Már nincs munkavédelmi technikus képzés, ez lett helyette

Először gyorsan érdemes tisztázni, hogy a munkavédelmi feladatok legtöbb eleme szaktevékenységnek minősül, vagyis - vállalkozások tevékenységi körétől függetlenül – csak olyan munkatárs, vagy szolgáltató által biztosított szakember végezheti el azokat, aki megfelelő munkavédelmi végzettséggel rendelkezik. De mi számít megfelelőnek? A HR szakemberek a munkavédelmi törvény alapján már meg tudják határozni, hogy felső, vagy középfokú végzettségű szakemberre van-e szükségük, ám ez utóbbi keresésénél, hirdetésénél most zavart érzünk, jelezte Zsótér Anita, a Magyar Munkavédelmi Akadémia alapítótagja, aki maga is képzésszervezéssel foglalkozik, többek között az érintett szakterületen.

OKJ helyett Szakmajegyzék: technikus helyett előadó

A hirdetésekben szinte minden esetben munkavédelmi technikust toboroznának a vállalkozások, így az ilyen végzettségű – a munkaerőpiacon épp keresgélő, mozgó – szakembereket meg is tudják szólítani. Ám az ő számuk véges, egyre kevesebb lesz belőlük, akár mert tartósan elhelyezkednek, pályát módosítanak, vagy mert bármi más okból kikerülnek a merítésből.
Utánpótlás viszont nincs, legalábbis munkavédelmi technikusból, hívta fel a figyelmet Zsótér Anita, mivel ez, mint képesítés megszűnt. A szakemberek mégsem ’fogynak el”, hiszen a munkavédelmi előadók képzése már zajlik, ami teljes mértékben megfelel a technikusi szintnek, így a középfokú munkavédelmi képesítést igénylő pozíciókra bátran felvehetők.

Mindössze annyi történt, hogy a szakképzési rendszer változott, amelyeknek része volt az is, hogy az Országos Képzési Jegyzéket (OKJ) felváltotta a Szakmajegyzék. Mivel az OKJ megszűnt, már nem munkavédelmi technikusként végeznek majd a felnőttképzésben résztvevők, hanem munkavédelmi előadóként. Ők ugyanazokat a szakmai jogosultságokat kapják, vagyis ugyanazokban a feladatkörökben foglalkoztathatóak, mint korábban a munkavédelmi technikusok. Középfokú munkavédelmi szakképesítésük alapján foglalkoztathatóak azon munkáltatóknál, mint munkavédelmi szakember, amelyeknél a munkavédelmi törvény végrehajtási rendelete (5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról) középfokú munkavédelmi szakképesítést határoz meg.
Tartalmát tekintve a két képzés kimenete azért nem „betűre” azonos, hiszen a munkavédelmi előadók képzési tematikáját az új képzési rendszer elvárásainak megfelelően, vagy akár azon túlmutatva is fejlesztik a szakmai megítélésükre valamit is adó képzőintézmények. Ebben tehát lehetnek különbségek, hiszen nem mindegy, hogy hány tanár, milyen végzettséggel, illetve szakmai tapasztalattal áll ki a jelentkezők elé. A munkavédelem egy igen összetett szakterület, ami a tantárgyak sokféleségében is megmutatkozik (ide tartoznak a munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi ismeretek, a vegyianyagok kezelésének, dokumentációjának, a villamos biztonságnak, a gépi-, kézi anyagmozgatásnak a biztonsági vonatkozásai, jogi háttere stb.), így életszerű elvárás, hogy egy-egy részterülethez tartozó ismereteket valóban „specialista” adja át a résztvevőknek.

Íme a különbségek a két képzés között

A lényeg, hogy e változással legyen tisztában az is, aki munkavédelmi szakembert keres (a hirdetésben praktikusan technikust vagy előadót) és az is, aki ilyen területen akar elhelyezkedni és akár technikusi, akár munkavédelmi előadói képesítése van. Mindenki jól jár, ha nem mennek el egymás mellett.