Gyanakodjon, ha februárban eperszedőket toboroznak Skóciába

Nemrég esett meg Kovács Erzsébettel, hogy egy álláskereső nála érdeklődött, hogy mikor kapja meg a szerződését és mikor kezdhet el az állásban dolgozni, amit Zoli ígért neki. Zoli persze nem ingyen tette ezt az ígéretet. A telefonáló kifizette a kért összeget, majd várta a szerződést és az értesítést a munkakezdésről. Majd Zoli eltűnt, a telefonja már nem elérhető. Mint Erzsébet mondja, nem ismeri Zolit, és soha nem kért és nem fogadott el pénzt az álláskeresőktől a munkáért és nem adott senkinek felhatalmazást arra, hogy ezt tegye a nevében. Erzsébet felteszi a kérdést, hogy miért gondolja bárki, hogy a külföldi munkáltatók felvesznek és szerződést garantálnak látatlanban valakinek, akivel sosem találkoztak, aki semmilyen állásinterjún nem vett részt. Reménykedni persze lehet, csak ez sokba kerülhet, hívta fel a figyelmet Kovács Erzsébet a Facebookon. Megkértük világítson rá részletesen is az álláskeresőkre váró buktatókra és lehetőségekre.

Milyen régóta foglalkozik állásközvetítéssel Nagy-Britanniában?

Magyarországon közvetlenül kilenc, közvetve tizenkét évig foglalkoztam munkaerő-közvetítéssel. Nagy-Britanniában három éve dolgozom ezen a területen.

Mióta megnőtt a magyar munkavállalók száma a szigetországban, mit tapasztal mennyire reális elvárásokkal indulnak neki az álláskeresésnek?

Nyilvánvalóan van egy szűk réteg, akiket a magyarországi munkahelyük helyez át, vagy profi nyelvtudás és piacképes végzettség, valamint gyakorlat birtokában konkrét munkahelyre érkeznek, tisztában vannak a piaci értékükkel, lehetőségeikkel, de a jellemző tapasztalataim szerint nem ez.
Kovács Erzsébet sok megkárosított emberrel találkozik
Akikkel én találkozom, azok a kétségbeesés, vagy a sikertörténetek miatt indultak útnak, sokakat megkárosítottak, fogalmuk sincs mire számítsanak. A munkaerő-piaci helyzet a tavalyival sem összehasonlítható, sokan mégis tíz évvel ezelőtt érkezettek információi, vagy a magyar sajtó által sugallt torz és túl pozitív kép alapján vágnak neki, számolnak fel mindent Magyarországon, így elvárásaik sokszor a legkevésbé sem reálisak.

Ön mit tapasztal a kiérkezett munkát vállalni akarók képzettségét, nyelvtudását illetően? Jellemző, hogy indulásként képzettebbeknek is alacsonyabb presztizsű állásokat kell elvállalniuk?

Ez a munkavállaló szakmájától és nyelvtudásától is függ. Angolul jól beszélő, esetleg nemzetközi projektgyakorlattal rendelkező programozók, IT-szakemberek, gyógyszeripari szakemberek, mérnökök kis szerencsével ugyanott, vagy 1-2 szinttel lejjebb tudják folytatni a karrierjüket, és nagyon gyorsan tudnak előre haladni a ranglétrán a magyar viszonyokhoz képest. Sok végzettséget – bár az adott szakma képviselőiből hiány van – az eltérő szabványok, vagy eltérő képzési rendszer és tematika miatt nem fogadnak el automatikusan. A papírok intézése alatt, vagy a NARIC besorolás megérkezéséig, a regisztráció megtörténtéig szinte mindenki betanított munkát végez. Amikor ideérkeztem magam is konyhai kisegítőként kezdtem és darabolás közben nagyon jókat beszélgettem építész, újságíró, történész, vallástörténész és könyvelő, diplomás ápoló, villanyszerelő, óvónő kollégáimmal.

Itt nagyon fontos a referencia. Amikor kiérkeztem, azt a tanácsot kaptam, vállaljak el bármilyen munkát amit találok, hogy legyen itteni referenciám és szokjam az ezerféle akcentust, mielőtt a gyakorlatomnak megfelelő állásokra pályázok. A legtöbben hasonlóan kezdik, de ha hajlandóak az itteni rendszerhez alkalmazkodni, fejlesztik a nyelvtudásukat, akkor tovább lehet lépni.

