6 dolog, amit egy vezető tanulhat Van Gogh-tól

Mikor festettél magadról utoljára őszinte önarcképet? Akár ecsettel, akár szavakban, tollal, másoktól kapott visszajelzések segítségével… Nemrég a Van Gogh Álmai című kiállításon jártam (Budapesten november végéig tek

Mikor festettél magadról utoljára őszinte önarcképet? Akár ecsettel, akár szavakban, tollal, másoktól kapott visszajelzések segítségével…

Nemrég a Van Gogh Álmai című kiállításon jártam (Budapesten november végéig tekinthető meg), ahol 3D technológia segítségével kelnek életre a festő remekművei. A zseniális festmények mellett fejlesztő szakemberként érdeklődéssel figyeltem a művész leveleiből közzétett sorokat, a húgom nem is hagyta szó nélkül, hogy „már megint inspiráló idézeteket jegyzetelsz.”

„Érzem, hogy van valami értelme a létezésemnek! Tudom, hogy egészen más ember lehetnék! Mi az hát, amiben hasznos lehetnék, amit szolgálhatnék? Van valami bennem, de mégis mi az?”

A beharangozóban ígért „új dimenzió”-t nekem nem a képek térbeli megjelenítése adta, nem is a színárnyalatok felfrissítése, de még csak nem is a kísérő hangeffektusok.  Az emberi dimenzió rajzolódott ki. Érdekes volt megfigyelni, alig tíz év alatt milyen bámulatos fejlődésen ment keresztül Van Gogh művészete, tudatossága, önismerete. Ahogy a gondolatait olvastam, egyre inkább lenyűgözött a személyiségét jellemző kitartás, hit és a konok önfejlesztés. Sokat lehet tőle tanulni; és bár számos formában feldolgozták már a művész életét, most a legfontosabb megfigyeléseimet emelem ki.

Mit tanulhat Van Gogh-tól egy mai vezető?

Önismeretet. Hitt abban, hogy van valami, amiben igazán tehetséges, és kereste, hogy mi az. Amikor megtalálta, akkor pedig elhatározta, hogy abban fog kiteljesedni, amihez ért. Ezt ma úgy mondanánk, hogy az erősségeire alapozott. (Hány ilyen személyiségfejlesztő módszertan létezik manapság!…) Önismeretét biztosan erősítette azzal is, hogy számos önarcképet festett. Újra és újra tükörbe nézett, és saját érzéseit, vonásait fedezte fel.

Ambíciót. Fejlődni vágyott. Nem elégedett meg azzal, amit már letett az asztalra, hanem tovább hajtotta a belső erő. Folyamatosan kísérletezett, hogyan tudna még jobbá válni.

Kitartást. Rengeteget gyakorolt. Amikor kezdte érezni, hogy a festészet az, amihez ért, akkor elhatározta, hogy festeni fog. Sokat. Amennyit csak tud. Ugyanazt a témát akár többször is lefestette, kicsit más szempontból, másképpen, más háttérrel. Tanulmányrajzokat készített. És alkotott, alkotott. Hogy egyre jobb legyen. Mi lett az eredménye? Egyre jobb lett. (Sajnos az elismerést nem kapta meg a teljesítményéért – mint közismert, egész életében egyetlen alkotását sem vették meg.)

Tudásvágyat, szakmai alázatot. Minden lehetőséget megragadott a tanulásra. Megfigyelt, könyveket böngészett, mesterektől tanult. Közösen alkotott velük. Szellemi műhelyről álmodozott.

Kreativitást. Hagyta, hogy hassanak rá a környezetében látottak, és ezzel alakította ki saját stílusát. A nagyvárosi élénk fények, a japán fametszetek kontúrjai vagy a vidéki színek – ilyen elemekből állt össze egyedien új művészi stílusa. Változatosságot keresett mindenben, nem érte be a megszokással, a rutinnal. Játszott. Ötletelt. „Elárasztanak a munkával kapcsolatos ötletek… Úgy működöm, mint egy festőgépezet” – írta egyik levelében.

Bátorságot. Merészen kísérletezett az új technikákkal, a színekkel, fényekkel, formákkal, vonalakkal. Nem félt a változástól, a változtatástól. Ha úgy érezte, hogy nem megfelelő a környezete az alkotáshoz, akkor fogta magát, és továbbállt. Új helyen kereste az optimális működési környezetét.

Korát megelőző stílusérzéke olyan látnoki képességről tanúskodik, mely a mai vállalatvezetőket is sikeressé teheti. Érdemes átgondolni saját szakmai tevékenységünket abból a szempontból, milyen „fogásokat” tudnánk ellesni a zseniális művésztől. Akár egyedül, akár egy gondolkodó partner segítségével.

 

(Meg kell jegyeznem azonban, hogy a kiállításon a fordító szakember énem belül kicsit kesergett a feliratokon olvasható csapnivaló angol fordítások és égbekiáltó helyesírási hibák láttán – de ez másik blogba tartozik.)