Miért érezzük magunkat egyre kimerültebbnek akkor is, ha nem dolgozunk többet?

Tényleg nem a munka fáraszt el?

Sokan úgy gondolják, hogy a kimerültség egyenes következménye a túlóráknak, a túl sok feladatnak vagy a feszes határidőknek. A valóság azonban ennél összetettebb.

Ma már rengetegen számolnak be arról, hogy akkor is fáradtnak érzik magukat, amikor eleget alszanak, nincs különösebb fizikai megterhelésük, sőt akár szabadságról térnek vissza. Mintha nem a testük, hanem a figyelmük, az érzelmeik és a mentális kapacitásuk merült volna le.

A spiritualitással foglalkozó szakemberek ezt az állapotot gyakran „energetikai fáradtságnak” nevezik. A megközelítés szerint a modern ember túl sok ingert, elvárást, információt és érzelmet enged be, miközben alig marad ideje ezek feldolgozására. Bár ez a fogalom nem része a tudományos pszichológia eszköztárának, meglepő módon a kutatások nagyon hasonló jelenségeket írnak le.

A kiégés sokkal több, mint túl sok munka

A WHO a burnoutot olyan munkahelyi jelenségként határozza meg, amely a nem megfelelően kezelt krónikus munkahelyi stresszből alakul ki. Tünetei közé tartozik az érzelmi kimerülés, a munkától való eltávolodás, a cinizmus és a teljesítmény romlása.

A The New York Times összefoglalója szerint azonban a túl nagy munkamennyiség csupán az egyik oka a kiégésnek. A lapnak nyilatkozó pszichológusok szerint

ugyanilyen fontos tényező a kontroll hiánya, a vezetői támogatás hiánya, az igazságtalanság érzése, a rossz munkahelyi kapcsolatok vagy az, ha valaki elveszíti a munkája értelmét.

A cikk egyik fontos üzenete, hogy a burnout megelőzése nem kizárólag az egyén feladata. Ebben a vezetőknek és a szervezeti kultúrának is meghatározó szerepe van.

A túlterheltség és az érzelmi kimerülés nem ugyanaz

A HR-ben gyakran összemosódik a túlterheltség és a kiégés fogalma, pedig a kettő nem feltétlenül jár együtt.

Ezt támasztja alá egy 2025-ben publikált német kutatás is, amely több mint 2200 munkavállaló adatait elemezte.

A kutatók arra jutottak, hogy a túlterheltség elsősorban a munkamennyiséggel függ össze, míg az érzelmi kimerülést sokkal inkább a pszichoszociális tényezők befolyásolják. Ilyen lehet például a túlzott felelősségérzet, a munkával való elégedetlenség vagy az, ha valaki úgy érzi, nem a számára megfelelő munkát végzi.

Ez azért fontos felismerés, mert két azonos munkaterhelésű dolgozó teljesen eltérően reagálhat ugyanarra a helyzetre. Az egyik képes hosszú távon is jól teljesíteni, míg a másik már érzelmileg kimerültnek érzi magát.

A valódi ellenfél: a folyamatos mentális készenlét

A TIME magazin szerint ma már nem egyszerűen a sok munka fárasztja ki az embereket, hanem az, hogy szinte egyetlen pillanatra sem tudnak kilépni a készenléti állapotból.

A lap ezt az időszakot "The Great Exhaustion", vagyis a „nagy kimerülés” korszakának nevezi.

A munka mellett egyszerre vagyunk kitéve gazdasági bizonytalanságnak, inflációnak, világpolitikai feszültségeknek, folyamatos hírfogyasztásnak és annak az elvárásnak, hogy mindenre azonnal reagáljunk.

Közben háttérbe szorulnak azok a tevékenységek, amelyek valóban regenerálnának bennünket: a személyes kapcsolatok, a mozgás, a természetben töltött idő vagy egyszerűen a semmittevés.

A szerző szerint nem egyetlen nagy stresszforrás merít ki bennünket, hanem a sok apró, egymásra rakódó terhelés.

Az állandó online jelenlét is kimerít

A digitális munkavégzés kényelmesebb lett, de ezzel együtt új típusú stresszforrások is megjelentek.

A The Guardian egyik 2026-os elemzése arra hívja fel a figyelmet, hogy nem csupán a közösségi média, hanem az e-mailek, a Teams-, Slack- és chatüzenetek is folyamatos mentális terhelést jelentenek.

Minden egyes értesítés egy újabb döntés.

Válaszoljak most? Később? Egyáltalán szükséges reagálnom?

Ez a megszakításokkal teli működés folyamatos kontextusváltásra kényszeríti az agyat, ami idővel kognitív fáradtsághoz vezethet.

Ráadásul a digitális kommunikáció elmossa a munkaidő és a magánélet közötti határokat. Sokan este, hétvégén vagy szabadság alatt is figyelik a telefonjukat, mert attól tartanak, hogy lemaradnak valamiről, vagy későn reagálnak.

A magánélet terhei sem maradnak az iroda ajtaján kívül

A Forbes szerint a burnoutot még mindig túl gyakran kizárólag munkahelyi problémaként kezeljük, miközben a dolgozók jelentős része egyszerre több fronton is helytáll.

Gyermeknevelés, idős szülő gondozása, pénzügyi bizonytalanság, költözés, egészségügyi problémák vagy a családtagok támogatása mind olyan terhek, amelyek ugyanúgy hozzájárulhatnak az érzelmi kimerüléshez, mint egy túlzsúfolt naptár.

Ez különösen fontos üzenet a HR számára. Egy munkavállaló teljesítményét nemcsak az befolyásolja, mi történik a munkahelyén, hanem az is, milyen terheket cipel a munkaidőn kívül.

Mit tehetnek a munkáltatók?

A kutatások alapján ma már világosan látszik, hogy a dolgozók jólléte nem javítható kizárólag extra szabadnapokkal vagy alkalmi wellbeing-programokkal.

Legalább ilyen fontos:

• reális munkaterhelés kialakítása;
• egyértelmű prioritások meghatározása;
• a folyamatos megszakítások csökkentése;
• a meetingek számának tudatos visszafogása;
• a pszichológiai biztonság megteremtése;
• valamint annak elfogadása, hogy a munkaidőn kívüli elérhetőség nem lehet alapelvárás.

A vezetők szerepe is felértékelődik. A rendszeres visszajelzés, a munkatársak bevonása, a feladatok értelmének megmutatása és az autonómia növelése bizonyítottan csökkentheti a kiégés kockázatát.

Más nyelven beszél a spiritualitás és a tudomány, de ugyanarra a problémára mutatnak rá

A spiritualitás az „energetikai fáradtság” fogalmával próbálja megragadni azt az élményt, amikor valaki úgy érzi, belül teljesen kiürült.

A pszichológia ehelyett olyan fogalmakat használ, mint az érzelmi kimerülés, a kognitív túlterhelés, a mentális fáradtság vagy a krónikus stressz.

A két megközelítés mögött eltérő szemlélet áll, de egy fontos ponton találkoznak: a modern ember kimerültségét ma már nem lehet kizárólag a ledolgozott órák számával magyarázni.

A folyamatos digitális zaj, az állandó elérhetőség, az érzelmi munka, a magánéleti terhek és a megszakításokkal teli munkavégzés együtt olyan terhelést jelentenek, amelyet egy hosszú hétvége vagy néhány plusz óra alvás önmagában nem old meg.

Miért fáradtabbak a nők 35 felett? A válasz nem az alváshiány

- olvassa el korábbi cikkünket! 

kép: magnific