Ma van a balkezesek világnapja: így lehet jobbá tenni számukra a munkakörnyezetet

A balkezesség a munkatársak körében is már egy természetes, elfogadott tulajdonság, a megkülönböztetés és az iskolai nehézségek, az átszoktatás erősen vitatható módszere már a régmúlt rossz emlékei.   Ám ebből még nem következik automatikusan, hogy mindenütt a balkezesek adottságait is figyelembe vevő, vagyis ergonómiai szempontból megfelelő munkakörnyezetet alakítanak ki. Augusztus 13., a balkezesek világnapja remek alkalmat ad arra, hogy szót ejtsünk a balkezességhez közvetetten kapcsolódó kockázatokról, az eszközök és munkafolyamatok tudatos kialakításának lehetőségeiről. Illetve a balkezesek szuperképességéről, ami lehet, hogy nincs is. Vagy van, de nem úgy.

Egy szakmai szervezet számára mindig érdekes, hasznos vállalás egy-egy kisebb közösség, csoport egyedi kihívásainak alaposabb megértése, értelmezése, majd bemutatása. A Magyar Munkavédelmi Akadémia most, augusztus 13-án, a balkezesek világnapján él ezzel a lehetőséggel, hogy a munkavégzés, a munkahelyek kialakításának aspektusaiból tekintse át e csoport helyzetét, akik egyébként népességünk 10-12%-át alkotják. A balkezesség ide illeszkedő sajátosságairól, az ergonómiai szempontokról, kockázatokról a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Ergonómia és Pszichológia Tanszékének vezetőjét kérdeztük. Dr. Lógó Emma egyetemi docens indításként emlékeztetett rá, hogy a balkezességet atörténelmi korok során hol hátrányos tulajdonságként kezelték, hol különleges képességeket társítottak hozzá, de e megközelítések már – szerencsére – nincsenek jelen a közmegítélésben. A balkezesség csupán egy emberi adottság, amelyet nem kell sem megbélyegezni, sem „romantizálni”. Ettől még persze nagyon is érdemes beszélni a balkezesek hétköznapi és munkahelyi kihívásairól, illetve azokról a figyelemre méltó képességekről, amelyeket a folyamatos alkalmazkodás alakíthat ki.

A sportban közvetlen előny, a hétköznapokban inkább alkalmazkodás

A sportban a balkezesség már önmagában is előnyt jelenthet. Gondoljunk a labdasportokra vagy a vívásra, ahol a legtöbb versenyző jobbkezes ellenfelek mozdulataihoz szokik hozzá, reflexeik rendszerint a gyakoribb, jobbkezes dominanciára állnak rá, a balkezes versenyző pedig éppen ezt használhatja ki. Éppen ezért egy balkezes sportoló szokatlan „iránya” és eltérő mozgása külön figyelmet, sőt felkészülést igényel. 

A hétköznapi életben és a munkában ugyanakkor a balkezességre közel sem tekinthetünk közvetlen előnyként, hívta fel a figyelmet Dr. Lógó Emma. A világ tárgyainak, folyamatainak és mozdulatsorainak jelentős részét jobbkezesekre alakították ki, így a balkezeseknek már kisgyermekkortól sok apró kerülőutat, sajátos megoldást kell találniuk. Ezeket tekinthetjük „mikroadaptációknak”, vagyis olyan ismétlődő alkalmazkodásnak, ami fejlesztheti a rugalmasságot, a megoldáskeresést és akár a változásokkal szembeni ellenállóképességet is. Ebből persze nem következik, hogy minden balkezes szükségszerűen kreatívabb, ez éppen olyan leegyszerűsítő, pozitív sztereotípiának tekinthető, mint a már említett negatív előítéletek. Annyit azért bátran kijelenthetünk, hogy a gyakori alkalmazkodás edzésben tart bizonyos képességeket, így azok később előnnyé érhetnek.