Sokan bármiféle szakma és nyelvtudás nélkül érkeznek és csodát várnak. Számukra hosszú távon is maradnak a betanított és segédmunkák minimálbérért, vagy annak a közelében.

Milyen állásokra jelentkeznek? Illetve nyernek el sikeresen elsősorban?

Van itt egy mondás: amilyen a nyelvtudásod, olyan a munkád. Az angolul kevéssé beszélő hölgyek közül nagyon sokan szállodatakarítással kezdik. A férfiak számára a raktári és rakodó munkák, építőipari segédmunka, mosogatás a belépőszint. Alapszintű nyelvtudással már lehet konyhai kisegítő munkát, esetleg gyári munkát vállalni. Ha valaki képes kommunikálni, akkor vendéglátásban helyezkedik el. Nagyon sok magyar dolgozik szerte az országban felszolgálóként, baristaként, betanított szakácsként. Nagyon szeretik a magyar fodrászokat, kozmetikusokat, szakácsokat, cukrászokat, házigondozókat, egyre több orvos, diplomás ápoló dolgozik itt.

Milyen munkákra keresnek mostanság elsősorban embert? Mit tapasztal a munkáltatók irányából, mennyire szívesen látják a külföldi munkaerőt?

Rengeteg a bevándorló, így elsősorban azokat fogadják szívesen, akik beszélik a nyelvet és dolgozni akarnak. Nyilván annak nem szívesen adnak munkát, aki egy szót sem beszél angolul, de Magyarországon sem sok lehetőség van azok számára, akik nem beszélik a nyelvet. Könnyebb lenne felsorolni, hogy milyen munkákra nem keresnek embert, de a teljesség igénye nélkül a következőket emelném ki: orvosok, ápolók, házigondozók, programozók, mérnökök, építőipari szakemberek (kőművesek, burkolók, szobafestők, villanyszerelők), sofőrök (C és CE kategória), óvónők, szakácsok.

Milyen különbségek vannak a magyar és a brit közvetítői gyakorlat között?

Itt sokkal általánosabb a közvetítők igénybevétele, mint Magyarországon és szinte minden cég használ munkaerő-kölcsönző ügynökségeket az átmeneti létszámhiány lefedésére. 2011 óta külön törvény szabályozza az ügynökségtől bérelt munkaerő helyzetét. Az áttelepülők nagy része ügynökségi dolgozóként kezdi és sokan évekig ügynökségen keresztül dolgoznak. A munkaközvetítők sokkal specializáltabbak, mint Magyarországon. Külön ügynökségek, közvetítők foglalkoznak az irodai munkaerővel, a fizikai dolgozókkal, vannak kifejezetten kreatívok közvetítésére szakosodott cégek, de vannak közvetítők sofőrök, mérnökök, programozók, informatikusok, orvosok, ápolók, házigondozók, vendéglátóiparban érdekeltek számára is. Ugyanígy természetesen egy-egy közvetítő tevékenysége földrajzilag is erősen körülhatárolt. Nagyon ritka, hogy egy iroda az egész országra közvetítsen.

Milyen tanácsot tudna adni azoknak, akik Nagy-Britanniában vágnak neki az álláskeresésnek?

Csak akkor induljanak el, ha beszélnek legalább kommunikációs szinten angolul és ne higgyenek a tündérmeséknek. Ami túl szépen hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, az általában nem is igaz. Mindenképp rendelkezzenek annyi pénzzel, ami az első egy, de inkább két hónapban fedezi a megélhetésüket és annyi tartalékkal, ami elég a hazaútra, ha mégsem találják meg a számításukat.

Nagyjából mennyi időbe telik mire valaki valóban integrálódik a munkaerőpiacon?

Ha valaki kellően rugalmas, akkor a papírok elintézése után ügynökségeken keresztül szinte azonnal találhat valamilyen munkát és ha jól dolgozik, hosszú távra megragadhat. Ha a szakmájában szeretne elhelyezkedni akkor az egyén ambíciójától és kitartásától függően fél-egy év.

Milyen gyakori eset, amit a Facebookon is leírt, hogy csalókkal kell szembesülnie az álláskeresőknek?

