Üzemi tanács: erre ugranak az ellenőrök

A magyar jogszabályok alapvetően a munkahelyi önszerveződés szabadságát biztosítják a munkavállalók részére, de ezzel kapcsolatban kötelezettségeket is rónak a munkaadóra. Ügyvédi irodánk tapasztalatai szerint sok esetben még a külföldi tulajdonban lévő magyarországi gazdasági társaságok tulajdonosai sem törekednek feltétlenül arra, hogy az üzemi tanács léte és működése során be legyenek tartva a vonatkozó magyar törvényi előírások, jóllehet a nyugat-európai anyavállalatnál ilyen helyzet teljességgel elképzelhetetlen lenne.

Ugyanakkor kiemelendő az is, hogy a munkavállalók érdekvédelmi képviseletének jelenlegi magyarországi formája, módja, gyakorlata sok vonatkozásban jelentősen eltér a nyugat-európaitól, ahol az alulról jövő kezdeményezések szerves fejlődése nem tört meg a II. világháború után. Az 1989 utáni magyarországi változások sem hatottak bátorítólag a munkavállalók szervezkedési kedvére, ezért az állam tekinti feladatának az érdekeik – törvényi szinten minél részletesebben és általánosabban szabályozott – védelmét.

A jogalkotó által előirányozottan a munkavállalói részvétel legtipikusabb formája az üzemi tanács. Üzemi tanács választása azon munkaadóknál – illetve ezek szervezeti egységeinél – kötelező, ahol a munkavállalók létszáma az ötven főt meghaladja. Amennyiben a foglalkoztatottak száma nem éri el az ötven főt, de a tizenöt főt meghaladja, üzemi megbízottat kell választani. Az üzemi tanács és a megbízott gyakorlatilag azonos jogállású.

Bár a munkaadó az ilyen irányú munkahelyi önszerveződést jogi eszközökkel nem tudja befolyásolni, a választási eljárás során mégis jelentős szerep hárul rá, hiszen tájékoztatnia kell a munkavállalókat az őket megillető kollektív jogokról, viseli a választás és a működés felmerült költségeit, továbbá a gyűlések lebonyolítása céljából megfelelő helyiséget bocsát a munkavállalók rendelkezésére. A munkaadónak minden tekintetben konstruktív és segítő módon kell együttműködnie az üzemi tanács megalakítása és működése során a munkavállalókkal.

A jelentős munkavállalói létszámot foglalkoztató munkaadók a munkaügyi ellenőrzés első számú célpontjait képezik. Az üzemi tanács hiánya azon tényezők közé tartozik, melyek növelik a munkaügyi ellenőrzés valószínűségét. Mivel az üzemi tanács kialakítása nem csupán joga a munkavállalóknak, de – egyébként nem szankcionált – kötelezettségük is, a munkaügyi hatóság alaposan megvizsgálja annak okát, hogy mi vezetett a munkaügyi érdekképviseleti szervezet megalakításának elmaradásához.

Amennyiben ilyen esetben a munkaügyi hatóság oldalán az álláspont alakulna ki, hogy a munkaadó szándékos akadályozó magatartása miatt nem alakult meg az üzemi tanács úgy a munkaadónak kell bizonyítania, hogy megfelelően együttműködött a munkavállalókkal, így például ellátta őket a szükséges információval, helyiséget, irodai eszközöket és hirdetési lehetőséget biztosított a részükre. Amennyiben a fentieket nem bocsátja a munkaadó folyamatosan a munkavállalók rendelkezésére, a hatóság arra a következtetésre juthat, hogy a munkavállalókat jogellenesen zárják el jogaiktól, és bírságot szabhat ki.

Az üzemi tanács jogosítványai alapvetően a munkáltatói döntések előkészítéséhez, nem pedig azok meghozatalához kapcsolódik. A munkaadó köteles a döntés meghozatala előtt az üzemi tanáccsal véleményeztetni a munkavállalók nagyobb csoportját érintő döntéseket, az éves szabadságolást, a munkavállalók továbbképzését szolgáló programokat, az új munkamódszerek és teljesítménykövetelményeket és a munkaadó által meghirdetett pályázatot.

Kiemelendő, hogy az üzemi tanács véleménye a munkaadóra nézve nem kötelező jellegű. Az üzemi tanácsot megilleti a tájékoztatáshoz való jog a munkaadó gazdasági helyzetét és beruházásait, tovább a béreket, a foglalkoztatást és a munkafeltételeket érintő kérdésekben. Együttdöntési jog illeti meg az üzemi tanácsot a munkaadó jóléti célú eszközeinek a felhasználását illetően, ha a munkaadóval kollektív szerződést kötöttek, és ebben ilyen célú alapot, illetve intézményt hoztak létre.