Ötletpróbálgatásból dübörgő üzlet

Egy felmérés alapján (PwC, 2016. július) 2025-re a jelenlegi 28 milliárd euróról 570 milliárd euróra, azaz a hússzorosára emelkedhet az európai sharing economy öt legjelentősebb ágazatának – közösségi finanszírozásnak, közösségi alapú szállásmegosztásnak, személyszállításnak, on-demand háztartási- és szakmai szolgáltatásoknak az összes tranzakciója. A kutatás szerint ez különösen előnyös a szolgáltatók számára, hiszen 2025-re a sharing economy keretében végbement ügyletek értékének 85%-át, azaz 487 milliárd eurót tehetnek zsebre.

Ugyanakkor idén, július végén éppen az egyik legnagyobb sharing economy-ra épülő, személyszállítással foglalkozó vállalkozás, az Uber csomagolt össze, és hagyta el a magyar piacot. Ez a jelenség egy sor kérdést vet fel. Vajon lehet-e olyan jogi környezetet építeni, amely ezeket a gyorsan alkalmazkodó szervezeteket is lefagyasztja? Illetve, mi az a működési mód, amely a meglévő piacot elviselhető mértékű gyorsasággal alakítja át?

Oldja a társadalmi közönyt

A KommON BME Kommunikációs Szakkollégium egykori vezetője, Vida Melinda a társadalmi esélyegyenlőségre gyakorolt pozitív hatását emelte ki a sharing economy-típusú gazdaságoknak. „Létezik pár olyan megoldás a mai világgazdaságban, amelyek újra szervezik a piacgazdaságot. Azzal, hogy elérik a kis közösségeket, és ezen belül az embereket, oldják azt a társadalmi közönyt, fásultságot, amely rátelepedett a mindennapokra”- mondta a szakember.

Ezekben a kis, innovatív szervezetekben az a különösen szimpatikus, Vida Melinda számára, hogy az egyetemi közegekből indulva sok fiatal kap arra lehetőséget, hogy kipróbálja magát vállalkozóként. Nem kell egy kötött gazdasági modell mentén működniük, és a költségvonzata is alacsonyabb ezeknek a szervezeteknek egy klasszikus formájú vállalkozáshoz képest. „Ezek az ötletpróbálgatások szabad játszóterei”- foglalja össze az előnyöket a szakember.

Erős a magyar piacon a mezőgazdasági vonal

Míg nemzetközileg inkább a felsorolt 4-5 tevékenység kap nagy szerepet, addig Vida Melinda számára feltűnt az a jelenség, hogy idehaza túlnyomó többségében a mezőgazdasági, azon belül is a kistermelői és kézműves termékek újra-elosztási módjával kapcsolatos ötletek jelentik a sharing economy jelentős részét. Az alapgondolat közös: a kistermelőktől kevesebb szállítással, jobb minőségű élelmiszert juttatnak a sharing economy vállalkozások a fogyasztónak.

Meghatározója ennek a speciális piacnak az is, hogy behatárolt a résztvevők mindkét oldala. Nemcsak új gazdasági modellben, új formájú vállalkozási formában gondolkodó, többnyire fiatal eladó, hanem tudatos fogyasztó is szükséges a sikerhez. „A vidék és város összekapcsolására rengeteg lehetőséget ad a sharing economy, például megismerhetem a gazdákat és a tyúktartási szokásaikat, majd heti rendszerességgel rendelhetek magamnak friss tojást Budapest bármely pontjára.”

A fogyasztók is zömmel a fiatalok, legfeljebb 40 évesek közül kerülnek ki. „ Ők azok, akiknek van idejük, energiájuk felkutatni ezeket a vállalkozásokat, elmenni az átvevőpontokra, és hajlandók kicsit többet fizetni a garantáltan jó minőségért”- határozta meg a sharing economy fogyasztóinak szokását Melinda.

Vida Melinda
Bizalom kérdése ez a piac

A közvetlen kapcsolat alapja a bizalom, ami a hagyományos, piaci kultúrában nem nagyon jelenik meg tényezőként. Ez a piac azonban más. De, behatárolt méretű, sokkal kisebb a hagyományosnál, de nem is bírna el több szereplőt.

Melinda egy érdekes trendre is felhívta a figyelmet. Finnországban, és Észtországban sokkal több hasonló működési logikájú cég indul, mint Magyarországon. Egyfelől, ott nem annyira bizalmatlanok az emberek. Másfelöl, Észtországban például megkezdődött az a szabályozási folyamat, ami nálunk még várat magára. Idehaza nagyon megválogatjuk, hogy kinek a lakás-éttermébe ülünk, vagy kocsijába szállunk be.

Sajnos azonban azt is el lehet mondani, hogy a rendszerváltás óta eltelt 25 év nem termelte ki Magyarországon még azt a társadalmi környezetet, amely nyíltan, szívesen fogadna új ötleteteket. „Amiben pénz van, attól fél a magyar, és ez még inkább igaz, ha online felületen zajlanak a vásárlási és kifizetési folyamatok.”- fogalmazta meg Vida Melinda a sahring economy hazai elterjedésének egyik legnagyobb gátját.

