Erős valuta a matematikatudás az álláspiacon

Bár az általános helyzet látszólag jó, hiszen a magyar fiatalok munkanélkülisége az OECD átlag alatt van, mégis háromszor annyian munkanélküliek, mint más korcsoportok, mondta el Scharle Ágota, a kötet egyik szerkesztője, a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet vezetője. Ennek általában az oka a munkatapasztalatok hiánya, amire a munkáltatók kockázatként tekintenek, valamint az álláskeresési tapasztalatuk is kisebb, így ezen a területen is általában támogatásra van szükségük. Mindazonáltal a feszes munkaerőpiacnak köszönhetően most könnyebben helyezkednek el, mint korábban. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy milyen készségekkel lépnek be a foglalkoztatási piacra, az igények hogyan változtak, a piac ezeket értékeli-e, esetleges hiányukat tudja-e kompenzálni - merültek fel sorra a kérdések.

Az egész pályára kihat pályakezdő munkanélküli lét
A fő problémát, Scharle Ágota szerint, azok a fiatalok jelentik, akik bár a jelen helyzetre nézve elfogadható kompetenciákkal állnak munkába, mert az adott tevékenységre kiképezték őket, azonban nem képesek alkalmazkodni, mert egyéb készségeiket nem fejlesztették. Akár az olvasással, a szövegértéssel is problémáik lehetnek, ami öt-hat év múlva komoly bajt okozhat. A kötetben bemutatnak olyan kutatásokat is, amelyeket először folytattak le Magyarországon, és amelyek így lehetőséget teremtenek a nemzetközi összehasonlításra. Így például olyan kutatás is zajlott, amely vizsgálja, hogy a pályakezdőként megtapasztalt munkanélküliség milyen hatással van az életpályára, valamint azt is mérték, hogy valóban jellemző-e a túlképzés, túl sok-e a diplomás. Az elsőre a rövid válasz az, hogy a korai munkanélküliségnek negatív hatása van a későbbi életpályára, alacsonyabb bért és gyengébb lehetőségeket kapnak ezek a fiatalok a későbbiekben is. Utóbbira pedig a szintén a rövid válasz az, hogy a 2008-ban kezdődő válság alatt tapasztalható rövid visszaesés után a foglalkoztatási szint visszatért, vagyis igény van a képzett munkavállalókra.

Magasabb kompetenciaeredmények, jobb kereset
Horn Dániel, a KRTK KTI tudományos főmunkatársa beszélt arról, hogy a mérhető kompetenciáknak, kognitív alapkészségeknek milyen „bejósló” hatása van a munkaerő-piaci sikerességre, valamint hogy erre milyen hatással volt a 2013-ban életbe lépett szakképzési reform. A kutatók azt a kérdést tették fel, hogy milyen összefüggést mutatnak a 10.-ben írt matematika és szövegértés kompetencia tesztek eredményei a későbbi bérekkel, az esetleges munkanélkülivé válással. Azokat a 2008-ban 10.-es diákokat vizsgálták, akik 2017-ben 25-26 évesek voltak, tehát már beléptek a munkaerőpiacra. (Aki még tanult az kiesett a mérésből.) Az adatokból az derült ki, hogy erős korreláció van a teszteredmények és a bér valamint a munkanélküliség között. A matematika és a szövegértés eredmények közel lineárisan függnek össze a munkaerő-piaci kimenetekkel. A kutatás adataiból az derül ki, hogy azok a tanulók, akik egy szórással jobb eredményt érnek el a 10.-es kompetencia teszten, azok kb. 8,5%-kal keresnek többet, mint a többiek. A munkanélküliségi esélyeket szintén csökkentik a magasabb tesztpontszámok, vagyis a jobb kognitív készségek, mintegy 2%-kal. Tehát a kognitív készségek nagymértékben összefüggnek a későbbi, kora felnőttkori keresetekkel, és a munkanélküliség elkerülésével is. Így a kutatásból le lehet vonni azt a tágabb következtetést is, hogy az oktatás minőségének jelentős hatása van a kognitív készségekre.

