TAO-szerű támogatás a kultúrának? Vállalati felelősségvállalás jöhetne a művészetben

Magyarországon a vállalati források közérdekű célokra történő mobilizálásának legismertebb példája a sport-TAO: a rendszer 2011 és 2024 között mintegy 1500 milliárd forintot irányított a sportba. A magyar vállalati szektor tehát igen jelentős támogatásokat képes mozgósítani, azonban a napokban megjelent Állami Számvevőszék jelentése szerint is átgondolást igényel a jelenlegi taotámogatási rendszer. A kérdés most az, miként lehet túllépni azon a logikán, hogy a TAO elsősorban a sporthoz, azon belül is a futballhoz kapcsolódik, és lehet-e olyan ösztönzőrendszert kialakítani, amely a sport-TAO tapasztalataira építve a vállalati forrásokat szélesebb körben engedi kiaknázni, például, egy, a kortárs művészet sajátosságaira szabott kultúra támogatási rendszer keretében.

A kultúra: több mint esztétikum, gazdasági tényező is

Az elmúlt évek adatai azt mutatják, hogy a kultúra hatalmas munkahely- és értékteremtő potenciállal rendelkezik. Az Európai Unióban 2023-ban már 2,1 millió kulturális vállalkozás működött, a kreatív és művészeti szektor pedig 524 milliárd eurós forgalmat generált.

A kulturális szektor finanszírozása ugyanakkor komoly kihívás. A művészek, galériák, kulturális startupok és nonprofit szervezetek jelentős része kis léptékben, projektalapon működik, bevételei pedig sokszor kiszámíthatatlanok. Nem véletlen, hogy világszerte nő az igény az olyan hosszú távú és stabil finanszírozási modellek iránt, amelyek a piaci szereplőket is érdekeltté teszik a kultúra támogatásában.

Miért éri meg beszállni?

A művészet támogatása már nem csupán nemes gesztus. Legyen szó műtárgyvásárlásról, kulturális programok támogatásáról vagy új produkciók finanszírozásáról, a vállalati szerepvállalás több területen is értéket teremthet. Erősítheti a vállalat márkáját és reputációját, inspirálóbb munkahelyi környezetet teremthet, mélyítheti a helyi közösségekhez való kötődést, egyes műtárgyak esetében pedig hosszabb távon pénzügyi értéknövekedést is jelenthet. Ezáltal a kultúra támogatása nemcsak kézzelfogható üzleti előnyökkel járhat, hanem hozzájárulhat egy olyan kreatív és innovatív környezet fenntartásához is, amely hosszú távon a gazdaság és a társadalom egészének javát szolgálja. 

Franciaország: műtárgyvásárlás adókedvezménnyel, közösségi haszonnal

A francia modell célzottan a vállalati műtárgyvásárlást ösztönzi. Ha egy vállalat élő művésztől vásárol eredeti műalkotást, annak vételárát öt év alatt leírhatja az adóalapjából, meghatározott feltételek mellett. A műnek a munkavállalók vagy a nyilvánosság számára hozzáférhetőnek kell lennie, például az iroda aulájában vagy tárgyalóiban. A kedvezmény csak valós, eredeti műalkotásokra vonatkozik, a kereskedelmi célú vásárlásokra nem.

Olaszország: amikor a mecenatúra megtérül

Az olasz Art Bonus más logikát követ: a vállalatok a nyilvános kulturális javak védelmét és helyreállítását, valamint állami és önkormányzati kulturális intézmények – például múzeumok, könyvtárak, operaházak és színházak – működését támogathatják. Az adományozott összeg 65%-a adójóváírásként visszajár. A rendszer egyik kulcsa az átláthatóság: a hivatalos kormányzati portálon minden projekt, befizetés és felhasználás nyomon követhető.

Ausztria: támogatás, mint üzleti ráfordítás

Ausztriában a vállalatok és a vállalkozók éves adózás előtti nyereségük 10%-áig támogathatnak művészeti és kulturális szervezeteket, az összeg pedig teljes egészében levonható az adóalapból. A támogatott szervezeteket a pénzügyminisztérium tartja nyilván. A rendszer ügyel arra is, hogy valóban közhasznú kulturális szereplők részesüljenek a támogatásokból. A szabályozás különbséget tesz adomány és szponzoráció között: utóbbi esetében a vállalatnak valós reklámértéket kell kapnia.

Belgium: új produkciók vállalati finanszírozással

A belga Tax Shelter program már közvetlenül a produkciók finanszírozásába vonja be a vállalatokat, elsősorban színházi, opera-, tánc-, cirkusz- és zenei előadások támogatásán keresztül. A támogatás feltétele, hogy az adott színpadi mű új produkció vagy jelentős kreatív újraértelmezés legyen. A vállalatok adójuk egy részét minősített kulturális produkciók finanszírozására fordíthatják, cserébe adóelőnyben, meghatározott pénzügyi hozamban és PR-értékben részesülnek.

Mit tanulhat Magyarország?

Az európai példák alapján Magyarország számára is reális lehet egy olyan rendszer kialakítása, amelyben a vállalatok adóalapjuk vagy fizetendő adójuk egy részét kortárs műtárgyvásárlásra, kulturális projektekre vagy új művészeti produkciók finanszírozására fordíthatják.

„Az európai példák azt mutatják, hogy jól kialakított adóösztönzőkkel és átlátható keretekkel érdemi vállalati forrásokat lehet a kultúra felé terelni. A kortárs magyar művészetben is nagy lehetőségek rejlenek, és a hazai vállalati szektorban is megvan a potenciál arra, hogy a jelenleginél nagyobb szerepet vállaljon a finanszírozásában. Friss szabályozási gondolkodásra és jól működő nemzetközi mintákra alapozva az adóösztönzők nemcsak a művészek számára teremthetnek új finanszírozási lehetőségeket, hanem a vállalatok számára is értéket jelenthetnek. Ebben azok a cégek járhatnak élen, amelyek a művészet támogatására nem pusztán társadalmi szerepvállalásként, hanem értékteremtő üzleti lehetőségként tekintenek” – mondta Szücs Andrea, a KPMG művészeti tanácsadási területének vezetője.