Ki kinek passzolja a labdát? - szervezetfejlesztési szempontból is érdekes kérdés

Korunk munkahelyei és maga a munkaerő is egyre vegyesebb összetételű. A globalizáció lassan a legfontosabb jellemzőjévé válik a munka világának. Békés Gábor, az MTA KRTK KTI főmunkatársa szerint mi sem mutatja ezt a tendenciát jobban, mint az, hogy például az egyik vezető hitelminősítő, az S&P 500 igazgatója közül már két évvel ezelőtt is majdnem 8 százalék külföldi születésű volt. Illetve Európában a nagy cégek vezetői közül csak 10 százaléknyian nem voltak külföldiek. A „tech-cégek” különösen nyitottak a külföldiek alkalmazására, elég csak a Microsoft gyakorlatát nézni, amely már 10 évvel ezelőtt is több mint 4000 külföldi munkavállalót alkalmazott az Egyesült Államokban lévő telephelyén.

A globális világ és a sokféleség gazdasága

Maga a globalizáció összekapcsolta a bennük dolgozókat. Folyamatosan növekedett a cégeknek, és a munkavállalóinak a produktivitása annak köszönhetően, hogy javult az összeköttetés a specialisták, és azok között a feladatok közt, amelyeket csak ezek az emberek tudnak végrehajtani. Jelentősen javította a problémamegoldó képességet maga a nemzetközi környezet összetettsége, ami ismét csak a produktivitást erősítette.

Ugyanakkor a kommunikáció egyre inkább akadályként jelenhet meg. Az interkulturális interakciók, és azok értelmezésének nehézsége következtében lassulhatott a hatékony működés a nemzetközi csapatok, és azok tagjai közt. A belső kommunikáció, és a koordináció terén problémák léphettek fel azoknál a cégeknél, ahol sokszínű kulturális hátterű dolgozókat alkalmaztak.

Sokféleség kultúrája

Maga a sokféleség nem csak sokféle nemzetiséget takar Békés Gábor szerint. Erre rárakódnak egyéb tényezők is, a nem, a kor, a pozíció, az etnikai és nemzetiségi kultúra. Ezt lehet pozitívan, negatívan, vagy semlegesen is kezelni, de tudományos bizonyíték van rá, hogy mind közül egyre fontosabbá válik a nemzetiséghez tartozás.

Ami igazán kihívást jelent, az a csapat interakcióinak a mérése a munkahelyen. Még nehezebb a lakóhelyeken, országokban. Mégis fontosak lennének ezek a megfigyelések, mert ez az alapja a kommunikációnak.

Soknemzetiségű sportág: a foci

Békés Gábor és a kutatásban vele együttműködő társszerző, Gianmarco Ottaviano azért fordultak a labdarúgás felé, mert azt akarták vizsgálni, hogyan hat a kulturális sokszínűség a szervezetek viselkedésére és teljesítményére. Mára a labdarúgás világa lehetővé tette erősen multinacionális csapatok kialakítását, ezért optimális kutatási alapot nyújtott a szakembereknek a globalizált, soknemzetiségű sportág. Erről a területről gyűjtöttek adatokat a munkájukhoz.

A kutatás során, Békés Gáborék az angol és olasz elsőosztályú labdarúgó liga (Seria A, EPL) egy különleges, esemény alapú adatbázisából nyertek ki játékosok közötti passzról szóló adatokat. Ezt használták a továbbiakban, mivel arra jutottak, hogy a passz az igazán tökéletes, teljesítményt meghatározó interakciója azoknak a kiváló képességű csapatban dolgozó játékosoknak, akiknek a számára tisztán meghatározott a cél.

Előítéletek és tapasztalatok különbözőek

A neves futball-személyiségek nem ugyanúgy gondolkodnak a különböző nemzetiségű játékosokról, azok csapatba illesztéséről. Alex Ferguson az argentinokkal tud nehezebben együttműködni, a Leicester edzője, Claudio Ranieri szerette azt a helyzetet, amikor szinte minden játékosa más-más országból érkezett, és elfogadta a sok „családi” perpatvart.

