Rossz kép alakult ki Önről a munkahelyén? - Segítünk

- Miért van szükség az önmenedzselésre a mai munkaerőpiacon? Miért nem elég a szakmai teljesítmény, szaktudás?

- Sok az álláskereső, és a cégeken belül is erős a mezőny, így egy jó pozícióhoz kevés a szép tanulmányi eredmény, az érvényesüléshez ki kell tűnni a tömegből. Természetesen a szakmai teljesítmény elengedhetetlen a munkaerőpiacon való boldoguláshoz, az az alap, arra épül a szakértői énmárka, valamint az, hogy kinek teszem azt láthatóvá. Hiszen hiába jó szakember valaki, ha egy megbeszélésen nem szól hozzá semmihez, mivel nem lesz szava a cégen belül és az a benyomás alakul ki róla, hogy nem kezdeményező, nincsenek ötletei, miközben elképzelhető, hogy briliáns elme, csak épp gyenge az érdekérvényesítő képessége. Ugyanakkor a mindenhez kommentárt fűző "minden lében kanál" típus sem szerencsés, egy idő után ugyanis nem fognak adni a szavára, hiszen senki nem érthet mindenhez. Ha megszólalunk, annak legyen súlya, és törekedjünk a következetességre. Egyébként régebben is létezett önmenedzselés, csak nem így hívták és nem volt ekkora súlya.

- Tényleg a kiemelkedő személyes márka garantálja az átütő sikert, mint ahogyan azt a szakemberek állítják? Vagy ez is csak egyike azon eszközöknek, amelyek jól hangzanak, de nincs mögöttük sok minden, ám a munka piacán jól el lehet adni az erre épülő szolgáltatásokat.

- Négy-öt évvel ezelőtt még nem ismerték az énmárka fogalmát, manapság pedig már tanítják annak elsajátítását is, ami jelzi, mennyire fontos az álláspiacon az érdekérvényesíti képesség, az önreklám. A nagy cégek vezetőinek ugyanis éppúgy oda kell figyelniük a megnyilvánulásukra, ahogy a pályakezdőknek, vagy az álláskeresőknek. Az önmenedzselés semmit nem garantál, ugyanakkor nem egy példát láttam arra, milyen sokat jelent a szakmai és emberi reputáció, az, hogy tudatosan alakítom ki a szakmai önmárkámat, például megválogatom azokat a médiumokat, amelyeknek nyilatkozom, kiépítem a kapcsolati hálómat. Ezen múlhat ugyanis, hogy megkapok-e egy állást, kineveznek-e, vagy épp az, hogy el tudok-e helyezkedni ötvenéves kor fölött.

- Sokat hallani arról, hogy egy idő után nehezen változnak az emberek. Az életkor releváns az énmárka-építésben, vagy azokak van igazuk, akik azt állítják, mindenkinek van személyes márkája, csak talán nincs összerakva?

- Az önmárka-építésnek nincs korhatára, folyamatosan kell magunkat menedzselni. Az viszonyt tény, hogy 55 felett sokkal nehezebb a változás.

- Bár egy friss felmérés szerint a személyes marketing egyre inkább jellemző a magyarokra, van még mit fejlődnünk. Mit tapasztal karrier-tanácsadóként, coach-ként, miért nem tudjuk érvényesíteni érdekeinket?

- Egyetértek a felméréssel, a magyarok nem remekelnek az önmárkaépítésben. Azt kell tudatosítani az emberekben, hogy késő akkor elkezdeni önmagunk menedzselését, amikor baj van. Előfordul, hogy a rólunk kialakult kép nincs összhangban azzal, amit szeretnénk közvetíteni környezetünk felé. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy reakciónk, megnyilvánulásunk vagy akár öltözködésünk milyen sok információt hordoz magában és akár a karrierünk is rámehet, ha ez az üzenet rossz, hiszen beleég a környezetbe. A felső vezetői coaching fontos témája szokott lenni az önmárkaépítés.

- Mi történik akkor, ha nem foglalkozunk az önmárkánkkal?

- Ráragadhat az emberre például a gyenge konfliktuskezelés és megakadályozhatja a feljebb jutásban. Egy vezetőről elterjedt, hogy rosszul kezeli a konfliktusokat, aminek híre ment a vállalaton belül és a végén már úgy álltak hozzá kollégái, csak vele ne kelljen együttdolgozni. Nehéz ezt megváltoztatni, de nem lehetetlen, önismeretre, önuralomra vagyis érzelmi intelligenciára van szükség. Ahhoz ugyanis, hogy megértsük a másik motivációit, miért úgy reagál az adott szituációban, először önmagunkkal kell tisztában lennünk.

- Jó hír, hogy a nyolcvanas években született generáció már önérvényesítésre van szocializálva, így elvileg jól menedzseli magát. Hiába van azonban tisztában a munkahelyeken lezajló változásokkal és azzal is, hogy ezeket ő maga is képes előidézni, inkább sodródik az árral, s biztos állás, egzisztencia hiányában a szüleinél él, a diplomákat halmozza mindenfajta cél nélkül. Emellett mindent azonnal akar, és a szorgalmas munkában nem jeleskedik. Ilyenkor tényleg az önmenedzselés segíthet?

- Azt én is tapasztalom, hogy nehéz motiválni a 25 és 30 év közöttieket, nem túl lojálisak, nincs jövőképük, a közösségi oldalakon szocializálódnak, ami az álláskeresés szempontjából hasznos, de veszélyes is lehet. Ugyanakkor ez egy összetett kérdés, az önmenedzselés ugyanis nem tud állást generálni, de sokat segíthet abban, hogy kitűnjünk a tömegből.

- Valóban igazak azok a hírek, hogy a HR-esek a közösségi oldalakon néznek utána a jelölteknek?

- Igen, ez egy létező gyakorlat. Bevallom, előfordul, hogy én is a Facebookon tájékozódom, kihez megyek tárgyalni, hiszen rengeteg hasznos információhoz lehet hozzájutni ezeken az oldalakon. Olyannal is találkoztam, hogy a HR-es, akinek példát kellene mutatnia cégen belül, olyan bejegyzéseket és képeket osztott meg, amelyek a cégre nézve igen kedvezőtlenek. Nincsenek tisztában tettük súlyával.

- Ezek szerint akár egy állástól is eleshetünk egy-egy bejegyzés, komolytalan adatlap miatt?

- Igen, tudatosítani kellene az emberekben, a közösségi oldalakon való megjelenés éppúgy az önmárkánk része, ahogy a beszédünk. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindennel, amit csinálunk, üzenetet küldünk a világba: így az, hogy miként kommunikálok, öltözködöm, ebédelek, milyen képet rakok ki a közösségi oldalamra, mind-mind a rólam kialakult képet építi. Tétje van, ezért érdemes tudatosan csinálni.