Nem az egyszeri mozdulat számít, hanem a hatszázadik

Ergonómiai szempontból a munkaeszközök, vagy épp a munkakörnyezet akkor „működik” jól, ha illeszkedik a használójához. A balkezes munkatársak adottságainak figyelembevétele – optimális esetben - nem rendkívüli munkáltatói feladat, hanem a megfelelő munkakörnyezet kialakításának természetes része. Ennek jelentőségére leginkább az ismétlődő és precíz munkafeladatok mutatnak rá. Például, egy balkezes laboratóriumi dolgozó képes lehet jobbkezes használatra kialakított pipettával is elvégezni egy műveletet. A valódi kérdés azonban nem az, hogy ez sikerülni fog-e neki, hanem az, hogy egy nap akár hatszáz ismétlés után mekkora fizikai és kognitív többletterhelést okoz számára a nem természetes kézhasználat. Hasonló példa az ilyen típusú terhelésre, amikor egy mikroszkóp mellett a jegyzeteléshez kialakított rész a „rossz” oldalra kerül, vagy egy gyártósori kezelőszerv miatt a dolgozónak rendszeresen át kell nyúlnia maga előtt. Minden ilyen mozdulat megzavarja a figyelmi fókuszt, a visszaállás pedig energiát igényel. Egyetlen alkalommal ez alig észrevehető, de a napok, hónapok és évek elteltével ezek a többletmozdulatok és az általuk okozott többlet fáradás már érdemi terheléssé válhatnak.

Az átszokás/átszoktatás nyilván itt sem megoldás, ahogy a kisiskolásoknál sem volt az régebben, utalt Dr. Lógó Emma a saját generációjában is még tapasztalt pedagógiai gyakorlatra, ami a balkezes gyerekeket jobb kézzel való írásra ösztönözte. Ma már az a természetes kiindulópont, hogy a gyermekek az adottságaiknak megfelelő kézzel tanuljanak majd dolgozzanak, az átszokás okozta jelentős kognitív és fizikai terhek nélkül. Más kérdés, hogy a jobbkezes világban szerzett tapasztalatok nyomán sok balkezes - egyes feladatokban - idővel ügyesebbé válhat a másik kezével is. Ez a feladathoz kötődő alkalmazkodás nem azonos a kényszerű átszoktatással.  

Nem a balkezesség a kockázat

Fontos tisztázni, hogy maga a balkezesség önmagában nem tekinthető munkavédelmi szempontból kockázati tényezőnek. A kockázatos helyzetek akkor jönnek létre, amikor egy merev, alakíthatatlan munkakörnyezetbe próbálják „belepasszírozni” a balkezes munkavállalót. Ilyenkor a többletfigyelem, a felesleges mozdulatok, a saját munkafolyamat megzavarása és a gyorsabb kifáradás növelheti a hibázás esélyét. Ezt elkerülendő, a magas kockázatú területeken két eltérő megoldás is működhet.

Egyik példa a sebészek munkája, ahol a környezetet és a csapat együttműködését igazítják az operáló orvoshoz: az asszisztens a megfelelő oldalról adja az eszközöket, a mentor pedig nem egy jobbkezes mozdulatsort akar ráerőltetni a rezidensre, hanem a meglévő oldaliságára és képességeire épít.

A másik példa a légi közlekedés, ahol ezzel szemben a folyamat szigorú standardizálása ad biztonságot. A pilóta az adott géptípuson pontosan megtanulja, melyik műveletet melyik kezével kell végeznie, így a munkafolyamat nem jobb- vagy balkezességre, hanem következetes és logikus működésre épül.E két példa azt mutatja, hogy nincs olyan általános szabály, amely szerint valamely veszélyes munkát csak jobbkezes ember végezhetne. Az egyik helyzetben a környezet személyre szabása, a másikban a mindenki számára azonos, kétkezes munkarend kezeli a kockázatot.

