párizs végzett, ahol a munkavállalók 18 százalékkal dolgoznak kevesebbet, mint a globális átlag. Szorosan a nyomában, a második helyet szintén egy francia város, Lyon hódította el, ahol alig több mint 31 órát dolgoznak hetente és több mint 28 nap szabadságot vesznek ki egy évben az alkalmazottak. A dobogón végzett még Moszkva, és az első ötbe bekerült Helsinki és Bécs. Az osztrák fővárosban 32,27 órát dolgoznak egy héten és 27 napot vesznek ki a munkavállalók.

Magyarországon kollektív szerződés hiányában a munkáltató jelenleg évi 250 óra túlórát rendelhet el, írta szakértői válaszában Kéri Ádám, a KRS Ügyvédi Iroda jogásza.

Nemrég készült a Randstad Award felmérése, amely szerint magyar férfiak 61 százaléka dolgozik heti 40 óránál többet, míg a nőknek közel fele túlórázik. Átlag 2-3 órával dolgoznak többet a 40 órás munkahétnél, általában este vagy hétvégén. Főként a gyártásban foglalkoztatottak, illetve a vezetők hajszolják magukat, ők átlagosan heti 45 órát töltenek munkával. A kutatásban résztvevők fele extra pénzért hajlandó lenne még több túlórát vállalni, viszont mindössze a munkavállalók 5 százaléka mondana le fizetése egy részéről több időért cserébe. Ők elsősorban a munka és a magánélet egyensúlyának megőrzése, illetve a stressz csökkentése érdekében választanák a kevesebb munkaórát.

Forrás