Kötelező kockázat-értékelést végezniük a munkaadóknak

A kockázat-értékelés komoly munkavédelmi ismereteket követel meg, ezért munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősíti a törvény. Ennélfogva az e tevékenységet végzőknek legalább középfokú munkavédelmi képzettséggel (technikus) kell rendelkezniük. Nagyobb cégeknél kifejezetten ajánlatos a munkavédelmi képzést komplett munkacsoportokba szervezni, így bevonhatók az illetékes szakterületek - ez azonban nem mentesít azon előírás alól, hogy a munka irányítójának munkavédelmi szakembernek kell lennie.

A legveszélyesebb tevékenységet végző munkáltatóknál (I. veszélyességi osztály) a tevékenység megkezdésétől számított hat hónapon belül, egyébként pedig egy éven belül kell elvégezni a kockázat-értékelést. Ezt természetesen minden évben felül kell vizsgálni: elemezni kell, hogy a megtett intézkedések eredményesek voltak-e, nem keletkezett-e új veszélyforrás; továbbá indokolt esetben (például a munkakörülmények megváltozásakor, a technológiai váltásokkor, illetve ha egy munkabaleset összefüggésbe hozható a kockázatok változásával) szintén kötelező a kockázat-értékelés.

A kockázat-értékelés pontos menetét nem rögzíti a jogszabály, a szakirodalom szerint azonban általában öt alapvető dolgot érdemes végigvenni: a veszélyek azonosítását, a munkavállalók és érintettek azon csoportjának meghatározását, akik valamilyen veszély miatt kockázatnak vannak kitéve, a kockázat mértékének becslését, a megszüntetés lehetőségének vizsgálatát, valamint annak elbírálását, hogy kell-e további intézkedéseket hozni a kockázat megelőzése vagy csökkentése érdekében.

A kockázatelemzés akkor is elengedhetetlen, ha csak egyszerű, nem balesetveszélyes munkáról van szó. Ilyen például az irodai tevékenység, ahol a dolgozó képernyő előtti munkát végez. Erre azért van szükség, mert minden tevékenység valamilyen kockázatot jelent a munkavállaló számára, ez esetben például látásromlást, pszichés megterhelést vagy fizikai állapotromlást. Gyakorta előfordul, hogy a munkáltató ugyan gondoskodik a megfelelő munkaeszközökről, arról azonban nem, hogy azok a munkavégzés szabályainak megfelelő ergonómiai követelményeknek megfeleljenek, illetve azokról kellő információt adjanak: sokszor előfordul ugyanis, hogy a korszerű munkaszékek háttámlájának használatát vagy az ülésmagasság beállítását a kockázat-értékelő mutatja meg elsőként a dolgozónak.

Napi Online