Eretnek gondolatok az outsourcingról - az OTP volt alvezérétől

Siófokon az április 26-27-én megtartott kétnapos IX. CIO Fórum több tucatnyi előadása közül talán a legeredetibb - akár eretnek is mondható - gondolatokkal teli hozzászólás volt Braun Péteré, aki sajátos szemszögből közelített a napjainkban oly sokat emlegetett "outsorcing vagy insourcing" dilemmához.

Sikk lett "outsourcingolni"

Ha egy informatikai eseményszervező nyerő konferenciatémát keres, szinte az elsők között vetődik fel az erőforrás-gazdálkodás fenti slágerkérdése. A zömében informatikai szervezeteket irányító konferencia-látogató informatikusok nem lankadó figyelme érthető.

Mi az outsourcing?

Az outsourcing szó az 1980-as években került be az üzleti élet lexikonjaiba. Többnyire azt fejezi ki, hogy a nem kulcsfontosságú tevékenység(ek) elvégzésével olyan külső szervezetet bíznak meg, amely arra specializálódott. Az erőforrás-kihelyezés melletti döntés gyakran azért születik, hogy csökkentsék a cég működési költségeit. További cél lehet, hogy a világszerte meglévő munkaerőt, tőkét, technológiát és egyéb erőforrásokat nagyobb hatékonysággal hasznosítsák. Ők ugyanis két csoportra oszthatók: egy részük már átesett erőforrás-kihelyezésen (vagyis tapasztalták már, milyen az, amikor munkatársaktól kell megválni, hogy később szolgáltatóként lássák viszont őket, és tudják, mit jelent, ha külső szolgáltatótól kell megkövetelni azt, amit korábban a kollégák nyújtottak), mások viszont még előtte állnak ennek a megrázkódtatásnak.

Erősen leegyszerűsítve üzletviteli, szakmai (esetünkben: informatikai) és nem utolsósorban emberi vonatkozásai vannak az outsourcingnak, s a szakmai közönség hajlamos mellőzni az elsőként említett vetület alapos elemzését.

Ma már a magát korszerűnek tartó menedzsment számára "outsourcingolni" olyan természetes, mint a levegővétel, mi több, talán sikk is.

Braun: megosztjuk-e a profitunkat?

Braun Péter a problémát a gyökerénél ragadta meg, és üzletviteli szempontból tárta fel az erőforrás-kihelyezéssel járó kockázatokat. Mondandója az egybegyűltekben visszhangot keltett, hiszen napjaink üzleti életében több esetre is emlékeztethették őket szavai.

Egy belső tevékenység kihelyezésekor valószínűleg arról is döntünk, hogy megosztjuk a profitunk egy részét a tevékenységet a továbbiakban számunkra szolgáltatásként nyújtó külső vállalkozóval, fejtegette Braun.

E megállapítás meglehetősen egyedinek mondható abban az érvzuhatagban, amely a szakmai közönségre évek óta zúdul, és amely az erőforrás-kihelyezés mellett tör lándzsát. (Az outsourcingra vállalkozó szolgáltató cégek a szinte folyamatos kampányban azt mint "mindenféle áfium elleni orvosság" mutatják fel.)

A kilencvenes évek közepén, amikor az informatikai szakma először esett szerelembe az úgynevezett nyílt rendszerekkel, Braun az Informatikai Vállalkozások Szövetségének egyik menedzsertalálkozóján azt találta mondani, hogy a bankok a zárt rendszereket szeretik.

Most pedig arra figyelmeztet, hogy érdemes józanul, egyszerű, de lényegre törő kérdéseket megválaszolva mérlegelni, mit nyerhet vagy veszíthet a vállalat, ha a rá nehezedő nyomást egyes tevékenységek kihelyezésével szándékozik nagy sebesen enyhíteni.