Szakképzési hozzájárulás

A szakképzési hozzájárulásról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény 3.§. (1) bekezdésének "a" pontja szerint, a szakképzési hozzájárulás alapja a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 79.§-ának (2) bekezdése által meghatározott bérköltség.
Eszerint bérköltség minden olyan - az üzleti évhez kapcsolódó - kifizetés, amely

- a munkavállalókat, az alkalmazottakat, a tagokat megillető, az érvényes rendelkezések szerint bérként vagy munkadíjként elszámolandó járandóság,
- ideértve a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködéseként kivett összeget is,
- az alkalmazásban állók és a munkavégzésre irányuló további jogviszonyban állók részére az üzleti évben bérként számfejtett, elszámolt összeg,
- ideértve az üzleti év után elszámolt, jóváhagyott prémiumokat, jutalmakat, valamint a 13. és a további havi fizetést is,
- amely elemeiben megfelel a statisztikai elszámolások szerinti keresetnek,
- függetlenül attól, hogy az ilyen címen kifizetett összegek után kell-e személyi jövedelemadót fizetni vagy sem,
- illetve alapját képezi-e vagy sem a társadalombiztosítási járulékoknak.

Ezek tehát a bérköltség elemei, jellemzői a kettős könyvvitel rendszerében. Megjegyzem, hogy a KSH fogalmi rendszere szerint a kereset fogalmába tartoznak a gazdasági társaságok tagjai részére a személyes közreműködés ellenértékeként történő kifizetések. A KSH által keresetként meghatározott kifizetések a munkáltatónál a bérköltség fogalomkörébe tartoznak.

A szakképzési hozzájárulásról szóló törvény értelmében tehát a számviteli törvény hatálya alá tartozó, kettős könyvvitelt vezető gazdasági társaságok nemcsak a munkavégzésre irányuló jogviszonyok alapján kifizetett bérköltség után, hanem a tagok bérköltségként elszámolt személyes közreműködési díja után is kötelesek megfizetni a szakképzési hozzájárulást.

A gazdasági társaságok ma már kettős könyvvitel vezetésére kötelezettek.

Egyszeres könyvvitel vezetésére van lehetősége viszont néhány egyéb szervezetnek. Az ő esetükben, (amennyiben hozzájárulásra kötelezettek a 2. § értelmében,) a szakképzési hozzájárulás alapja a számviteli törvény 111. §-ának (3) bekezdése szerint meghatározott, - a pénzforgalmi könyvvitelben elszámolt - bérköltség.
A számviteli törvénynek az egyszeres könyvvitelt vezetőkre vonatkozó előírása nem különbözik a kettős könyvvitelt vezetőkétől. Tehát a szakképzési hozzájárulás alapja itt is azonos az előbbiekben leírtakkal.

Annak a hozzájárulásra kötelezettnek, aki adófizetési kötelezettségének átalányadó megfizetésével tesz eleget, a szakképzési hozzájárulás tekintetében nem keletkezik bevallási és elszámolási kötelezettsége, fizetési kötelezettségét az átalányadó megfizetésével teljesíti.

A személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó csak a munkaviszony keretében foglalkoztatott dolgozó részére kifizetett bérköltség után fizet szakképzési hozzájárulást.
A szakképzési hozzájárulás mértéke az alap 1,5%-a, amely összeg csökkenthető a szakképzésben történő részvételre fordított kiadásokkal a törvényben előírtak szerint. (Ez most cikkemnek terjedelmi okok miatt nem témája.)

Az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó adóalany az általa munkaviszonyban foglalkoztatott dolgozók után - minden megkezdett hónapra - a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér kétszeresének 1,5%-át fizeti szakképzési hozzájárulásként.