Munka-magánélet egyensúly: nem a munkáltató dolga megoldani

Nigel Marsh, a Young and Rubicam Brands ausztrál és új-zélandi regionális vezérigazgatója előadását egy nagyon egyszerű kéréssel indítja a hallgatóság felé: "Azt szeretném, hogy mindannyian pihenjetek meg egy kicsit, ti szánalmasan esendők, és vessetek számot nyomorult létetekkel." Ez volt az a tanács, amit Szent Benedek adott megszeppent követőinek az ötödik században, és ez az a tanács, melyet Nigel Marsh is fontolóra vett, mikor 40 éves lett. Mindaddig ugyanis kizárólag a munkájának élt, túl sokat evett, túl sokat ivott, és elhanyagolta a családját. Visszavonult hát, hogy otthon töltsön egy évet a feleségével és négy gyermekével, közben pedig elgondolkozzon a munka-magánélet egyensúly nehéz kérdésén. Mint kiderült, nem ez volt a helyes megoldás, a probléma megoldókulcsát nem találta meg, a pénze viszont rohamosan fogyott. Visszatért a munkájába, és a következő hét évben munkaviszonyban tanulmányozta a témakört, kutakodott, és könyvet is publikált. Előadásában négy fontos megfigyelést oszt meg a hallgatóságával.

Megoldás csak úgy lesz, ha mindenki szembenéz a tényekkel, és tudatosítja őket

Az első, hogy ha a társadalom valami haladást el akar érni az ügyben, akkor őszinte vitára van szükség. Mint mondja, a probléma az, hogy "olyan sokan beszélnek annyi hülyeséget a munka-magánélet egyensúlyról". Felesleges a rengeteg vita a rugalmas munkaidőről, a lompos péntekről, vagy az ifjú apát megillető szabadságról, ugyanis szembe kell nézni vele, hogy bizonyos munkakörök, karriercélok lényegében összeférhetetlenek azzal, hogy valaki közben komolyan, napi szinten foglalkozzék a családjával - az előadó szerint ezt fel kell ismerni, és tudomásul kell venni. "Minden problémamegoldás első lépése annak a helyzetnek felismerése, amiben éppen vagyunk. Társadalmunk valósága, hogy vannak ezren és ezren olyanok, akik feltűnés nélkül élnek abban az ordítóan kétségbe ejtő helyzetben, hogy keményen dolgoznak hosszú órákon keresztül olyan munkakörben, amit utálnak, csak azért, hogy megvehessék azokat a cuccokat, amelyekre semmi szükségük, hogy imponáljanak azoknak az embereknek, akiket nem szeretnek."

A megoldást nem kívülről kell várni

A második észrevétel az a tény, hogy a kormányzat vagy a cégek nem fogják megoldani ezt a kérdést a munkavállaló helyett. Fel kell hagyni azzal, hogy az ember kívülről várja a megoldást; csak az egyéneken múlik, hogy magukra vegyék az ellenőrzést és a felelősséget a fölött, hogy milyen életet akarnak élni. Aki nem tervezi meg a saját életét, annak valaki más fogja megtervezni helyette, és lehet, hogy nem fog tetszeni az a beosztás. Nigel Marsh szerint különösen fontos, hogy az ember ne bízza életminőségét profitorientált cégekre, mivel azok lényegüknél fogva olyanok, hogy annyit akarnak kicsikarni a munkavállalóikból, amennyit csak tudnak. Még akkor is, ha azok tisztességes, jó szándékú cégek. "Egyrészt gyerekmegőrzőt berendezni a munkahelyen csodálatos és felvilágosult dolog. Másrészt egy rémálom; azt jelenti, hogy még több időt töltünk azon az átkozott munkahelyen. Nekünk magunknak kell felelősen megszabni és kikényszeríteni azokat a határokat, amihez ragaszkodunk az életünkben" - hangsúlyozza az előadó.

Meg kell határozni, hogy milyen időkeretben legyen meg az egyensúly

A harmadik észrevétel: észnél kell lenni annak megválasztásában, hogy milyen időintervallumra vonatkozzék az egyensúly. Az előadó hatalmas sikert arat a hallgatóság körében, mikor elmeséli, milyen is lenne számára egy ideális nap: jó alvás, pihenés, kutyasétáltatás, sok házasélet, sport, meditáció, gyerekek, esetleg egy kis munka, vacsora, kocsmázás a haverokkal. "Mit gondolnak, milyen sűrűn van ilyen napom?" - realistának kell lenni, ad választ a költői kérdésre - ezt nem lehet egy napba belesűríteni. Meg kell nyújtani az időkeretet, amely az élet beosztásának alapjául szolgál, de nem szabad mindent a nyugdíjas évekre halasztani, vagy arra az időre, mikor már szétesett a család, és tönkrement az egészség. Minden nap nem lehet tökéletes, de arra is vigyázni kell, hogy, ne a messzi jövőtől várjuk a helyzet rendeződését. Meg kell találni az arany középutat.

Kiegyenlített egyensúly - "Apa, ez volt életem leges-legszebb napja!"

A negyedik észrevétel: az egyensúlyt kiegyenlített módon kell megközelíteni. Egy napi tíz órát dolgozó aktakukac attól még nem lesz kiegyensúlyozottabb, hogy beiratkozik tornára, legfeljebb fittebb. Bármennyire is kellemes a fizikai aktivitás az életnek vannak más oldalai is. Van az intellektuális oldal, az érzelmi oldal és a spirituális oldal. Ahhoz, hogy a kiegyensúlyozottság meglegyen, tekintettel kell lenni mindegyik területre, nem elég megcsinálnunk ötven felülést. Nigel Marsh egy váratlan esemény hatására "világosodott meg". Egyik nap felhívta a felesége, és azt mondta neki: "Nigel, te kell, hogy menjél ma a kicsiért, Harry-ért az iskolába." Így elment a gyerekért az iskolába, majd a kisfiúval elsétáltak a közeli parkba, hintáztak, játszottak, ettek egy pizzát, megfürödtek, és olvastak egy mesét Roald Dahl "James és az óriásbarack" című könyvéből. "Apa, ez volt életem leges-legszebb napja!" - mondta a kisfiú a jóéjtpuszi után. Marsh szerint tehát a lényeg az, hogy nem kell mindig nagy különlegességekben gondolni, az apróságok számítanak.

Apró befektetések a megfelelő helyen

Kiegyensúlyozottabbnak lenni - emeli ki előadása záró akkordjaként az előadó. Kis befektetéssel a megfelelő helyen gyökeresen megváltoztatható kapcsolataink minősége és életminőségünk is. Sőt, maga a társadalom is, "mert, ha elegen vagyunk, megváltoztathatjuk, hogy mit ért a társadalom sikeren, elszakadva attól az idióta módon leegyszerűsített elképzeléstől, hogy az nyer, akinek a legtöbb pénze van, amikor meghal, valami átgondoltabb és kiegyensúlyozottabb definícióra, hogy milyen lehet egy tartalmas élet". Ez az a gondolat, melyet érdemes terjeszteni.



Az előadás szövegét magyarra fordította: Ruzsáné Cseresnyés Mária
A fordítást lektorálta: Keresztúri László