Értelmetlen az állások legnagyobb része
Váratlanul nagy siker lett a London School of Economics antropológus tanárának egy még 2013-ban írt esszéje, amelyet könyvformában most ki is adtak. A címe “Bullshit jobs: A theory” a lényege pedig, hogy manapság az értelmetlen munkahelyek kóros terjedésének vagyunk tanúi.
A könyv, amelyről a szemle íródott, David Graeber munkája. Szerinte nem csak értelmetlen munkahelyek, de egész foglalkozások is vannak, amelyek feleslegesek. Ilyennek tartja például a lobbistákat vagy a céges ügyvédeket, mert úgy véli, ha ezek a szakmák hirtelen eltűnnének, senki sem venné észre a változást. A jelentéktelennek gondolt első írása váratlanul népszerű lett, és Graeber rengeteg levelet kapott a világ minden tájáról, amelyben értelmetlen munkát végző emberek írták meg a történetüket. Ezeket a sztorikat párosította most némi adatbányászattal és szakmai kutató munkával -írja a G7.hu.
Egy 2015-ös brit felmérésben a megkérdezettek 37 százaléka azt mondta, nem érzi, hogy a munkája bármit hozzáadna a világ folyásához, további 13 százalék pedig bizonytalan volt ennek megítélésében. A meglehetősen jól szervezett és racionális Hollandiában az emberek 40 százaléka gondolja úgy, hogy az állás, amit betölt, indokolatlanul létezik.
Graeber egyik legjobb mesélője egy gyógyszeripari tanácsadó, aki azt részletezi, hogy gyakran ír olyan nagyon jól hangzó beszámolókat, amelyeknek szerinte az égvilágon semmi hasznuk nincs. A “Hogyan növeljük a kulcsfontosságú digitális egészségügyi véleményformálók elkötelezettségét” című munkája például egy tipikus példa erre. “Nemrég 12 ezer fontot számláztam ki egy kétoldalas tanulmányért, amelyet egy globális stratégiai értekezleten kellett bemutatnom. Végül nem használták fel, mert az értekezlet el sem jutott addig a napirendi pontig, amikor következtem volna” - mesélte Graebernek a tanácsadó.
Az értelmetlen munkák tehát nem egyenlőek a rossz munkákkal, gyakran igen jól fizetett állásokról derül ki, hogy nem is lenne szükség rájuk. Az ilyen állásokban dolgozók annak ellenére is rosszul érzik magukat, hogy jól keresnek, mert a feleslegesség érzése idővel megkeseríti az életüket. Ez egyébként elgondolkodtató lehet a magyar közmunka programmal kapcsolatban is. Graeber szerint ugyanis a módszernek az a hátulütője, hogy a résztvevők beletanulnak az értelmetlen munkavégzésbe, megszokják azt, sőt idővel természetesnek veszik, és ezzel maguk is aktív részeseivé válnak az értelmetlen rendszereknek.
(g7.hu)
Egy 2015-ös brit felmérésben a megkérdezettek 37 százaléka azt mondta, nem érzi, hogy a munkája bármit hozzáadna a világ folyásához, további 13 százalék pedig bizonytalan volt ennek megítélésében. A meglehetősen jól szervezett és racionális Hollandiában az emberek 40 százaléka gondolja úgy, hogy az állás, amit betölt, indokolatlanul létezik.
Graeber egyik legjobb mesélője egy gyógyszeripari tanácsadó, aki azt részletezi, hogy gyakran ír olyan nagyon jól hangzó beszámolókat, amelyeknek szerinte az égvilágon semmi hasznuk nincs. A “Hogyan növeljük a kulcsfontosságú digitális egészségügyi véleményformálók elkötelezettségét” című munkája például egy tipikus példa erre. “Nemrég 12 ezer fontot számláztam ki egy kétoldalas tanulmányért, amelyet egy globális stratégiai értekezleten kellett bemutatnom. Végül nem használták fel, mert az értekezlet el sem jutott addig a napirendi pontig, amikor következtem volna” - mesélte Graebernek a tanácsadó.
Az értelmetlen munkák tehát nem egyenlőek a rossz munkákkal, gyakran igen jól fizetett állásokról derül ki, hogy nem is lenne szükség rájuk. Az ilyen állásokban dolgozók annak ellenére is rosszul érzik magukat, hogy jól keresnek, mert a feleslegesség érzése idővel megkeseríti az életüket. Ez egyébként elgondolkodtató lehet a magyar közmunka programmal kapcsolatban is. Graeber szerint ugyanis a módszernek az a hátulütője, hogy a résztvevők beletanulnak az értelmetlen munkavégzésbe, megszokják azt, sőt idővel természetesnek veszik, és ezzel maguk is aktív részeseivé válnak az értelmetlen rendszereknek.
(g7.hu)
Egy-egy kérdést alapul véve vezet el a megoldásig