Köszönöm, megoldom

Nyugodt kisugárzású, okos tekintetű, jól szituált nő utazik állva a villamoson. Babakocsiban a pici, mellette a kicsi, amikor leszálláshoz készülnek, látom, hogy nagy a pocakja, ott a harmadik. Megkérdezem tőle, segítsek-e a babakocsi

Nyugodt kisugárzású, okos tekintetű, jól szituált nő utazik állva a villamoson. Babakocsiban a pici, mellette a kicsi, amikor leszálláshoz készülnek, látom, hogy nagy a pocakja, ott a harmadik. Megkérdezem tőle, segítsek-e a babakocsival. – Köszönöm, megoldom – rázza a fejét. A másik oldalán fiatal férfi telefonál. „Várj egy kicsit" – mondja a telefonba. A nőhöz fordul: – Segíthetek? – Köszönöm, megoldom. Megáll a villamos, nyílik az ajtó. A nő rutinos mozdulattal emeli a babakocsit, és összeszokott pillantással int a kislányának, hogy jöjjön. A felszállni készülők nyújtják a kezüket, segítenének a babakocsival. – Megoldom, köszönöm! És megoldja.

Egyszerre éreztem dühöt és együttérzést. Elgondolkodtam, mennyire visszás a helyzet. Hozzá vagyunk szokva, hogy egyedül oldjunk meg minden felmerülő problémát, és ezzel szépen rászoktatjuk a környezetünket, hogy ne segítsenek. Bíznak bennünk, egy idő után fel se ajánlják a segítséget, hiszen úgyis mindent megoldunk egyedül. Mi pedig belül egyre elégedetlenebbek vagyunk, hogy magunkra maradunk a nehézségekkel.

Mi kell ahhoz, hogy megtanuljunk segítséget elfogadni? Netán segítséget kérni?

Hogyan lehet elkezdeni megosztani a nehézségeinket? Belátni, hogy lehetünk gyengék? Hogy nem kell minden helyzetet egyedül leküzdenünk?

Mikor fogadjuk el azt, hogy ha gyengék tudunk lenni, azzal erősebbek leszünk?

Generációk óta cipelik a nők az egyre növekvő terheket, viselik a társadalmi és környezeti nyomást. Az elvárások már nem mindig kívülről jönnek, sokkal inkább belülről, magunktól várjuk el a maximális teljesítményt – otthon, a munkahelyen, az iskolában. Meg akarunk felelni azoknak a láthatatlan és kimondatlan elvárásoknak, amiknek egyszerre megfelelni lehetetlen. Senki nem lenne képes rá. De mi megmutatjuk. Hátha attól majd elismernek. Jobban szeretnek. Elfogadnak. Hátha akkor majd szeretni tudom magamat.

Amikor női vezetőkkel dolgozom, a coaching üléseken kivétel nélkül mindig téma a belső kritikus hangok lecsitítása, megszelidítése. A régóta hozott majd-én-megmutatom minták kiirtása, és helyettük új, minőségibb életet és jobb kapcsolatokat adó minták bevezetése.

Mi, nők pontosan tudjuk, mekkora erő rejlik bennünk, nőkben. A sorsközösségünkben.

Ennek szeretnénk teret adni november 30-án a TEDxLibertyBridgeWomen eseményen. A TED szellemiségében bátor, ragyogó, erős, okos nők és férfiak osztják meg eredeti gondolataikat, hogy inspiráljanak és cselekvésre késztessenek.

Ezért építjük a közösséget, ezért tesszük bele önkéntes munkánkkal az éves szinten akár ezer órát. Ezért csatlakoztak hozzánk már több ezren a közösségi oldalakon és a tavalyi eseményen. Társalapítóként és kurátorként, szervezőként ezért teszem oda magamat már második éve.

A rendezvényünk címe idén: Tegyük oda magunkat!

Te hogyan teszed oda magadat – magadért? A nőkért?

A szerző bemutatkozik

Szabados Andrea vagyok, humánfejlesztési és vállalati kommunikációs szakember. Vezetői coachként az együttgondolkodó partner szerepében dolgozom. Inspiráló, kreatív szellemi műhelyt teremtek munkám során. Ügyfeleim – elsősorban innovatív, technológiai vállalatok vezetői és tehetséges munkatársai – a coaching szemlélet elsajátításával párhuzamosan bővítik eszköztárukat és fejlesztik készségeiket. Okleveles közgazdász vagyok, két évtizedes vállalati kommunikációs és humánfejlesztési tapasztalattal rendelkezem. A Nemzetközi Coach Szövetség által akkreditált coachként (ACC) a magas színvonal és az állandó szakmai fejlődés mellett köteleztem el magam. Jelenleg a PCC minősítés megszerzésén dolgozom. Rendszeresen publikálok a hazai és nemzetközi szaksajtóban. Öt idegen nyelven beszélek. A TEDxLibertyBridgeWomen társalapítójaként és kurátoraként a TED-szellemiségű, megosztásra érdemes gondolatok felkutatásán és terjesztésén dolgozom a társadalmi értékteremtés érdekében. A Professzionális Coaching Egyesület alapító elnökeként három évig aktívan dolgoztam a coaching népszerűsítéséért. Két kamasz fiammal folyamatos fejlődésre inspiráljuk egymást.