"Nem rúghatom ki?" - a felmondásnak vannak szabályai

A munkáltatók az ilyen ügyekben gyakran úgy alakítják, hogy az ilyen kolléga áldozatul essen egy átszervezésnek, munkakör-összevonásnak. Vagy egy nagyobb létszámcsökkentésnél értelemszerűen az ilyen kollégáktól válnak meg. Egyszerűbbnek tűnik ugyanis átszervezéssel megszabadulni egy ellenszenves munkavállalótól, mint arra hivatkozni, hogy a munkavállaló alkalmatlan vagy valamilyen jogsértést követett el. Azért egyszerűbb, mert utóbbiakat vagy nem tudná bizonyítani a munkáltató, vagy egyszerűen tényleg csak ellenszenvről van szó és szegény munkavállaló egyébként alkalmas és jól dolgozik. Mikor jogszerűtlen egy ilyen lépés?

Választási szabadság, korlátokkal…

Egy olyan üggyel kezdem, ami iskolapéldája annak, hogy a munkáltatók hogyan ne kezeljék az ilyen helyzeteket. Egy agrárelőadóként dolgozó üzemmérnököt felmentett az önkormányzat jegyzője a munkaköréből. A döntést azzal indokolták, hogy a képviselő-testület munkakörök összevonásáról döntött, az övé így megszűnt, és más megfelelő munkakört nem tudtak felajánlani neki. Az üzemmérnök bíróságra ment. Nem azt állította, hogy nem történt átszervezés, hanem azt, hogy a felmentésének a valódi indoka az volt, hogy konfliktusa volt a polgármesterrel.

Minden fokon megnyerte az ügyet, és szerintem joggal. Kiderült, hogy a felmentés előtt a polgármester kijelentette több munkatárs előtt, hogy a mérnökkel a továbbiakban nem tud együtt dolgozni. Felajánlotta a felperesnek a közös megegyezéses távozás lehetőségét, és miután a mérnök ezt visszautasította, a polgármester mondvacsinált fegyelmi eljárást indított ellene. Micsoda páratlan taktikai érzék! De a java még csak most jön: egy, a munkakörhöz nem értő kollégát áthelyeztek a mérnök mellé, hogy tanítsa be. Megvárták, amíg végez a betanítással, és megváltak tőle. Kinevelte az utódját, csak nem önként.

Az önkormányzat elvesztette az ügyet, a mérnököt visszahelyezték a munkakörébe és az önkormányzatnak ki kellett fizetnie az elmaradt fizetést. Az önkormányzat a perben azzal védekezett, hogy a munkáltató eldöntheti, hogy egy létszámcsökkentés során melyik munkavállalótól válik meg. A bíróság szerint ez valóban így van, de ezzel a joggal nem lehet visszaélni. Az ügyben a munkáltató pedig éppen ezt tette: a felmentéssel valójában egy személyes ellentétet torolt meg.

Egy másik ügyben egy referensként dolgozó köztisztviselő esett létszámcsökkentés áldozatává. A referens és főnöke között voltak nézeteltérések. A kirúgott köztisztviselő jóban volt a főnöke elődjével, ő is pályázott a főnöke igazgatói pozíciójára, de végül a főnöke nyert. A főnökét szakmailag kritizálta, sőt, a kritikából felügyeleti vizsgálat lett, ami nagyrészt alátámasztotta az ő észrevételeit. Az igazgató a perben el is ismerte a referenssel fennálló ellentéteit, a bizalomvesztést.

Első fokon a referens vesztett, másodfokon és a Kúrián nyert. Az első fokú bíró szerint voltak ellentétek a referens és főnöke között, de nem sikerült bizonyítania a referensnek, hogy a felmentésnek ez volt a valódi oka. A munkáltató végül amiatt vesztette el az ügyet, mert az igazgatónak egy belső szabályzat alapján ki kellett volna kérnie igazgatótársai véleményét arról, hogy kiket bocsássanak el, és ezt elmulasztotta. Ha nincs ez a plusz elem, akkor szerintem minden fokon vesztett volna a referens.

Mikor visszaélés valami és mikor nem?

Folytassa az olvasást a HR Blogon.

Munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos munkaügyi iratmintáinket ITT találja.