Megváltozott munkaképességű dolgozó: kockázat a cégeknek?

Ahhoz, hogy a megváltozott munkaképességűek ne csak mintegy 10 százaléka dolgozzon, többek között odafigyelésre, a kommunikációs akadályok áthidalására, a két fél felkészítésére és nagyobb nyitottságra lenne szükség. Nem a fizikai akadályok, hanem a munkáltatók és a munkavállalók fejében élő mentális gátak akadályozzák a megváltozott munkaképességűek szélesebb körű foglalkoztatását. Ez az egyik legfontosabb megállapítása annak a most zárult kutatásnak, amelynek során a kutatók mintegy 300, legalább 50 főt foglalkoztató cég HR vezetőjét telefonos megkérdezés formájában, 18 vállalati vezetőt pedig műhelymunka keretében faggattak a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatos tapasztalataikról.

"Önmagában a speciális igényű munkavállaló felvétele csak egy elem a sorban. Naponta szembesülünk azzal, mennyire sokat számít, ha egy cég nem feladatot akar kipipálni, hanem valódi integrálásra törekszik. Egy ilyen projektet teljes körűen érdemes csak megvalósítani, a munkaerő-közvetítéstől és a munkát keresők felkészítésétől a munkahelyi érzékenyítő tréningen és az ott dolgozók bevonásán át a folyamat egészének végigkíséréséig" - kommentálta a kutatást Dobár Attila, a megváltozott munkaképességűek nyílt munkaerő-piaci reintegrációjával foglalkozó Rehabjob ügyvezető igazgatója. "

Sajnos egyik félnek sem könnyű leküzdenie a mentális akadályokat: a munkaadók jelentős része kizárólag fizikai, segéd- vagy betanított munkára tud csak elképzelni megváltozott munkaképességű munkatársat, a munkavállalók pedig tartanak az újtól, a szokatlantól és kellemetlenségektől. Az ilyen akadályok maguktól nem szűnnek meg. - mondta Dobár Attila.

A legodaadóbb munkatársak

"Egy magas vérnyomással küzdő, szervátültetett vagy alig látó munkatárs befogadásához oldani kell a félelmeket, a gátlásokat. Ha a munkaadó nincs felkészítve, akkor a közvetlen vezető nyűgnek fogja tekinteni a felsővezetői döntés alapján nála dolgozó új munkatárs integrálását és mentorálását. Ki kell alakítani a foglalkoztatás, az elvárások, a kommunikáció módját, mindehhez érzékenyítésre és felkészítésre van szükség. Ugyanígy szükség van a munkát keresők felkészítésére is, látniuk, érteniük kell az elvárásokat, a munkahelyi környezet sajátosságait, és fel kell őket vértezni a legkülönbözőbb nehézségekre. A felkészítésben nagy mértékben támaszkodunk a megváltozott munkaképességűek körében régóta otthonosan mozgó és elfogadott civil szervezetekre, így többek között a Salva Vita Alapítványra" - mondta Dobár Attila.

A kutatás szerint a sikeresen integrált speciális munkavállalók körében a fluktuáció csak töredéke a többi munkavállaló körében tapasztaltnak, míg a munkatársak gyakori cseréje a beilleszkedéssel kapcsolatos negatív tapasztalatokra és a rosszul előkészített projektekre vezethető vissza. A válás leggyakoribb okaként az elvárásoknak való meg nem felelés, a gyenge beválási szint és a kommunikációs nehézségek szerepel, pedig a sikeres integráció esetén az egészséges munkavállalókéhoz képest jóval alacsonyabb a munkaerő-elvándorlás, illetve elbocsátás szintje.

A magasabb szintű lojalitást igazolja a megváltozott munkaképességűeket elsősorban a konyhai kisegítői munkára nagy számban foglalkoztató Eurest Kft. példája is, ahol az integrálási programot követően a korábbi 50 százalék körüli fluktuációs arány a töredékére esett vissza. "Saját, jól felfogott érdekünkben segítjük a speciális helyzetben lévő kollégák beilleszkedését. Odafigyeléssel minden megoldható: az is, ha valaki csak ülő munkát tud végezni, ha rendszeresen kell gyógyszereznie magát, vagy tagoltan kell vele beszélni. Étteremvezető kollégáim szerint a legodaadóbban a nagyobb odafigyelést igénylő kollégák végzik a munkájukat. - mondta Kaszás Helga, az Eurest Kft HR igazgatója.

Inkább a rehabilitációs járulék?

A megkérdezett cégek legnagyobb számban (38 százalék) mozgáskorlátozott munkatársakat foglalkoztatnak, őket követik a valamilyen betegségben vagy szervi megbetegedésben szenvedők (36 százalék), a hallássérültek (20 százalék), valamint a vakok és gyengén látók (16 százalék). Az értelmi fogyatékosok a foglalkoztatottak alig 9 százalékát teszik ki. Míg a foglalkoztatott megváltozott munkaképességűek 59 százaléka szakmunkás végzettséggel, 46 százaléka érettségivel, 14 százaléka pedig diplomával is rendelkezik, addig 53 százalékuk fizikai, betanított vagy segédmunkát végez, 26 százalékuk takarítói, gondnoki, karbantartói munkakörben dolgozik, további 21 százalékot pedig az adminisztrációs alkalmazottak aránya tesz ki.

Meglepő ellentmondás, hogy miközben a megkérdezett cégek a fizikai akadálymentesítést és az ehhez szükséges forráshiányt tartják a "rehabosok" foglalkoztatása egyik legnagyobb akadályának, addig az őket már foglalkoztató cégek elsöprő többségének, 92 százalékának válaszaiból kiderült, hogy egyáltalán nem volt szükség beruházásokra. Ahol mégis át kellett alakítani a környezetet, például rámpát kellett építeni, ott a jellemzően 1 millió forint alatti beruházások 80 százalékát önerőből finanszírozták, a cégek alig egyötöde vett igénybe ehhez pályázati forrásokat.

Valamennyi megkérdezett cég tudatában van a megemelt rehabilitációs járulék fizetési kötelezettségnek, bár egyharmadukuk számára nem világos a bevallások, elszámolások módja, illetve az adminisztráció részletei. A Rehabjob megbízásából, a BellResearch által végzett kutatás szerint azok a cégek tervezik nagyobb valószínűséggel 2012-ben rehabos alkalmazott felvételét, amelyek jelenleg is alkalmaznak megváltozott munkaképességű dolgozót. A válaszadók 20 százaléka mondta biztosra, 18 százaléka pedig valószínűsítette, hogy az idén megváltozott munkaképességű alkalmazottat fog felvenni. A kutatásban szereplők mintegy 10 százaléka azonban inkább a megemelt rehabilitációs járulék befizetését vállalja, mintsem hogy "kockáztassa az üzletmenetét azzal, hogy "kockázati tényezőket" engedjen a bejáratott munkafolyamatokba."