Választható, átfordítható, személyre szabható

Sokszor a megoldás nem látványos, csodálatra méltó innováció, hanem sokkal inkább átgondolt tervezés. Már a fogorvosi munkaállomások között már vannak olyanok, amelyek mindkét oldalról használhatók vagy könnyen átállíthatók, hívta fel a figyelmet az ergonómiai szakember. Ha ugyanazt a széket több orvos használja, különösen fontos, hogy a berendezés gyorsan az aktuális használóhoz igazítható legyen. Ha viszont egyetlen ember dolgozik vele, már a beszerzéskor kiválasztható a számára megfelelő kialakítás. A precíziós vágásra használt olló szintén jól mutatja, miért nem elég minden esetben egy látszólag univerzális eszköz. A markolat, a pengék illesztése és megtámasztása meghatározza, melyik kézzel lehet pontosan dolgozni vele. Egy egyszerű csomagfelbontásnál ez talán nem számít, a szabászati vagy más precíziós feladatnál viszont már a munka minőségét is befolyásolja. A munkáltatónak ezért természetes módon fel kell készülnie arra, hogy mindkét kézdominanciához legyen megfelelő eszköze.

Ugyanez a gondolkodásaz irodai munkakörnyezetben is alkalmazható, akár az onboarding folyamat természetes része lehet, hogy az új munkatárs jobb- vagy balkezes egeret választ, kipróbálhatja a számára megfelelő billentyűzetet, és kiválasztja – akár szakember segítségével - a testalkatához leginkább illeszkedő széket. Ahogyan egy kétméteres, nagytermetű és egy jóval kisebb növésű ember számára sem feltétlenül ugyanaz az irodaszék vagy éppen egyéni védőeszköz lesz megfelelő, úgy a kézdominancia sem hagyható figyelmen kívül. 

A példák is jól mutatják, hogy egy balkezesek számára is jó megoldás nem az eszközbeszerzésnél dől el. Már a termékek tervezésekor érdemes eldönteni, hogy azok eleve kétoldaliak legyenek vagy könnyen átfordítható változatban készüljenek, esetleg többféle, jobb- és balkezes változat készüljön belőle. Az innováció ebben az értelemben nem feltétlenül új szerkezetet jelent, hanem azt, hogy a változtathatóság már az első terveknél alapkövetelmény legyen. Dr. Lógó Emma ezért nem egyetlen különleges balkezes eszközben vagy konkrét termékötletben látja a jövőt, hanem a „design for all”, vagyis a mindenkire tervezés szemléletének erősödésében. A közösen használt tereket és eszközöket úgy érdemes kialakítani, hogy a lehető legtöbb ember kényelmesen és biztonságosan használhassa őket. Ennek a jobb- és balkezes használat csak az egyik dimenziója: ugyanígy számít a testmagasság, a testalkat, a szemdominancia vagy az akadálymentes használat igénye. Nem is kell messzire menni egy jó példáért: rámpát az is használhat, aki lépcsőn is fel tudna menni, a kerekesszékkel közlekedő ember viszont a lépcsővel kizárható a térből. Hasonló elv érvényesülhet a munkaeszközöknél is, ahol sokan használják ugyanazt a tárgyat vagy teret, ott az egyetemesebb kialakítás a cél, ahol pedig a rendkívüli precizitás vagy a fokozott biztonság az elvárás, ott az adott ember teljes működésére szabott környezet indokolt.

A valódi előrelépést tehát nem az mutatja, ha egy új, balkezes kolléga megjelenésekor igyekszik a munkáltató megtalálni a neki megfelelő eszközöket, hanem amikor már természetes állapot, hogy a tervezés-gyártás-beszerzés folyamata eleve számol az emberi különbségekkel, és a megfelelő eszköz vagy beállítás ugyanúgy rendelkezésre áll, mint bármely más alapvető munkafeltétel.

Gedeon András
alapítótag, munkavédelmi szakember
Magyar Munkavédelmi Akadémia

A nyitóképen Dr. Lógó Emma