Halogatás és pótcselekvés ellen a legjobb a cselekvés

Bizonyára megfigyelted már, amikor fontos, határidős feladat előtt állsz, hogy rengeteg "létfontosságú" dolgot kell hirtelen elintézned, természetesen mindet halálos pontossággal. Hihetetlen jelentőségűvé növi ki magát a betűtípus nagysága, a margók távolsága, az íróasztalon elkeveredett notesz keresése (aminek tartalma semmilyen módon nem függ össze az elvégzendő feladattal), régóta kallódó üzenetek megválaszolása, távoli facebookismerősök friss fotóinak szemrevételezése, kávé- és üdítőfogyasztás, a csészék és poharak precíz elmosogatása, törölgetése, a konyhai felszerelés számba vétele...

Noha ilyenkor fontosnak érezheted magad, hiszen sok apró feladatot vagy képes elvégezni rövid idő alatt, olyan feladatokat, amik régóta várattak magukra, ez az érzés azonban csalóka. Ez a halogatás és pótcselekvés elfedésére kialakított gyenge próbálkozások valamelyike. Gondold el, miért várattak magukra ezek az apró-cseprő dolgok? Valószínűleg azért, mert valóban nem fontosak vagy sürgősek a számodra. Akkor válnak hirtelen fontossá és sürgőssé, amikor határidős, nagy feladatba kellene belefogni, ami így inkább a halogatás kondérjába pottyan.

A halogatás okai

Még a legintelligensebb, legképzettebb emberek is gyakran élnek a halogatás önbecsapásával. De miért? Mert a pótcselekvés kellemes, hiszen jól elszórakoztatod magad vele. Miközben azzal áltatod magad, hogy a fontos feladatra agyban előkészülsz, amíg a kezed valamit gyorsan elvégez. Az akkurátus figyelem pedig elviszi a felelősséget, hiszen nincs időd hozzáfogni a fontos feladathoz, ha egész nap el vagy havazva, ugye?

A határidő közeledtével egyre nagyobb a feszültség, egyre inkább érzed magadban azt bizonyos nyomasztó érzést minden egyes alkalommal, amikor csak az undok feladat eszedbe jut. Persze minduntalan eszedbe jut. És minél többször eszedbe jut, annál inkább megerősödik agyadban az ezzel kapcsolatos negatív asszociáció, hogy lassan már legszívesebben a hátad közepére kívánnád az egészet.

A kellemetlen érzet a teljes bűntudatig fokozódhat. De azt kell, hogy mondjam, felesleges másokat hibáztatni, pl. a buszvezetőt, a családtagokat, a szomszéd kutyáját, hiszen mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen.

Ez olyan fontos, hogy még egyszer olvasd el: mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen. Higgy nekem: 3 db 3 év alatti gyerek mellett fejeztem be a doktorimat, szóval tudom, miről beszélek. Nézz körül és rájössz, milyen gyakran használják kifogásként a környezetedben, hogy "nincs rá időm", "ha én időmilliomos lennék", "bárcsak szakíthatnék rá egy órácskát". Ha másoknál már látod, hogyan működik kifogásként az időhiánnyal való takarózás, akkor itt az idő, hogy saját magadon is észrevedd a felelősség másra hárítását.

Tehát a teendőd: most azonnal, hogy végeztél ezzel a szintén pótcselekvésnek minősülő cikkolvasással, fogj hozzá a fontos, határidős feladatodhoz. Ha kell, kapcsold ki a telefonodat, lépj ki az emailszolgáltatódtól és a facebookból, tedd ki az ajtódra a "ne zavarjanak" táblát!

RuzsaDora