Készek módosítani a felek a sztrájktörvényt

Sok bosszúságot okoz a vasúttal bejáró munkavállalóknak, illetve munkáltatóiknak - s így közvetve az államnak - a MÁV-sztrájk, főként ha az elégséges szolgáltatásról sem születik megállapodás, aminek köszönhetően nincs érvényes menetrend a sztrájk alatt. A munkavállalók havi/éves bérletükkel olyan szolgáltatásért fizetnek, amelyet nem kapnak meg, a munkáltatók pedig nem jutnak hozzá a vasúton veszteglő nyersanyagokhoz, vagy vevőikhez nem tudják eljuttatni az árut. Hiába fontolgatják ilyenkor, hogy esetleg kártérítést követelnek, erre ugyanis kizárólag akkor nyílik lehetőség, ha a bíróság kimondja, jogszerűtlen volt a sztrájk (például kollektív szerződés megváltoztatására irányul stb.). A munkáltatót nem terheli felelősség a jogszerű sztrájk miatt bekövetkezett kárért, a munkavállalókat, szakszervezeteket pedig nem érheti hátrány a sztrájk szervezése, vagy az abban való részvétel miatt.

Ezért is gondolja úgy közleményében Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, hogy lépnie kellene a kormánynak a még elégséges szolgáltatás ügyében. Állásfoglalása szerint ugyanis a közszolgáltatások alapvető, elemi és tömeges szükségleteket elégítenek ki, amelyek kimaradása jelentős hátránnyal jár. Ezért a közszolgáltatást ellátó szerv kötelezettsége az, hogy a szolgáltatását igénybe vevőket megfelelő, de legalább elégséges módon ellássa. A biztos vizsgálata során megállapította, hogy a még elégséges szolgáltatás nyújtásának kötelezettsége az adott ügyben - de a tapasztalatok szerint általában is - azért nem teljesül, mert a sztrájkot megelőző egyeztető tárgyalásokon a felek nem tudnak megállapodni a "még elégséges" mértékről. A biztos álláspontja szerint a kompromisszumkészség hiánya a jogszabályi rendelkezésekre vezethető vissza, ezért a problémát mielőbb rendező jogalkotást sürget.

Az országgyűlési biztos jelentésében egyúttal rávilágít arra, hogy a közszolgáltatások garantálásáról végső soron az államnak, illetve a helyi közszolgáltatások esetén az önkormányzatoknak kell gondoskodniuk. Abban az esetben tehát, ha a közszolgáltatás a még elégséges szinten nem biztosítható, az állam, illetve az önkormányzat feladata az is, hogy megfelelő jogalkotással gondoskodjon az állampolgárok kárának megtérítéséről.

A kormány nem tesz vagy nem tehet semmit?

Nem véletlen, hogy a kormány nem akar döntést hozni a sztrájktörvény módosításának kérdésében, ehhez ugyanis az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) egyetértése szükségeltetik. Bár jogilag nem kötelezi semmi a kormányt, hogy a szociális partnerekkel (munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletekkel) egyetértésben módosítsa a szabályokat, nem illene bele a kormány politikájába, ha kihagynák őket a döntésekből. Ez pedig egy különösen érzékeny terület, amely alapvető munkavállalói jogokat érint - magyarázta Dr. Berki Erzsébet, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) Munkaügyi Kapcsolatok és Bérpolitikai Főosztályának vezető-helyettese.

