Mennyibe kerül egy külföldi munkavállaló?

Ma már nem egy cégnél, amikor a termelés folyamatossága válik kérdésessé, ha nincs elég dolgozó; vagy egy új üzem beindításakor egyszerre több tíz vagy száz munkavállalóra van szükség, vagy hiányszakmában kell munkaerőt találni - és mindez nem megvalósítható magyar munkaerővel -, akkor a cégek külföldiek foglalkoztatásában gondolkodnak. Ez azonban költségekkel jár, amivel kalkulálni kell mielőtt valaki belevág: ilyenek többek közt a toborzás, a kölcsönzés díja, a relokációs költségek, az adminisztráció és a foglalkoztatás összes egyéb költsége is. 
A megtérülés azonban hónapokban mérhető, különösen, ha az az alternatíva, hogy állnak a gépek és nincs termelés. 

Mi, mennyi?

Nézzük először részletesen a költségtényezőket, amelyek felmerülnek a külföldi munkavállalók foglalkoztatása során. Ehhez Földi Miklós, a Fusework Kft. ügyvezetőjének segítségét kértük.

Kölcsönzési díj: függ a munkakörtől. Magasabb képzettség esetén magasabbak a díjak vannak, vagyis például egy villanyszerelő vagy hegesztő kölcsönzési díja a többszöröse lehet egy betanított munkásénak. 

A kölcsönzési díjat a teljes foglalkoztatási ráfordítás (munkabér, szállás és egyéb felmerülő költségek) alapján számolják, százalékos alapon vagy fix díjként. A fix díj képzetlen munkaerő esetén 60-80 ezer forinttól indul, mondja a szakértő. 

A szállásköltségek 70 és 120 ezer forint között mozognak. 

Toborzási díj: a toborzási díj olcsóbb, ha nemzeti kártyás munkavállalóról van szó, míg drágább más harmadik országbeli munkavállalók toborzása esetén. Földi Miklós szerint jelentős a szórás: 100 ezer, de akár 500 vagy 600 ezer forint is lehet ez a díjtétel, amit a munkavállaló képzettsége is befolyásol. 

Rejtett költségek: a titok a relokáció előkészítése

Komoly problémát jelenthet és a járulékos költségeket is jelentősen megnövelheti, ha nincs kellőképpen előkészítve a munkavállalók érkezése, beillesztése.

Sok esetben már az érkezés utáni kezdő lépések is elcsúsznak, ami lavinát indíthat el: a nem megfelelő szállás, a tolmács vagy a hétköznapi háttértámogatás hiánya is problémát jelent, amelyek sok esetben a későbbi fluktuációnak, hiányzásoknak, a teljesítmény csökkenésének is okozói lehetnek – hangsúlyozza Földi Miklós. 

Megtérülés

Az adott cég üzleti modelljétől függően akár már 1-3, de 3-5 hónap alatt mindenképpen megtérülhet a külföldi munkavállalók foglalkoztatása. Hiszen „az álló gépek, kamionok, vagy üres gyárak helyett mindig jobb, ha van, aki dolgozik” – mondja a szakértő. 

„Én még ahhoz az iskolához tartozom, ahol úgy gondolkodtunk, hogy a toborzás nem áll meg a jelölt megérkezésénél, hanem akkor van vége, amikor önállóan és produktívan képes dolgozni. Ez régebben minimum a munkábaállástól számított 3 hónap után volt biztosan kijelenthető. Tehát ez alapján számolunk, akkor a munkábaállástól számított 2-4 hónap, plusz előtte a toborzás ideje, ami két héttől akár két hónapig is terjedhet, attól függően, hogy kit toboroztunk.”

Hogy kinek, milyen munkaerőben érdemes gondolkodni, az iparágtól, munkakörtől és sok egyéb tényezőtől is függ. A szerb munkaerő például akár egy-két hét alatt munkába tud állni, mert nemzeti kártyával rugalmasabb keretek között foglalkoztatható, ami kevesebb adminisztrációt igényel, gyakran a beilleszkedés is könnyebb számukra, ami operatív szempontból jelentős előnyt jelenthet azon cégek számára, amelyek azonnali kapacitásbővítésre vágynak. 

A Fülöp-szigeteki munkaerő toborzása hosszabb, akár egy-két hónap is lehet, és a jogszabályi háttér miatt a keretek is kevésbé rugalmasak, ugyanakkor az onnan sikeresen megérkező dolgozóknak nagy a teherbírása és a munkatempójuk is kiemelkedő a tapasztalatok szerint. Vagyis megbízható, szorgalmas munkaerőnek számítanak a magasabb költségek ellenére. Filippínó munkavállalók foglalkoztatása esetén a cégeknek érdemes tervezni a komplexebb adminisztrációval, a hosszabb toborzási és érkezési idővel.

Kinek éri meg és kinek nem, ebben gondolkodni?

A Fusework ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a képzettsége nem igénylő hiányszakmákban előnyös ez a modell, mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon nehéz hazai munkaerővel betölteni ezeket az állásokat. Példaként említhető a mezőgazdaság, az építőipar, a logisztika vagy a gyártósori operátori pozíciók, ahol a hazai munkaerőhiány a legkritikusabb 

A magasabb képzettséget igénylő állásoknál elkülöníthető, hogy mely szakmák esetén érdemes külföldi munkaerőben gondolkodni.

Például hegesztőt aligha találnánk már itthon nagyobb mennyiségben, de asztalosért nem biztos, hogy rögtön külföldre mennék, annak ellenére, hogy komoly kihívás lenne, ha most azt mondaná egy megbízó, hogy toborozzak számára 15 magyar asztalost. De biztosan megpróbálnám – tette hozzá a Földi Miklós.

A folyamat hossza rávilágít arra, hogy a külföldi munkaerő bevonása nem azonnali, hanem alapos tervezést és türelmet igénylő beruházás. A megtérülést pedig alapvetően befolyásolja a hozzáértő szakemberek bevonása és a megfelelően kiépített folyamatok. Amennyiben ezek rendelkezésre állnak ez az időszak jelentősen lerövidíthető.