Középvezetőből hegymászó, majd üvegműves

Vagy a munka sok, vagy a frissen felújított, Üllőről behozott műhely berendezése kötötte le minden energiáját az üvegműves mesternek az elmúlt másfél esztendőben. Egy közel 100 négyzetméteres pincehelyiséget vásároltak meg a VI. kerület diplomata negyedében, amit saját kezűleg hoztak rendbe. Fontos a nagy, tágas tér, mert az elülső traktusban üvegműves kurzusokat szeretnének tartani.
A műhely előtere
Itt van helye a munkaasztaloknak, a már elkészített, kiállított tárgyaknak, és szintén a pincében kapott helyet az egyedi készítésű kemence is. Ezt Baranyi Éva használtan vette, és újította fel. Közben szerezte azt a tapasztalatot, hogy ez sem - ahogy ő mondta- túl bonyolult szerkezet, úgyhogy egy hasonlót akár maga is meg tudna tervezni, és összeállítani.

A kemenceA kemence az az eszköz, amely a végső minőségellenőre is a munkájának. Van úgy, hogy egy darabot háromszor is vissza kell tenni ahhoz, hogy a különböző hőfokokon működésbe lépő festékek megfelelően megszínezzék. És ha az utolsó égetésnél pattan el az üveg, vagy ha ekkor sérül a festési felszín, akkor bizony megy a kukába az egész munka. A laikus talán észre sem veszi azt a hibát, amely miatt Baranyi Éva az általa készített tárgyakat már nem adja ki a keze közül.

Közgazdászból üvegműves

Közgazdasági területen dolgozott sokáig az eredetileg gépészmérnöki végzettséggel rendelkező üvegműves szakember. A kiszámítható, középvezetői beosztását hagyta ott, de nem a kézművességért, hanem a hegymászásért. Két éven át edzett azokra az expedíciókra, amelyek során 8000 méteresnél is magasabb hegyre is sikerült feljutnia. Ez olyan életformát követelt meg tőle, ami nem volt összeegyeztethető az alkalmazotti léttel. A túl sok kötöttség, és a túl kevés szabadság másfajta elfoglaltság keresésére sarkallta. Mivel az expedíciók, és az arra felkészítő, fizikai edzések közt azért viszonylag elég sok szabadideje lett, azon kezdett gondolkodni, hogy mi lehet az a tevékenység, amelyet a mászás mellett, azt kiegészítve végezhet, és amely szintén a szenvedélyévé tud válni.

A kézügyessége jó volt, és bármit is csinált, mindig precízen dolgozott, ezért keresett olyan kétkezi szakmát, amelyet autodidakta módon ki is tanulhatott. A választása a csodálatos alapanyaga miatt az üvegművességre esett. Természetesen, ebbe a munkába is teljes elkötelezettséggel „állt bele”.

Mikor már a szakma igazi titkait- például a festést- is szerette volna megtanulni, akkor iratkozott be egy szakképző iskolába, amit sikeresen elvégzett. Igaz, festeni viszont egy online kurzuson, két angol üvegművestől tanult meg igazán.

Csak azon jó dolgozni, ami kihívást jelent

Az üvegtechnikáról szinte mindenkinek a tiffany technikával készült lámpák jutnak az eszébe. Ez az a tárgy, ami – a sok-sok üvegműves kompozíció mellett - a hétköznapi életben tárgyiasult. „Ezt lehet hazavinni”- mondja róla Éva.