Komoly iparág épült rá a munkavállalók ideutaztatására. Számos vállalkozásról tudok, amelyek hivatalos cégként, a legalitás határán működnek és szép ígéretekkel tömegével hozzák át az embereket. Hetente több olyan dolgozni akaró honfitárssal beszélek sajnos, akik konkrét munka-ígéretre jöttek és aztán egy fillér nélkül egyedül maradtak.

Sajnos, sokszor hallok olyan történeteket is, hogy valakitől olyan személy kért pénzt a munkához juttatásért, aki már a pályázott cégnél dolgozott, majd amikor mégsem lett meg az állás azt mondta a pályázó elrontotta a próbamunkát. Sokan foglalkoznak szobakiadással, akik úgy hirdetik a szobáikat az áttelepülést fontolgatóknak, hogy segítenek munkát találni. Ez a segítség általában a környékbeli ügynökségek, munkaközvetítők listájának átadását jelenti, illetve találkoztam már olyannal is, amikor a szobanepper a piaci ár fölötti szoba kivételéhez kötötte a munka biztosítását.

Épp a múlt héten láttam olyan magyarországi hirdetést, amelyben fél millió forint fölötti adminisztrációs díjért és utazási költségért keresnek azonnali kezdéssel Skóciába eperszedőket, ami nyilvánvalóan szintén átverés.

Sajnos, már megjelentek a magyar vállalkozók is, akik többé-¬kevésbé legálisan működő cégükben bejelentés nélkül, feketén foglalkoztatják a frissen érkezett, nyelvet nem beszélő, kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket, akik-nek sokszor a minimálbér összegét sem fizetik ki. A napokban találkoztam egy tapasztalt, de sajnos angolul gyen-gén beszélő sofőrrel, akit magyar munkaadója megzsarolt, hogy nem fizeti ki neki az addigi munkáját, ha új, job-ban jövedelmező, esetleg bejelentett állást próbál keresni magának. Egyrészt az ilyen helyzetek elkerülése, másrészt a hivatalos következmények miatt, érdemes elkerülni a feketemunkát. Itt a büntetés nem csak a munkaadót, hanem a munkavállalót is érinti feketefoglalkoztatás esetén. A legenyhébb esetben az elmaradt becsült adót és az
esetleges büntetést kell befizetni.

Mire kell figyelni, hogy ne dőljön be valaki az ilyen ígéreteknek?

Legyenek tisztában azzal, hogy ahogy Magyarországon, úgy a szigetországban is törvénytelen munkaközvetítésért pénzt kérni. Belátom, hogy amikor dönteni kell, hogy fizessenek-e inkább valakinek a biztos munka reményében, vagy hagyják veszni egy élet munkáját a megemelkedett törlesztőrészletek miatt, akkor nem a törvényességet fogják vizsgálni, hanem fizetnek. Legalább nézzenek utána, hogy kinek és hogy pontosan miért. Valamint mindig legyen annyi pénzük, hogy ha történik valami, haza tudjanak menni. Ne higgyenek a túl szépen hangzó ígéreteknek és ne az évekkel ezelőtt áttelepült ismerőstől kérjenek információkat, mert az ő információi nem naprakészek.

Sok különböző Facebook csoport van, ahol tudnak segítséget kérni, ellenőrizni, hogy az adott cég, adott munka létezik-e, kinek mik a tapasztalatai egy adott ügynökséggel, hogyan kell intézni a munkába állás előtti papírmunkát, stb. Mindenképpen tájékozódjanak és gondolkozzanak reálisan. Amit ők nem tennének, azt egy itteni munkaadó sem fogja megtenni. Tegyék fel maguknak a kérdést: reális, hogy nyelvtudás nélküli gyümölcsválogatókat Magyarországról toborozzanak? Nem az, mivel rengeteg bevándorló van már az országban, akik nem, vagy alig beszélik az angolt és bárhová átköltöznek, ha fix munkát találnak. Hihető, hogy egy angol munkaadó a magyar szalagmunkást kéri meg, hogy toborozzon számára embert nagy tömegben? Nem hihető. Hihető, hogy Skóciában február elején százszámra kellenek emberek epret szedni? Nem igazán. Lehet garantált munkát ígérni, ha a munkavállaló még csak nem is találkozott, vagy beszélt a munkaadóval? Nem lehet. A baj az, hogy sokan egyáltalán nem tájékozódnak indulás előtt.