Ki dolgozik, ha nem jöhetnek vendégmunkások?

2026 első negyedéve meglepetést hozott: a GDP 1,7 százalékkal nőtt, az ipari termelés márciusban 6,7 százalékkal ugrott meg, a kiskereskedelem élénkült. Ez a növekedés persze nem jött a semmiből: a választás előtti költekezés, a beruházási ütemezések és több ezer harmadik országbeli munkavállaló márciusi beérkezése együttesen tették lehetővé.

A kérdés viszont nemcsak az, hogy meddig tart a lendület, hanem az is, hogy mi lesz, ha egyszer tényleg kivezetik ezt a munkaerőforrást. Mert a HR-szakmában köztudott: 2026 első negyedévében havonta több, mint 2000 vendégmunkás érkezett elsősorban a Fülöp-szigetekről – annyi, mint korábban egy teljes év alatt. Ők tartották üzemben a logisztikát, az élelmiszeripart és több gyártóüzemet. Nélkülük nehezen képzelhető el a mostani növekedés.

A növekedés motorja: honnan jött az 1,7 százalék?

A GDP-növekedés mögött három tényező állt. Egyrészt a lakossági fogyasztás felpörgött a választási jóléti csomagok hatására. Másrészt az ipari termelés márciusban váratlanul megugrott, főként az autóipar és az elektronikai alkatrészgyártás terén. Harmadrészt, a logisztika és az élelmiszeripar tudta tartani a termelést, mert volt elég kéz. És éppen ez az a pont, ahol a kép árnyaltabbá válik: az élelmiszeriparban és a logisztikai központokban a munkaerő jelentős része harmadik országbeli. Az év első három hónapjában havonta átlagosan 2-3000 fő érkezett, jellemzően a Fülöp-szigetekről, strukturált munkaerő-kölcsönzési vagy relokációs programokon keresztül.
Ez operatív valóság. A kérdés tehát nem az, hogy egyetértünk-e ezzel a megoldással, hanem az, hogy ha június 1-jétől valóban bevezetésre kerül egy szigorú korlátozás, akkor honnan jön a pótlás.

400 ezer fős tartalék? A papír türelmes

A közbeszédben vérmérséklettől függően 240-400 ezer olyan inaktív személyről esik szó, akiket be lehetne vonni a munkaerőpiacra. Ez nem elrugaszkodott becslés. A KSH magyarországi munkaerő-tartalék adata körülbelül 305 ezer fő, hozzájön még 60-70 ezer közmunkás és az ingázó vagy külföldön dolgozó magyarok egy része. Csakhogy aki bele is ás a számokba, látja: ez a tartalék nem azonnal mobilizálható. Viszonylag gyorsan pár tízezer ember beintegrálható rövid távon, de ez messze nem fedezi a teljes kiesést.

Az egyik legnagyobb csoport a kisgyerekes anyák, akiknek munkaerőpiaci visszatérését a bölcsődei férőhelyek hiánya akadályozza. Falvakban családi bölcsődék gyors felállítása megoldás lehetne, de ehhez finanszírozás és szemléletváltás kell. A nyugdíjasok egy része szintén mobilizálható lenne részmunkaidőben, különösen azoknál a munkakörökben, ahol a tapasztalat érték. Az iskolaszövetkezeti foglalkoztatás és a diákmunka is alulkihasznált: a diákot ma sokan olcsó munkaerőnek tekintik, pedig jól strukturált programmal hosszú távú beruházás lehet belőlük.

A negyedik csoport azok, akik leszakadó településeken élnek és nincs megfelelő közlekedési infrastruktúra ahhoz, hogy napi szinten eljárjanak a környékbeli ipari zónákba. Itt rövid készségfejlesztés és buszjáratok létrehozása már pár hónap alatt eredményt hozhatna. Végül a megváltozott munkaképességűek integrációja lehetséges, de ehhez szintén komoly képzési és rehabilitációs programok kellenek, amelyekre jelenleg nincs elég kapacitás.

A kérdés tehát nem az, hogy van-e tartalék. Van. A kérdés az, hogy hány hónap alatt hozható mozgásba, és mennyi pénz kell hozzá.

