Milyen formái lehetnek az öngondoskodásnak?

Akik felnőtt életük során rendszeresen dolgoztak és fizettek is társadalombiztosítási járulékot, valamint magánpénztári tagdíjat, nyugdíjként utolsó nettó fizetésüknek kétharmadával számolhatnak. Ez a mindennapi megélhetéshez elég, ahhoz azonban, hogy az aktív korban megszokott életszínvonalból ne kelljen sokat engedni, kevés. Magunk is hozzájárulhatunk azonban idős éveink anyagi biztonságának alakításához, melyhez jövedelemadó-kedvezmények is kapcsolódnak.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak alakulását éppen 15 éve tették lehetővé a jogszabályok, akkor még mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak adott nagyvonalú kedvezményekkel. Ezeket az évek során alaposan lefaragták, ám még mindig vonzó megtakarítási forma azoknak, akik képesek és akarnak hosszú távra pénzt gyűjteni. Az önkéntes pénztári befizetéseknek azonban mintegy háromnegyedét a munkáltatók által adott támogatások teszik ki. Ezek - még az idén - a minimálbér feléig, azaz havonta 35750 forintig köztehermentesek, ezért ez a forma kedvelt béren kívüli juttatásnak számít.

Azt, hogy jövőre hasonlóan kedvelt marad-e ez a lehetőség, vagy visszaszorul, még nem tudni: a most elfogadott adótörvények értelmében ugyanis 2010-től ezt a juttatást is 25 százalékos adó terheli. Nem változik azonban az egyéni befizetésekre adott személyijövedelemadó- (szja-) kedvezmény. A befizetett összeg 30 százaléka - de legfeljebb százezer, illetve a nyugdíjhoz közelebb állóknál 130 ezer forint - igényelhető vissza az szja-ból.

A támogatások fejében azonban sok évre le kell mondani a pénztártagnak erről a pénzről. Tíz évig ugyanis a megtakarítás csak akkor vehető fel, ha a pénztártag nyugdíjba ment, vagy elérte a nyugdíjkorhatárt. Tíz év után adómentesen felvehető a megtakarítás hozama és maga az összegyűjtött pénz is leadózva. Ez azonban komoly terhet jelent, mert nemcsak személyi jövedelemadó, hanem egészségügyi hozzájárulás is terheli, tehát a megtakarításnak akár 47 százalékát is elviheti az adó. További tíz év kell ahhoz, hogy az adókedvezmény teljes megtartásával valaki hozzájuthasson a számláján lévő pénzhez. Az a pénztártag, aki csak egy részét szeretné felvenni a megtakarításának, jó, ha tudja: a kedvezmények megtartásával csak háromévenként van erre módja. Ennek a megtakarításnak másik nagy előnye, hogy hozama adómentes, tehát a befektetések eredménye teljes egészében a pénztártagé lesz.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak közül - ma 66 van ezekből, összesen közel 700 milliárdos vagyonnal - szabadon lehet választani, akkor is, ha valakinek a munkahelye is működtet ilyen pénztárat. A munkaadó ugyanis nem írhatja elő, hogy ki melyik pénztárba lépjen be. Ha a munkáltató ad nyugdíjpénztári támogatást, akkor ez minden munkavállalónak egyformán jár. Egy időben több önkéntes pénztárnak is tagja lehetünk, és egyes pénztáraknál a megtakarítások befektetési kockázati szintje is megválasztható. Mi döntünk a havi befizetések mértékéről is - ellentétben a magánnyugdíjpénztárral, ahol törvény szabja meg a fizetendő díjat.

Az önkéntes nyugdíjcélú megtakarítások másik kedvezményezett módja a nyugdíj-előtakarékossági számla, amely a döntésekben még nagyobb szabadságot nyújt, egyben nagyobb felelősséget ró a számlatulajdonosra. Az öngondoskodásnak ezt a lehetőségét éppen három éve nyitották meg a jogalkotók. Az itt gyűjtött pénzzel maga a befektető gazdálkodik, ő ad utasítást a banknak vagy a befektetési szolgáltatónak, hogy miként forgassák a megtakarítását, milyen értékpapírokat, kötvényeket, részvényeket vegyenek, vagy éppen adjanak el. A nyeszre rakott pénz az önkéntes pénztári befizetésekhez hasonló adó- és hozamkedvezményeket élvez, amelyek azonban csak akkor tarthatóak meg, ha a számla tulajdonosa nyugdíjasként veszi fel a pénzét, és ezt megelőzően legalább három éve vezeti a számláját.

Eddig több mint százezren nyitottak nyugdíj-előtakarékossági számlát, és a megtakarítások összege a múlt év végén már meghaladta a 130 milliárd forintot.

Népszabadság