Tovább nyílt az olló a gimnázium és a szakközépiskola között
A 2013-as szakképzési reform következtében a szakközépiskolákban a gyakorlati képzésre helyeződött a hangsúly már 9. osztálytól, a közismereti tárgyak oktatása jelentős mértékben csökkent, és a képzés hossza maga is négy évről három évre csökkent. A törvényalkotó elképzelése az volt, hogy ezzel a képzéstípussal a gazdaság igényeihez jobban alkalmazkodik az oktatás, a fiatalok gyorsabban beléphetnek a munkaerőpiacra és az iskolatípus lehetőséget teremt a hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatására is. Azt egyelőre nem tudni, hogy valóban releváns összefüggés van-e a reform és ezen kimeneti várakozások között. Az azonban kiderült, hogy a szakközépiskolások a szövegértési teszteken 8.-ban és 10.-ben ugyanúgy teljesítenek, vagyis az iskola nem ad hozzá a teljesítményhez. Ahogy azt is mutatják az adatok, hogy a gimnáziumok, szakgimnáziumok és a szakközépiskolák között még tovább nyílt az olló a teljesítmények terén. A szakközepek lemaradása 5%-ról 10%-ra nőtt a szakgimnáziumokhoz képest, fejezte be Horn Dániel.

17 évesen nem tanulnak és nem is dolgoznak
A nem tanuló és nem dolgozó tizenévesekről beszélt Köllő János, a KRTK KTI tudományos tanácsadója. Mint mondta a 17 éves korosztály helyzetét vizsgálták, ezen belül is azt, hogy milyen változást hozott a tankötelezettség korhatárának leszállítása. Az egyik legbeszédesebb grafikon azt mutatta, hogy milyen jelentősen csökkent a rendszerváltás után azoknak a 17 éveseknek az aránya, akik se nem dolgoztak, se nem tanultak. Ez így volt egészen 2012-ig, amikor ez a trend megfordult. Ugyan megnőtt a 17 évesen már foglalkoztatottak aránya is, de megnőtt azoké is, akik nem járnak iskolába, de nem is dolgoznak.

Növelte a szakadékot a leszállított tankötelezettség
A tankötelezettség korhatárának csökkentése a roma és nem roma, valamint a lakóhely szempontjából hátrányos helyzetből induló fiatalok és a „jó” helyen lakók között jelentősen megnövelte a különbségét annak az esélynek, hogy egy 17 éves iskolába jár vagy sem. Míg 2011-ben a roma fiúk hátránya a nem romákhoz képest ezen a területen 10,8% volt, addig ez 2016-ra 25,4%-ra emelkedett. Míg a legrosszabb helyen lakó fiatalok 4%-kal nagyobb eséllyel nem jártak iskolába, míg 2016-ra ez az arány 12, 7% lett. Ahol pedig összeadódik a hátrány: vagyis a legrosszabb lakókörnyezetben élő, roma, 17 éves fiúk hátránya 2011-ben 15.8% volt, ami 2016-ra 38,4%-ra nőtt, ami azt jelenti, hogy minden 10 rossz lakókörnyezetben élő fiatalból 4 nem tanul és nem is dolgozik.

A tudományos tanácsadó elmondta, hogy bár egyes vélemények szerint ezek a fiatalok úgysem végezték volna el az iskolát akkor sem, ha nem megy lejjebb a tankötelezettség korhatára, és csak hátráltatták a többieket, ezzel szemben vizsgálatok azt mutatják, hogy egyszerűen az iskolában kötelező részvétel, visszatartó erőt jelent a bűnözéstől, és aki 17 évesen nem kezd bele ebbe a tevékenységbe, az később kisebb eséllyel keveredik bele. Valamint ha nem is jelentős mértékben, de mégis többlettudáshoz juthattak ezek a fiatalok az iskolákban, amihez így más forrásból sem jutnak hozzá.

Nem a kompetenciafejlesztés felé halad a magyar oktatás
A HR Portal kérdésére, hogy a magyar oktatási rendszerben érzékelhető-e, hogy figyelembe veszi azt a nemzetközi szinten egyre erősebben érzékelhető tendenciát, hogy a kompetenciák, sőt a tanulni tudás, az alkalmazkodási képesség lesz a munkaerő-piaci siker legfontosabb fokmérője, arra Horn Dániel és Scharle Ágota is azt válaszolta, hogy az oktatás az elmúlt években egyáltalán nem ebbe az irányba fejlődött, és a szakképzésben nem érzékelhető, hogy az egyéb általános, nem kognitív képességek helyet kapnának a képzésben. A kognitív képességeknek ugyan helye van, de főleg a jobb iskolákban fokmérő, hogy milyen eredményeket érnek el ezen kompetenciák fejlesztésében.

A Munkaerőpiaci Tükör által elemzett témákról a későbbiekben részletesebben is írunk majd.