Gyönyörű látványt nyújtanak a lámpaburát alkotó, kis, kivágott, és összeforrasztott mozaikdarabkák. A szabályos, geometrikus mintázatnál az a kihívás, hogy elég precízen vágtuk és helyeztük-e egymás mellé a csempéket, a szabálytalan, organikus mintázatnál pedig az a nehézség, hogy minden darabot külön-külön kell megrajzolni, nem használhatunk sablont.
Az a bizonyos kaptafa
Baranyi Éva úgynevezett „kaptafán” készíti el a lámpákat. Az egyik, óriás, csapott aljú gömbön a szokásostól eltérő, hatszögletű formákból összerakott tiffany lámpa készül. Ehhez úgy kell torzítani a szabályos hatszögeket, hogy az eredetileg sík minta fel tudja venni a gömbfelületet. Muszáj kísérletezgetni, mert ha nincs nehéz része a munkának, akkor az már nem lesz a mester számára elég érdekes. Ha pedig nem tud a munkába belefeledkezni, akkor nem is beszélhetünk igazi alkotásról.
Újfajta technikával készül egy tiffany lámpa
Jó a lámpakészítés folyamata, sőt ez egyfajta „zéró pontot” is jelent a szakmával ismerkedők számára, de Éva igazi szerelme mégis a festett, ólomsínek segítségével összeállított üvegek készítése. Ez egy rendkívül komplex munka a tervezéstől, a színek kiválasztásától kezdve az üvegdarabok festésén át az üvegtábla összeállításáig. Teret kap a fantázia, és a gyakorlati megvalósítás is. A rajzolást követi az üvegek kivágása, csiszolása. A következő lépés a festés, mely gyakran két-három lépésben történik, mely ugyanennyi külön égetési ciklust jelent. Ezután következik az üvegtábla összeállítása. A darabokat csak meghatározott sorrendben lehet összerakni, egyiket a másik után, és ha a folyamat végén elreped egy-egy becsúsztatott mozaikdarab, akkor nehéz a pótlása is.
Saját tervezésű, háztetős, ólomüveg lámpa
Baranyi Éva minden munkafázist maximális odaadással, pontossággal végez. Még nem túl régen, csupán 6-7 éve foglalkozik ezzel a szakmával, de talán a hozzáállása, vagy a tehetsége miatt olyan munkákat ad ki a keze közül, amit a már több évtizede a szakmában dolgozók közül is sokan megcsodálnak. A fonyódi Kulturális Központ ablaküvegei is például az ő keze munkáját dicsérik. A műhely falain is körbe-körbe láthatóak az ólomüveg díszek, amelyek szépen megvilágíthatóak.
Ólomüveg madaras lámpa- szintén saját tervezés
Új szerelem: az üvegékszerek

Először nem is szeretett volna üvegékszerekkel foglalkozni a mester, mert a piacon megismert darabok túl egyszerűnek tűntek a számára. De azután mégiscsak kipróbálta a saját maga által tervezett formákat, színeket, és ezen a ponton sem állhatott meg többet. Vitte a fantáziája. Egészen varázsos kollekciók kerültek ki a keze alól. Pirosakat, feketéket, háromrétegűeket, színváltósakat, feltűnőeket, de egyáltalán még nem extravagánsakat, és mindemellett nagyon-nagyon igényes darabokat adogat a kezembe.
Ékszerkollekciók
Pont az ékszerekkel való munka mellett jött arra is rá, hogy hogy a piacot nem tudja pusztán az internetről, Üllő egyik félreeső házából megtalálni. Ehhez fel kell költöztetni az üzemet Budapestre. Most ugyan még csak „kereső állapotban” van, de nagyon reméli, hogy hamarosan egymásra találnak a sok-sok érdeklődővel.

Az ár, és a jövő kérdése

„A világban sok mindennek helye van”- állítja a mester-, ezen belül mindenki olyan színvonalú tárgyakkal foglalkozik, amelynek az elkészítése saját magát motiválja, gyönyörködteti. Mivel az ő missziója a minőségi alapanyagból, kiforrott technikával, kifogástalan kivitelezéssel folytatott munka, ezért ő „szimpla tömegtermékekkel” sem tiffany lámpa, sem ékszerkészítés terén nem foglalkozik.

Ez azonban maga után vonja azt, hogy a piackeresés az ő számára kicsit nehezebb, mivel a magyar piac általában árérzékeny, illetve az olcsó termékek elárasztják a piacot. Azok a lámpák pedig, amelyeket az Üvegszilánk műhelyében is megcsodálhatunk, jó alapanyagból, 3 hét munkájával készültek el. „ Csak a bronztalp 30 ezer forintos érték. Hiába jön egy vevő azzal, hogy az egyik barkácsáruházban 10 ezer forintért is látott ebben a stílusban egy egész lámpát. Ez, meg az a tárgy csak távoli rokonai egymásnak”- mutatja be a különbséget az üvegműves.

A sok újítás, és a magas minőségből nem engedő hozzáállás előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét, de addig is előre kell „menekülni”. Újabb tervekkel, üzletágakkal, beszerzési helyekkel, kapcsolatokkal.