A munkád mondja meg, hogy ki vagy?

Azt, hogy az elmúlt századokban a munkának milyen döntő szerepe volt az egyes emberek életében, talán mi sem mutatja jobban, hogy valakinek a mestersége egyben a nevévé is válhatott, és lett Szabó, Takács, Halász vagy Molnár (hogy aztán a névvel együtt gyakran a kenyérkereső szakma is öröklődjön). Ma már nyilvánvalóan nem elképzelhető ez a fajta és az ilyen fokú azonosítás, több egyértelmű ok miatt. Sokkal többször váltunk munkahelyet, akár új foglalkozást is kereshetünk, beindítva ezzel egy második, harmadik karriert - két-öt-tízévente pedig nem szokás átkeresztelni magunkat. A munkakörök is kevésbé megfoghatóak és gyorsan változnak; új foglalkozások születnek, egyesek megszűnnek. Sok pozíciónak (már maga ez a szó is némiképp átmenetiséget sugall) egész egyszerűen nem is létezik megfelelő, szabatos elnevezése anyanyelvünkön. 

“A munka évszázadok óta nagyon komoly identitást formáló tényező. Azt, hogy miként határozzuk meg magunkat, jelentősen befolyásolja, hogy egyáltalán dolgozunk-e. Felmérések bizonyítják, hogy fokozza a frusztrációt és negatívan hat az önértékelésre, ha valakinek tartósan nincs munkája” - mondta el Bereczki Enikő generációkutató.

Ő úgy látja, amíg a világ kiszámíthatóbb volt, és lassabban mentek végbe a változások, az emberek egy életre választottak munkát, az évtizedek alatt aztán teljesen a lényük, identitásuk része lett a foglalkozásuk. Ráadásul a korábbi generációk még úgy szocializálódtak, hogy “azért élünk, hogy dolgozzunk”.

“Az egyén önmeghatározására a különféle ideológiák, társadalmi elvárások, kulturális hatások is rányomták a bélyegüket. A közösségekben azt tisztelték, aki éjjel-nappal robotolt” - teszi hozzá Bereczki Enikő. A szocializmusban senki nem lehetett munka nélkül, legalábbis papíron (és közben kialakult a kapun belüli munkanélküliség), emellett a jobb megélhetésért, kereset-kiegészítésként százezrek “fusiztak”, vagy estébe nyúlóan dolgoztak a hobbitelken. A generációkutató szerint ennek a szemléletnek tömegesen jelentkeztek a káros hatásai a Baby boomer és az X-generációnál is, akár stresszbetegségek formájában, akár úgy, hogy rengetegen feláldozták családi életüket a munkahelyi előmenetel vagy - amikor már lehetett vállalkozni - a cégépítés oltárán. 

Bereczki Enikő, generációkutató és tréner

“Az Y-generációnál már kezd halványulni a korábbi munkaközpontú-felfogás, és megjelenik az az attitűd, hogy a munka ugyan fontos összetevője életünknek, de nem határozhatja meg teljes identitásunkat. Manapság, a life long learning korában a boldoguláshoz új készségeket, szakmákat kell elsajátítani, sokan eleve nem is tudnak elhelyezkedni a végzettségüknek megfelelő pályán. A 2008-as gazdasági válság nagy tanulsága volt, hogy a jövő egyre kiszámíthatatlanabb, könnyen el lehet veszteni a munkahelyet, érdemes több lábon állni. A rugalmasság, a változásra való készség az egyik legfőbb előnyös tulajdonság és egyben elvárás is. Így a kötődés egy munkához, foglalkozáshoz már sokkal lazább. Persze egyes hivatások kivételt jelenthetnek, így az orvosoké vagy művészeké” - véli Bereczki Enikő.

Mi a helyzet a legfiatalabb munkavállalókkal? Nekik mennyire fontos a munka?

“A Z-generációval kapcsolatban olyan sztereotípiák fogalmazódnak meg - főleg az idősebbek részéről -, hogy ez egy nagyon lusta nemzedék, és nehéz velük dolgozni. Engem is sokszor keresnek meg cégvezetők ilyen panaszokkal. Úgy tapasztalom és a kutatások is ezt mutatják, a mai huszonéves munkavállalók már tényleg máshogy működnek, de ez nem az ő hibájuk. Egyszerűen a világ lett más, máshogy szocializálódnak. Túlféltő, ‘helikopter’ szüleik otthon kevesebb felelősséggel ruházzák fel őket, viszont a döntésekbe nagyon korán beengedik gyermekeiket. Ennek a nevelésnek a hátrányai sokszor akkor válnak feltűnővé, amikor belépnek a felnőtt életbe és elkezdenek dolgozni. Nagy részük igyekvő, szorgalmas, rátermett, csak egyeseknek hosszabb idő kell a munka világába való beszokásra” - hívta fel a figyelmet a generációkutató, aki A rejtélyes Z generáció címmel egy könyvet is írt a témában.

