Sokba kerül, ha megtorpedózzuk a dolgozó nyaralási terveit

A Munka törvénykönyve (Mt.) 1999. január 1-jével történt módosítása szerint a szabadságot esedékességének évében kell kiadni - azt nem lehet pénzzel megváltani. A tavaly óta érvényes változás alapján pedig kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt a tárgyévet követő év március 31-éig, kollektív szerződés rendelkezése esetén pedig június 30-áig adható ki a munkavállaló szabadságának legfeljebb egynegyede.

Ezzel a kormányzat azt kívánta elérni, hogy a munkáltatók fokozott figyelemmel törekedjenek arra, hogy a munkavállalók részére a szabadságot az esedékesség évére biztosítsák. Sokhelyütt ugyanis a munkaadó csak papíron adja ki a szabadságokat, de a munkavállalóknak továbbra is dolgozniuk kell. A munkaügyi felügyelők azonban ezeken könnyedén tetten érik, hiszen a részletes nyilvántartást tüzetesen átvizsgálva ki tudják szűrni az ilyen visszaéléseket. Kötelező ugyanis a munkavállalók munkaidejéről és szabadságáról nyilvántartást vezetni, valamint részletes elszámolást nyújtani a munkabérekről is - arról nem is beszélve, hogy mennyi mindent elmondhat a munkavállalók nyilatkozata.

Előfordul, hogy a munkavállalót bizonyos események (például betegség) gátolták abban, hogy hosszabb időre pihenni térjen. Ebben az esetben a fennálló ok megszűnését követő 30 napon belül kell kiadni részére a szabadságot. A szabadság kiadásának időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg. Az alapszabadság egynegyedét a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni; az igényt a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal kell bejelenteni. A munkáltató pedig a szabadság kezdete előtt főszabályként egy hónappal köteles a kiadás időpontját a munkavállalóval közölni. Ha a munkáltató valamilyen oknál fogva úgy dönt, hogy mégis megváltoztatja az előre meghatározott időpontot, köteles a munkavállaló kárát megtéríteni – beleértve a befizetett utazás árát, illetve egyéb felmerülő költségeket. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a szabadságot csak a munkavállaló kifejezett kérésére lehet kettőnél több részletben kiadni.

Szabadság felmondáskor

Az is gyakran megesik, hogy a dolgozó azonnali hatállyal felmondott, ám abban az évben még nem ment szabadságra. Ekkor a munkáltató a dolgozónak időarányosan járó szabadságot pénzben köteles megváltani, azaz a "bennmaradó szabadság" időtartamához igazodó átlagkeresetet kifizetni (ez az összeg a munkavállaló halálakor jár az örökösnek). Ugyanez viszont fordítva is igaz: ha a dolgozó munkaviszonya megszűnéséig arányosan több szabadságot vett igénybe, akkor a többletidőre járó munkabért köteles visszafizetni a munkáltatónak. Nem jár azonban vissza a túlfizetés, ha a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása, halála vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg.

Napi Online