Amit a Global Workforce Solutions lát a terepen

A portfóliónkban három speciális szegmens van, amelyek nem véletlenül kerültek a fókuszba az elmúlt években. Az első a diákmunka és a gyakornoki programok. Sok cég ma is úgy tekint a diákokra, mint átmeneti kapacitásra. De ha egy vállalat jól felépít egy gyakornoki programot, egyetem végére kész mediorszintű kollégát kap, aki kulturálisan illesztett, betanítása alacsonyabb költségű. Ez nem filantrópia, ez maga a HR-pipeline építés.

A második szegmens a nyugdíjas visszafoglalkoztatás. Nem mindenkiről beszélünk, hanem arról, aki fizikailag és mentálisan aktív, és szívesen dolgozna részmunkaidőben. A költségszerkezet kedvezőbb, a stabilitás magasabb, a mentori szerep beépíthető. Ezt nyugodtan nevezhetjük tapasztalat alapú értékteremtésnek!

A harmadik pedig a harmadik országbeli munkavállalók integrációja. Az elmúlt években sok vállalat ráébredt, hogy nem elég csak behoz(at)ni a munkaerőt, és munkaerő-kölcsönzés keretein belül „rugalmasan” foglalkoztatni, hanem be kell illeszteni. Strukturált after-care program nélkül a fluktuáció magas, a kulturális félreértések megterhelik a csapatokat. Az integráció nem HR-szépítés, hanem azt jelenti, hogy 4-6 hetes onboarding során mindkét felet felkészítjük, utána folyamatos koordinátori támogatást biztosítunk, és a munkavállaló nem idegen marad a szervezetben, hanem részévé válik, lojalitása kialakul.

Ami közös a három szegmensben: mindegyik akkor működik, ha van mögötte rendszer. Nem ad hoc megoldások, hanem programok.

Képzési rendszer átalakítása: hosszú távú, de elkerülhetetlen

A munkaerőhiány rövid távon munkaerő-kölcsönzéssel és integrációval orvosolható. De ha strukturális szinten nézzük, akkor a képzési rendszer átalakításáról kell beszélni. Ma az álláskeresők 5 százaléka vesz részt valamilyen átképzésben vagy továbbképzésben. Az EU-átlag 50 százalék. Ez a különbség önmagában megmagyarázza, hogy miért van a magyar munkaerőpiacon minőségi hiány bizonyos szegmensekben.

A szakképzési rendszer folyamatos fejlesztése nem új gondolat, de a megvalósítás lassú. A vállalatoknak ma saját maguknak kell kiképezniük az embereket, mert a piacra kikerülő munkavállalók között kevés a kész kompetencia. Az átképzési programok finanszírozása, a vállalati együttműködések erősítése és a készségfejlesztő tréningek széles körű bevezetése nélkül a hazai munkaerőpiac nem lesz képes kitermelni azt a minőséget, amit a modern ipar megkövetel.
Az első negyedévi növekedés valódi. De a kérdés nem az, hogy honnan jött, hanem az, hogy mivel tartjuk fenn. 

Mi lesz június 1. után?

Ha a vendégmunkások tömeges behozatala június 1-jétől valóban korlátozva lesz, akkor három forgatókönyv közül választhat a gazdaság. (Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter bejelentése szerint a Tisza-kormány június 1-től felfüggeszti a vendégmunkások behozatalát. Ez egyébként a párt választási programjában is szerepelt - a szerk.). Az első: azonnal megpróbálja mobilizálni a belső tartalékokat, de ehhez nincs elég infrastruktúra, pénz és idő. A második: a termelés néhány szektorban visszaesik, mert nincs elég kéz. A harmadik: a szabályozás rugalmassá válik, és kivételeket enged bizonyos szektorokban vagy vállalatméretekben.

A HR szakma felelőssége most abban van, hogy ne politikai síkra terelje a beszélgetést, hanem operatív megoldásokat mutasson fel. A nyugdíjas visszafoglalkoztatás, a diákmunka professzionalizálása és a meglévő munkaerő-tartalékok mobilizálása mind működő eszközök. De mindegyik felkészültséget, koordinációt és befektetést igényel.

A nyitóképen Jáhny Ákos