Örömhír azonban - folytatta -, hogy nemrégiben egy többoldalú szakértői munka indult meg a sztrájktörvénnyel kapcsolatos javaslatok kidolgozása érdekében, bár hogy a módosításról szóló tervezet mikor ér révbe, pontosan nem lehet tudni. Annyi viszont bizonyos, hogy rendezik benne a még elégséges szolgáltatást. "Természetesen nem akarjuk korlátozni a sztrájkjog gyakorlását, de be kell látni, valamilyen módon megoldást kell találni arra a helyzetre, ha a még elégséges szolgáltatásról nem születik megállapodás. Olyan mechanizmust kell találni, amely biztosítja a megállapodás létrejöttét, illetve azt, hogy a még elégséges szolgáltatás teljesítésére elegendő és megfelelő munkavállaló álljon rendelkezésre. Ez utóbbi történhet akár úgy, hogy a megállapodásnak megfelelő létszámú munkavállalót a sztrájkot szervező biztosítja, akár úgy, hogy lehetőséget kap a munkáltató a szükséges létszám munkaerőpiacról való ideiglenes "beszerzésére". Ezek azonban olyan részletkérdések, amelyekkel kapcsolatosan egyelőre csak a lehetséges megoldásokat igyekszünk összegyűjteni" - vázolta fel a terveket a szakember. Mindegyik megoldás mellett és ellen is szólnak érvek. A még elégséges szolgáltatáshoz szükséges munkaerőt bizonyos munkahelyeken, mint például az éveken át képzett munkaerőt igénylő, engedélyekhez kötött vasúti, közúti, repülőtéri munkakörök esetében, egyszerűen nem lehet a munkaerőpiacról beszerezni (a BKV már próbálkozott a buszvezetők pótlásával, kétes sikerrel). Ellenben például egy általános kiskereskedelmi sztrájknál már van ennek realitása, hiszen mondjuk az árufeltöltéshez nem kell különös szakképzettség - tette hozzá Dr. Berki Erzsébet.

Ezzel összefüggésben módosulhat a kártérítés és a sztrájk összefüggése is, így sikerülhet olyan megoldást találni, amely az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által felvetett problémákat is megoldja. "Mindazonáltal nem valószínű, hogy elszaporodnának a magánszemélyek által indított kártérítési perek, Magyarországon ugyanis egyéni szinten nem jellemző pereskedés. Egy megkárosított szállító már valószínűbb, hogy a bírósági utat választja, ám neki sincsen könnyű dolga, mivel a kártérítési igény esetén a bíróság mérlegeli, hogy a károsult minden tőle telhetőt megtett-e a kár megelőzésére. Márpedig egy előre bejelentett MÁV-sztrájknál kellő idő állhat a rendelkezésére más fuvarozási eszközt (például kamiont) választani" - magyarázta az SZMM főosztályvezető-helyettese.

Jogi hiányosságok áldozatai az utasok

Sajnálatos módon a szakszervezetekbe tömörülő MÁV-dolgozók sem perelhetnek követeléseik érvényesítése érdekében, a felek közt ugyanis kollektív munkaügyi vita áll fenn, melyben fogalmilag kizárt, hogy a munkavállaló egyéni jogvitát kezdeményezzen a bíróságon. A munkavállaló csak a munkaviszonyból származó igényét érvényesítheti a taláros testület előtt, a kollektív munkaügyi vita követelései közül pedig ennek egyike sem felel meg - mutatott rá a MÁV Zrt. kommunikációs igazgatósága. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a jelenleg zajló kollektív munkaügyi vita a MÁV és leányvállalatai, valamint a VDSZSZ Szolidaritás szakszervezet között nem a klasszikus kollektív munkaügyi viták közé tartozik. A vasúti társaság álláspontja szerint a szakszervezet által folyamatosan kiegészített követelések listáján túlnyomórészt olyan követelések szerepelnek, melyeknek nincs meg sem a jogi, sem a gazdasági alapjuk, így ezekben nem lehet kompromisszumot kötni (a privatizációs bevétel szétosztása, extra kiszervezési pótlék stb.). "Kizárólag olyan kérdésekben tudnának az álláspontok közelíteni, ami eleve a MÁV kompetenciája. Más vállalatokkal, illetve a kormányzattal szemben megfogalmazott sztrájkkövetelésekről szintén nem áll módunkban tárgyalni. Jelenleg legalább 10 különböző követelés él a VDSZSZ Szolidaritás részéről, amelyet a MÁV, illetve a leányvállalatok, valamint a kormányzat felé fogalmaztak meg" - jelezte a vasúttársaság, hozzátéve: szó nincs arról, hogy állami cégként nyugodtan húzhatnák a sztrájktárgyalásokat, mivel a munkabeszüntetés okozta kieséseket a MÁV Csoport veszteségként könyveli el, és az állam ezt a kiesett bevételt nem "pótolja ki".