Ami segített, az új generációk megjelenése

A „megosztott gazdálkodás” a jövő iparága, de már a jelenben is látszik, hogy milyen alapok szükségesek az elterjedéséhez. Például, a megfelelő eszközökön folyó média-használat elengedhetetlen. A harmincöt-ötven évesek zömmel televíziós tartalmakat, azaz egyirányú szolgáltatásokat fogyasztanak, míg a fiatalabbak az interaktív tartalmak iránt nyitottak. Ez a fajta attitűd segíti a sharing economy-ba való belépést, az abban való fogyasztást. A fiatalok azok, akik idehaza is hajlandók voltak kipróbálni olyan szolgáltatásokat, amelyek a korábbi bizalmatlansági korlátokat ledöntötték. És, persze bennük kisebb a félelemérzet is.

„Mint mindenben, ezen a területen is „tisztességesen” le vagyunk maradva a Nyugathoz képest ”- mondta, irónia nélkül a szakember. Sok vállalkozás indul Nyugat-Európában, és az USA-ban az egészségügy, az oktatás területen, de el kell telnie egy kis időnek ahhoz, hogy megbizonyosodjanak a piaci résztvevők, hogy az elképzelés valóban működőképes-e. „ Mire ideérnek ezek az ötletek, már tudni fogjuk, érdemes-e ezekkel foglalkozni”.

Ami bizonyos, hogy a szektor nagy fejlődési potenciál előtt áll, már csak a digitális edukáció fejlődése kapcsán is. Az oktatás önmagában az a gazdasági ágazat, ami idehaza elbírna több sharing economy-típusú kezdeményezést.

Határok kellenek!

A nagynevű, magánszállás-értékesítő, sharing economy-ban működő cégről Vida Melinda azt mondta, hogy örvendetes jelenség a magyar piacon való elterjedése, de ezt a fokú gyarapodást nem biztos, hogy a kicsi, magyar piac elbírja. Gondoljunk csak az ingatlan, és az albérleti árak csillagászati mértékű emelkedésére. Ugyanakkor olyan felfutása van a szolgáltatásnak, amely nyomán az is megfigyelhető, hogy Nyugaton az üzletemberek az útjaik során már nem is szállodákban vesznek ki szobákat, hanem ezen az alkalmazáson keresztül bérelnek lakásokat. „Gátakat nem tudunk szabni, de határok közé illeszthető a gyarapodás. Például, ha szabályozták volna, hogy szállásoltatás céllal ne lehessen a belvárosi ingatlanokat tömegesen felvásárolni, nem állna fejre az ingatlanpiac”- mondta a KommON vezetője.

A gazdaságpolitikusok feladata a jövőre nézve az, hogy ezeket a gazdasági vállalkozásokat segítsenek fellendíteni úgy, hogy közben a teret adó városokat összehangolják a cégek tevékenységével. Meg kell jelennie mindenfajta gazdasági, társadalmi szempontnak a bevételszerzés mellett.

Az Uber jó példa is lehetett volna

A magyar piachoz való integrálás elmaradása miatt lett – a szakember szerint - negatív összegű játszma az Uber hazai pályafutásából. A cég nemzetközi viszonylatban sikeres, és ezt az átütő sikert várták a magyar piacon is, ezért indítottak - enyhén szólva is - erősen, 1200 sofőrrel. Azt nem mérték fel alaposan, hogy itthon teljesen mások a közlekedési szokások, mint Nyugaton. Sokan utaznak tömegközlekedéssel, illetve a saját autójukat nem szeretik- az említett bizalom-hiány miatt – egy idegen kocsijára elcserélni az emberek.
Túl nagy volt a vállalás. Ráadásul, az egész iparágra jellemzően, alacsony szintű a szabályozás, és látható, hogy a fogyasztó nem tudja szabályozni a piacot. Itthon egy jellemző, az ár visz szinte mindent.

Egy magyar sharing economy-ban működő stratupot is említett a szakember, amely már az Uber előtt jött létre, és az óta, hat éve a piacon van. Helyközi közlekedés kiváltását céloztak meg, ami nem a vonatok, buszok kiszorítását jelenti, hanem helyettesítő szolgáltatást nyújtanak.

Az Uber esetében az is hiányzott, hogy a szolgáltatást lehatárolják, és kinyilvánítsák, nem a taxi kiváltására jött létre a szolgáltatás, hanem alternatívának szánták azt. El lehetett volna ezzel azt kerülni, hogy egy évszázados múltú szakma veszélyeztetve érezze a létét egy pár éves, új jelenséggel szemben.

A sharing economy modell szerint működő, a hazai fogyasztási szokásokra alapuló szolgáltatást nyújtó cégek, és ezek fogyasztói egyre többen lesznek. A törvényi környezetnek szabályoznia kell a működést, hogy valóban olyan cégek kapjanak esélyt, amelyek kézzelfogható, több elemet is bemutató szolgáltatásokat nyújthatnak, átláthatóan és biztonságosan.