Ha valaki 35 évig volt közalkalmazott, érvényesek rá a felmentési időre vonatkozó szabályok?

A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 2011. évi CCVI. törvény (Ehtv.) 20. § (2) bekezdése szerint a 9. § (1) bekezdése szerinti feladatot ellátó egyházi jogi személynél az ilyen feladathoz kapcsolódóan foglalkoztatottak munkaviszonyának tartalma a munkabér, a munkaidő és a pihenőidő vonatkozásában a közalkalmazotti jogviszonyhoz igazodik. Az ilyen foglalkoztatottakra az állami vagy a helyi önkormányzati intézmények foglalkoztatottaira vonatkozó központi bérpolitikai intézkedések azonos feltételekkel terjednek ki. (A hivatkozott 9. § (1) bekezdés szerint a jelentős társadalmi támogatottsággal rendelkező, történelmi és kulturális értékeket megőrző, nevelési-oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenységet önmaga vagy intézménye útján ellátó vallási közösséggel - működése biztosítása érdekében - a Kormány megállapodást köthet.)

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1993. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 25/B.§ (4) bekezdése szerint azonban az átvevő munkáltatóval létesített munkaviszonyra az Mt. (Munka Törvénykönyve, 2012. évi I. törvény) rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a közalkalmazottnak az átadó munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyként elismert idejét úgy kell tekinteni, mintha azt az átvevő munkáltatónál töltötte volna el. Az (5) bekezdés szerint ha a munkaszerződés megkötésével létesített jogviszony megszűnése vagy megszüntetése esetén a közalkalmazottat felmondási idő, valamint végkielégítés illeti meg, annak mértékét az átadó és az átvevő munkáltatónál jogviszonyban töltött idő együttes tartamának figyelembevételével, a jogviszonyra irányadó szabályok alapján kell megállapítani. Ettől eltérően a felmondási időt, valamint a végkielégítés mértékét az átadó és az átvevő munkáltatónál jogviszonyban töltött idő együttes tartamának figyelembevételével és e törvénynek az átadás napján hatályos szabályai szerint kell megállapítani, ha az a közalkalmazottra nézve kedvezőbb.

E rendelkezések alapján édesanyja jogosult lehet a felmentési idővel megegyező felmondási időre és a jubileumi jutalomra, ha a munkaviszonya munkáltatói felmondással szűnik meg.
Az Mt. viszont a nők kedvezményes nyugdíjára való jogosultság megszerzése esetén a munkáltatót nem kötelezi arra, hogy az érintett hölgy munkaviszonyát felmondással szüntesse meg. Így ha a munkáltató erre nem hajlandó, akkor a legcélszerűbb megoldás, ha közös megegyezéssel szüntetik meg a munkaviszonyt.

A közös megegyezésben ki kell térni a munkabérrel és a szabadsággal való elszámolásra, törekedni kell a munkavégzés alóli felmentés - a "sétálóidő" - megfelelő tartamának meghatározására. Miután nem felmondásról van szó, a törvény szerinti felmondási idő nem jár, de erről megállapodhatnak.

Végkielégítés a nők kedvezményes nyugdíját igénylő hölgynek semmilyen státuszban, így közalkalmazottként vagy munkavállalóként sem jár.

A jubileumi jutalom viszont a közalkalmazotti státuszhoz kötődik és miután munkabér jellegű juttatás, az Ehtv. fentebb idézett 20.§-a alapján járhat az édesanyjának - ha az egészségügyi intézmény korábban állami/önkormányzati fenntartású volt és ott az édesanyja közalkalmazotti jogviszonyban dolgozott az egyházi fenntartásba kerülés időpontjáig - a Kjt. alábbi rendelkezései szerint:

78. § (1) A huszonöt, harminc, illetve negyvenévi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazottnak jubileumi jutalom jár.

(2) A jubileumi jutalom:
a) huszonöt év közalkalmazotti jogviszony esetén kéthavi,
b) harminc év közalkalmazotti jogviszony esetén háromhavi,
c) negyven év közalkalmazotti jogviszony esetén öthavi illetményének megfelelő összeg.
Erről is a közös megegyezésben kell megállapodnia az édesanyjának, ha a munkáltató nem lenne hajlandó a munkaviszony munkáktatói felmondással történő megszüntetésére.