A MÁV Zrt. továbbá leszögezte, kizárólag a szakszervezettől függ, meddig tartja fent a sztrájkot, illetve hagyja még elégséges szolgáltatás nélkül az utazni vágyókat. Ennek mértéke ugyanis nincsen meghatározva a sztrájktörvényben, csak tárgyalási kötelezettséget ír elő a felek számára, és az sincs szabályozva, hogy meg kell állapodni ebben a kérdésben. Ez a jelenlegi szabályozás egyik legnagyobb hiányossága. A vasúttársaság rámutatott továbbá, hogy a MÁV-START a tárgyalássál töltött több mint egy évben hónapról hónapra jelentős engedményeket tett a leközlekedtetni kívánt vonatszám vonatkozásában, amelyet a szakszervezet rendre elutasított, ragaszkodva a 1995-ben létrejött megállapodáshoz, mely tartalmilag teljesen elavult. A MÁV-START napi 3200 közlekedésre kijelölt vonatból a legutóbbi tárgyaláson 0-24 órás intervallumban 506 vonatra (az április 30-ára bejelentett 0-18 órás határozott idejű sztrájk időtartamára 466 vonatra) tett ajánlatot. "Ez a vonatszám a jelentkező igények kiszolgálásához nagyon kevés, de mégis kiszámítható menetrendet biztosít. Előzetes értesüléseink szerint a szakszervezet ezt az ajánlatot sem hajlandó elfogadni, sőt szándékaik szerint reggel 8 óra előtt sem engednék a vonatokat közlekedni, ami azt jelenti, hogy a munkába és iskolába járás időszakában egyetlen vonat sem menne" - tájékoztatott a MÁV Zrt. kommunikációs igazgatósága. Mindazonáltal a HR Portal értesülései szerint egyre nagyobb az esély a megegyezésre: a felek ma délben újra leülnek a tárgyalóasztalhoz, ahol remélhetőleg végre sikerül megállapodni a még elégséges szolgáltatásról.

Rosszul sztrájkol a magyar

Jellegzetes sztrájktanya

A megegyezésre szükség is van, mivel a szakszervezet láthatóan csak pár napra tudja ellehetetleníteni a vasúti forgalmat, mintha csak ideig-óráig rendelkezne egy stabil tömeg támogatottságával; szemben például a külföldi szakszervezetekkel, amelyek akár hónapig is képesek sztrájkban tartani az alkalmazottakat. "Az a tény, hogy Magyarországon a sztrájkok csak egy-két napig tartanak, azt mutatják, hogy a munkavállalók körében a sztrájktámogatottság nem jelentős" - véli a MÁV Zrt. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy mindezt anyagi okok is indokolják: a sztrájk alatt ugyanis nem jár fizetés, legfeljebb sztrájksegélyre számíthat a dolgozó, amire viszont nem szívesen költ a szakszervezet, hiszen szűkösek a forrásai. Mindemellett pszichológia tényezők is közrejátszanak: Magyarországon ugyanis kialakult az a rossz gyakorlat, hogy a sztrájkolók bemennek a munkahelyükre, hogy megegyezés esetén minél hamarabb felvehessék a munkát. Ennek következtében azonban folyamatosan szembesülniük kell az elégedetlenkedő ügyfelekkel és a sztrájkot megtagadó kollégákkal. Régen, a két világháború között ezt máshogy oldották meg: a sztrájkolók közeli vendéglőkben, ún. sztrájktanyákban gyülekeztek, és buzdító beszédekkel tartották egymásban a lelket. Ez azonban elfelejtődött az idők során, és valamiért a rendszerváltás során sem jutott eszébe senkinek feleleveníteni.