Feminin konfliktusok a vezetőségben és a teljes cégben

A nők manapság egyre több konfliktushelyzetet éreznek maguk körül. Nem hiába! Felmérések támasztják alá azt a tendenciát, mely szerint a cégvezetőségben dolgozó női munkaerő viselkedésében erőteljes változások álltak be az elmúlt évek alatt. De mi történhetett idő közben a korábbi klasszikus női hozzáállással és hogyan lehet, hogy sok vezető

beosztású szingli nő inkább a rosszindulatú támadás stratégiáját választja a finomabb irányítási módszerek helyett?

A probléma klasszikus példáját láthatjuk a nálunk még csak nemrégiben - ám Amerikában sikersorozatként elindult Született feleségek című filmsorozatban. Az Emmy-díjat elnyerő Felicity Huffman egy háromgyerekes anya szerepét játssza a filmben. Új esélyt kap, motivációt, hogy újra munkába álljon korábbi, meglehetősen nehéz menedzser-állásába. Ebben megértő férje is támogatja. Főnöknője azonban semmilyen megértést nem tanúsít a gyereknevelési nehézségekkel küzdő asszony iránt. Ellenkezőleg: az egyedülálló, harmincas éveiben járó főnöknő mintegy direkt a munkaidő végén bárokban szervezi meg a céges tárgyalásokat. A beosztott édesanya, akinek esténként a gyerekek mellett lenne a helye harmadik este megpróbálja éreztetni, hogy ez így nincs rendjén, mire a főnöknő közli vele: "Hogyha nincs energiája, hogy extra-profitot termeljen akkor nem lesz jövője a cégben!".

Mondhatnánk, hogy ez csak Hollywood - de sajnos sok cég életében ez a mindennapi gyakorlat. Ezt támasztja alá Nan Mooney író és filmrendező is, aki válogatásain rendszeresen találkozik hasonló esetekkel. Több mint 100 hölggyel lerendezett interjú után állítja, hogy a konfliktus-potenciál és a versengés jóval magasabb a hölgyek között mint egy-két évvel ezelőtt. Meglátása szerint "azok a karrierista nők akik már elértek egy bizonyos kinevezést nem társként tekintenek a cég többi női alkalmazottjára, hanem fenyegetettségként. Ahol a nőknek egy csapatban kell dolgozniuk mindig rajtuk van egy erőteljes

késztetés, hogy mindig kedvesnek és barátságosnak mutatkozzanak. És ez az erőltetett, színészkedés, barátiasság ahhoz vezet, hogy a tényleges konfliktusokat nem tárgyalják meg nyíltan, hanem egymás háta mögött áskálódnak. Az eredmény: az idegesség érezhetően fokozódik a csapatban, a jó ötletek elvesznek, és a rejtett agresszió eluralkodik a csoporton". Mindemellett napjaink emancipációs törekvéseivel párhuzamosan egyre többször tapasztaljuk a munkahelyeken annak tanúbizonyságát, hogy "a gyermektelen nők nem bírják elviselni az anyaszerepben lévő nőket és mindent megtesznek annak érdekében, hogy keresztbe tegyenek nekik".

Tény, hogy a nőket legtöbbször emocionális intelligenciájuk miatt helyezik előtérbe egy-egy új kinevezés esetén. Ám pontosan ennek köszönhetően rendkívül gyorsan képesek felismerni mások gyenge pontjait -mint amilyen az anyaszerep által megkövetelt idő és energia-szükséglet is-, ezért a direkt konfrontáció helyett inkább a gyenge pontok indirekt továbbgyengítésével, támadásával küzdik le az ellentéteket. "Persze a férfiak is konfrontálódnak, támadnak, ám ők direktben teszik - ellenben a nőkkel."

A nürnbergi munkaügyi központ átfogó felmérést végzett a munkahelyi konfrontációkról, melynek meglepő eredménye szerint a vezető pozíciót betöltő nők a munkahelyen saját nemükkel szemben 75 százalékkal nagyobb konfrontációs-rizikóra képesek mint a férfiak férfiakkal szemben. A felmérésből az is kiderült hogy a konfrontációk női 'áldozatait' 57 százalékban nők 'támadták meg'. Az eredmények összevetéséből azonban kitűnt az is, hogy ugyanez a férfiaknál is igaz, tehát a legtöbb férfivel férfi konfrontálódik a munkahelyeken. De nem elhanyagolható tény, hogy évekkel ezelőtt a nők konfrontációs hajlama többszörösen kevesebb volt a mostaninál!

A megoldás Nan Mooney szerint, hogy "a nőknek meg kell tanulniuk nyíltan kezelni a problémákat, különben a trükkök és áskálódások útvesztőjében találják magukat. De ugyan ennyire eredményesek lehetnek a konvencionális módszerekkel is", mint ahogyan a munkaidő utáni bárban megrendezett céges megbeszélések esetén Felicity Huffman tette a sorozatban. A negyedik alkalommal sziporkázó megjelenése mellett olyan nőiesen öltözött fel a korábbi visszafogott stílusával szemben, hogy az erőszakos főnöknő számára egyértelmű volt: a következő alkalommal inkább nem viszi magával az esti megbeszélésre.

De legyen az női munkatárs, vagy beosztott, esetleg bármilyen módszer, amivel a konfliktusokat kezeljük - mégsem szabadna elfelejtenünk vezetőként sem, hogy elsősorban és mindenek előtt nők vagyunk, kifinomultak, érzékenyek és segítőkészek és csak ez után munkaerő!