Lehet-e business coaching során a házassági problémákról beszélgetni?

Mivel az ügyfelemnek sokat adott a közös munka, szerette volna folytatni, ezért felvetette, hogy lenne egy magánéleti témája: a feleségével való viszonya, a kapcsolatuk minősége. Megkérdezett, hogy ezzel tudunk-e foglalkozni a coachingban. Én rövid megfontolás után arra jutottam, hogy megtisztelő a bizalma és biztosan tudnánk mit kezdeni ezzel a témával is, mégsem szeretnék belevágni, mert a téma egyértelműen nem üzleti coachingba való.

Pszichológusként és coachként úgy érzem, tudtam volna segíteni neki abban, hogy előre lépjen az életének ezen a területén is. Ha nagyon akarom, még a munkahelyi témákkal is össze tudtam volna kötni ezt a magánéleti szálat. De összességében úgy éreztem és gondoltam, hogy ez a téma kívül esik az üzleti coaching keretein, és nem tennék jót egyikünkkel sem, ha ezeket a kereteket feladva belemennék egy olyan segítő folyamatba, amiben mélyebb szintű magánéleti kérdések, családi dinamikai nehézségek bontakoznának ki.

Fontos kiegészítés, hogy szerintem ezekkel a témákkal igenis lehet és érdemes foglalkozni a coachingban is, amennyiben egyértelműen összefüggenek a szakmai és üzleti teljesítménnyel, a professzionális szereppel. (Például annál a vezető nőnél, akinek a vágya, hogy gyermeket szüljön, alapvetően határozza meg a munkahelyi szerepéhez és teljesítményéhez való viszonyát.) Itt nem ez volt a helyzet. Értékeltük a közös munkát és lezártuk a második coaching folyamatunkat, a hatodik ülés végén.

Pszichológusként, 16 éves szervezetfejlesztői és 12 éves coachként szerzett tapasztalattal határozottam azt gondolom, hogy a coachingban nem szabad és nem is érdemes „pszichologizálni”.

A pszichologizálás számomra a személyes (esetleg családi rendszerbeli) elakadások, lélektani folyamatok és összefüggések mély szintű feltárása pusztán az értelmezés szándékával, rosszabb esetben a „látod, milyen kompetens vagyok, mélyre tudlak vinni”, vagy esetleg a „hm, milyen érdekes, ahogy feltárulnak a mély, személyes problémái” mögöttes motivációival. És épp csak megemlíteném a „majd én megmentelek, te szegény, szenvedő ember” verziót…

Tapasztalatom szerint, pszichológus diplomával rendelkező és más végzettségű coachok egyaránt hajlamosak pszichologizálni a coaching folyamatokban. A különbség talán annyi, hogy a pszichológusok valamivel felkészültebben csinálják. Felkészülten vagy sem – ne pszichologizálj a coachingban!

Hangsúlyozom, hogy a pszichológusok által végzett professzionális pszichoterápiás segítő munkát nagyra értékelem és, ha jól csinálják, nagyon hasznosnak tartom. A jó, eredményes terápia alapvetően változtathatja meg, adott esetben meg is mentheti a kliensek életét. A pszichologizálás számomra mást jelent: egyfajta l’art pour l’art pszichológuskodást, ahol nem tiszta, mi is az elérni kívánt hatás és azt, hogy használhatja a kliens az élete (a coachingban szakmai sikeressége) fejlesztésére, jobbá tételére.

A mi megközelítésünkben a coaching lényegéhez tartozik a célszerűség, a pragmatikusság a jelenre irányuló fókusz. A kérdések, amiket újra és újra felteszünk, szó szerint vagy különböző megfogalmazásokkal:

- Mi a jelentősége ennek a témának, helyzetnek, „itt és most” a szakmai szerepedben, a céged működésében?
- Mi a célod és hogyan lehet azt a leghatékonyabban elérni?
- Mi segít, és mi akadályoz ebben? Mi az, ami belőled fakad és mik a külső tényezők?
- Mit akarsz / tudsz / fogsz ezekkel kezdeni „itt és most”?
- Konkrétan mit tudsz / fogsz tenni a következő időszakban a célod elérése érdekében? …

A coachingnak nem célja a problémák, elakadások személyes hátterének teljes megértése. A coaching célja a személyiség fejlesztése és a tanulás, változás segítése. Az út ehhez: konkrét helyzetek feldolgozása és megoldása, gyakorlati dilemmák megválaszolása és meghatározó döntések meghozása. A coach ebben támogat. Célszerűen, gyakorlatiasan, a jelenre fókuszálva.

Koncz András
Ügyvezető partner
Neosys