Erős M. Attila pszichológus és coach is úgy látja, hogy - noha minden általánosítással lehet vitatkozni, de - a mai fiatal generáció tagjai kevésbé fontos motívumként tekintenek a munkára önmeghatározásuk során. 

“Ha nem tetszik nekik valamilyen munka, akkor akár pár hónap után is váltanak. Szabadságra készülve már akár egy-két héttel korábban elkezdenek ‘kicsekkolni’, nem koncentrálnak, nem figyelnek annyira a feladatokra. Az idősebbek a szabadság előtt sokkal intenzívebben dolgoznak, hogy minden rendben legyen, míg távol lesznek. Egyszerűen a mai fiatalok, az Insta-TikTok nemzedék tagjai máshogy szemlélik az életet. Persze ez nem feltétlen igaz mindenkire, nyilván sokan nagyon tudatosan építik a karrierjüket.”

Erős M. Attila, pszichológus és coach

A felfogásbeli különbség Erős M. Attila szerint abból is adódhat, hogy a múltban kevesebb mozgástere volt az embereknek, nem volt ennyire nyitott a világ, és ezt a legtöbben el is fogadták, nem “hajszolták” a lehetőségeket. A szűkebb keretek miatt a munka szorosabban be tudott épülni az egyének személyiségébe. Most viszont könnyebben lehet váltani.

“A fiatalokkal szemben a munkaadók részben tapasztalatból azt az általános előítéletet fogalmazzák  meg, hogy nem lehet rájuk számítani, nem elég elkötelezettek és nem vállalnak munkát, ha a home office nem biztosított. De valljuk be őszintén, hogy a munkahelyeknek kell az új generáció elvárásaihoz igazodniuk. Munkaerő-toborzási és -megtartási problémák jelentkeznek a szervezeteknél, és ez sokkal intenzívebb a Covid19 és az elmúlt évek krízisei óta. A munkaadóknak fel kell ismerniük, hogy szükséges változniuk” - hangsúlyozza Kiss Orhidea Edith, az ELTE Pszichológiai Intézetének egyetemi docense, aki egyben munka- és szervezetpszichológus is. Azaz szerinte a cégeknek muszáj nyitottnak lenni a munkaidő-munkavégzés megszokottól eltérő, alternatív szervezésére. Sok helyen még mindig nincsenek meggyőződve arról, hogy a távolléti munkavégzés egy alternatíva lehet, küszködnek azzal, hogy a munkavállalókat visszacsábítsák az irodákba. De az előrelépés elkerülhetetlen. 

“Az új generáció legfontosabb elvárása: tudni, látni, hogy értelmes munkát végez. Nagy probléma, ha a szervezet nem képes átadni a munka értelmes jellegét és azt éreztetni a munkavállalóval, hogy fontos a szervezet számára, és, hogy ő maga is részese a stratégia megvalósításának. A mai munkavállalók, különösen a fiatal generáció tagjai ugyanis értékorientáltan gondolkodnak a világról, jobban eléri őket a klímaprobléma, a környezettudatosság, a fenntartható fogyasztási kérdések és a technológiai ugrások. Kiemelt szempont a fiatal munkavállalók számára, hogy higgyenek és bízzanak bennük, partnernek és elég érettnek tartsák őket például ahhoz, hogy felelősséget vállaljanak akár szigorú kontroll nélkül is, lásd a távolléti munkavégzési formákhoz való ragaszkodásukat. Hibás irány a szervezet részéről mereven ragaszkodni ahhoz, hogy az irodákba feltétlenül vissza kell térni, főleg azután, hogy a Covid alatt kiderült, működik és eredményes az otthoni munkavégzés. Világossá vált az is, hogy nem szükséges a vezető szoros kontrollja ahhoz, hogy a munkavállaló ellássa a feladatait” - emeli ki Kiss Orhidea Edith. Véleménye szerint az is nagyon hiányzik a szervezetekben - viszont a munkavállalók elvárják -, hogy a vezető csupán célt tűzzön ki és rábízza a dolgozóra a teljesítés több aspektusát, hogyanját. 

Kiss Orhidea Edith, szervezetpszichológus

Az ELTE docense úgy összegzett, ha a munkát értelmesebbnek érzi az egyén, akkor szívesebben is dolgozik, és mellette bőven juthat energiája, ideje az élet más területein betöltött szerepeire.

“Az ember életében betöltött szerepek - munkavállaló, szülő, barát, gondozó - lehetnek kompenzatorikusak, a munkának nem kell feltétlenül csorbítania a többit - ha ez történik, akkor gond van. Értelmes munka mellett az ember sokkal teljesebb szülői vagy egyéb szerepet tölthet be.”

Hraskó István

Nyitókép: My Networking Apparel az Unsplashen