A kutatók egy választási modell segítségével azt vizsgálták, hogy a megegyező nemzetiségű játékosok többet vagy kevesebbet passzolnak-e egymásnak. Azt is elemezték, hogy van-e olyan csoportja a játékosoknak ahol ez a hatás eltérően működik. Például azoknál, akik már játszottak korábban is együtt. Ahhoz hogy figyelembe vegyék a játék jellegzetességeit, a kutatók a pályát 12, nem egyenlő, és nem is egyforma alakú részre osztották, és a passzokat a részek közt, illetve a részeken belül figyelték.
A futballpálya 12 részre osztása
Sokféleség, mint kommunikációs sorompó

A kutatók azt találták, kevesebbet passzolnak egymásnak azok, akik más-más nemzetiségből származnak. Némileg csillapítja a hatást néhány faktor. Például a kiváló, kiemelkedő egyéni teljesítmény: az értékesebb játokosok több passzt adnak és kapnak.

Nemcsak az angol ligát vizsgálták önmagában a kutatók, hanem összehasonlították azt az olasszal is, hogy egy sokszínűbb futballvilág-béli megfigyelést összevethessenek egy kevésbé sokszínűvel. Azt figyelték meg a kutatók, hogy az angliai, egymásnak passzoló párok 80 százaléka más-más nemzetiségű, míg az olaszoknál ez az arány csak 64 százalék.

Általában elmondható ez alapján, hogy ha más-más a nemzetiség, akkor bármely országbeli csapatnál a passzok aránya 10-20 százalékkal csökken. Érdekes módon, ha az angol csapatnál figyelembe vesszük a játékosok összes jellemzőjét ez a hatás lényegében eltűnik. Az olasz csapatoknál azonban ekkor is egy 15 százalékos különbséget látunk.

A játékos döntése

Békés GáborAzt, hogy a játékos, akinél a labda van mi alapján, kinek passzolja a labdát, a pillanat döntése határozza meg. A mellett fog dönteni, akivel - a jelen megítélése szerint - eredményesebben zárhatja a jövőben a meccset. A hasznosság az adott pályaszakaszon belül a következők alapján alakul ki: a játékosok tehetsége, a pályaszakasz elhelyezkedése, és egy sor, befolyásolhatatlan körülmény alapján. Ilyen például az ellenfél teljesítménye a meccsen, vagy az időjárás.

A változatos összetételű csapatok összjátékának a sikeressége még más, különböző szempontokon is nyugszik. Ilyen például az, országok képviselői közti fizikai különbségek, illetve a passzolási tapasztalat - azaz, hogy játszottak-e valaha már együtt a játékosok -, és az hogy vajon nyomás alatt játszik-e a focista?

A labda birtoklása úgynevezett „néma változó”, amely sok mindentől függ. Például az idő-intervallum nagyságától, ami az alapján hosszú, vagy rövid, amilyen régóta játszik valaki abban a bizonyos csapatban. Minél inkább ugyanabban az időben csatlakoztak a passzolásra készülő párok a csapathoz, annál inkább birtokolja a labdát az azt vezető játékos. Ha mindketten az előző szezon óta csatlakoztak, a kissé régebbi játékos inkább birtokol, mint passzol. Ha mindketten korábban már egy csapatban játszottak, a labdabirtoklás - meglepő módon - nő.

Nyomás alatt a sokszínű szervezetek tagjai a pályát két részre osztják, egy részre passzolnak, a másikról már inkább gólra törnek. Ez is olyan, „néma” jellemző, ami azt szabja meg, hogy a labdát vezető passzolt-e a hozzá közeli pályaszakaszban lévő számára, vagy inkább gólhelyzetre játszott-e.

Olyan jellemzőkre is felhívta a kutató a figyelmet, amely ezeken kívül is a különbözőség miatti együttműködés gátjává válhatnak. A fociban ilyen lehet a fizikai megjelenés. Számít a magasság, és a testsúly, mert a hasonló felépítésű játékosoknak szívesebben passzolnak a labdarúgók, mint az ellentétes alkatúaknak.

A kutatás eredményeit, és folyamatát ismertető szemináriumon Békés Gábor azzal zárta a munka eredményéről szóló bemutatót, hogy felhívta a figyelmet egy fontos tényre. „A diverzitás olyan figyelemreméltó jelenség, amely akár akadályozhatja is az együttműködést, ezért mindenképpen foglalkozni kell vele”.

Bár az ő észrevételei csupán a labdarúgásra vonatkoznak, mégis érdemes szervezetfejlesztő-szemmel is ránézni az eredményekre. „Segít ez a példa megmutatni, hogyan tudják a szervezetek a soknemzetiségű munkahelyek előnyeit kihasználni”- foglalta össze a tágabb eredményeit a kutató.

A képek Békés Gábor (Társszerző: Gianmarco Ottaviano LSE) Kulturális különbség és szervezetek viselkedése - tanulságok egy soknemzetiségű sportágból c. tanulmányából és a CEU honlapjáról valók.