A válságból kifelé
Az ETUI kiadott egy tanulmányt, melynek a témája a válságnak a munkajogi szabályozásra, illetve a társadalmi egyenlőtlenségekre kifejtett szerepe voltak. Az adatsorokat és az elemzést érdemes röviden szemügyre venni. Az adatsorokból m
Az ETUI kiadott egy tanulmányt, melynek a témája a válságnak a munkajogi szabályozásra, illetve a társadalmi egyenlőtlenségekre kifejtett szerepe voltak. Az adatsorokat és az elemzést érdemes röviden szemügyre venni. Az adatsorokból megállapítható, hogy Európa széttagolt. Mielőtt azonban a részletekre rátérnék, érdemes megnézni azt, hogy az USA és az Európai Unió milyen kihívásokkal nézett szembe a válság kirobbanásakor.
A válság kirobbanását követően mind az USA-ban mind pedig az EU 27-ben jelentős GDP csökkenés volt tapasztalható. Ez az előbbinél hozzávetőlegesen 3%, míg Európában 4.5% körüli értékre tehető. A 2010. évet követően az USA-ban lassú javulás, míg Európában ismételt recesszió állt be. Európában az egyes országokat eltérő mértékben érintette a válság. A fejlett nyugat esetében a gazdasági fellendülés erősödött, amelynek mértéke a visszaesést ellensúlyozni tudta. Ezzel szemben Európa keleti, déli részén (periféria) csupán lassú felzárkózás indult be, amelynek a mértéke a GDP csökkenés mértékét nem érte el vagy azt csupán kis mértékben haladta meg. Ennek az lett az eredménye, hogy a szegényebb régiók felzárkózása megállt, illetve némiképpen még romlott is a helyzetük. A gazdasági mutatókból az is megállapítható volt, hogy az exportnak kitettség az ország válság sújtotta helyzetét nagyban befolyásolta. Azon országokat, mint pl. Magyarország, amelyeknek a gazdasága nagyrészt exportra épül, különösképpen megviselte a válság. Ennek oka a felvevőpiacok befogadóképességének a szűkülésével magyarázható. A válság a jövedelemkülönbségekre is kedvezőtlen hatással volt. Európa nyugati részét leszámítva minden országban tágabbra nyílt az olló, azaz nőtt a különbség a szegények és a gazdagok között. A foglalkoztatás területén is hasonlóan negatív tendenciák voltak megfigyelhetőek. Németország és Lengyelország kivételével valamennyi országban csökkent a foglalkoztatottság, és nőtt a munkanélküliség a válság alatt. A munkanélküliségi mutatókban az EU 27 átlagában 3% körüli romlás volt tapasztalható. Különösen aggasztó a fiatalok munkanélküliségi adatainak negatív változása. Hasonlóképpen egyéb gazdasági mutatókhoz, a jól teljesítő mag (Németország, Ausztria, Luxemburg, skandináv országok) kedvező adatokat produkáltak, míg Európa többi területén drámaian romlott a helyzet. A negatív rekordot Spanyolország, Portugália, illetve Görögország tartják kétszámjegyű romlással. Ezzel együtt az atipikus foglalkoztatási viszonyok aránya nőtt (elsősorban a részmunkaidős foglalkoztatásé).
A trendeket elemezve láthatjuk, hogy az egyes régiókat különbözőképpen érintette a válság. Nyugat-Európa az un. perifériától minden tekintetben elkülönül. Egyetlen kivételt vehetünk észre: Lengyelországot, amely a válság alatt is meg tudta tartani gazdasági szerepvállalását (a lényeges gazdasági mutatók alig romlottak, illetve javultak!), s megerősödve került ki a válságból. Ehhez az ügyes kormányzáson kívül az is hozzájárult, hogy a bankszektor lényegében nem került privatizálásra, melynek következtében a pénzügyi válság kevéssé viselte meg. Szakértők ezt korábban hátrányként definiálták, ám a válság során ez paradox módon segítette Lengyelországot.
Végezetül azt is érdemes megnézni, hogy a válság hatására Európában a munkajogi szabályozás milyen mértékben alakult át. Leszögezhetjük, hogy a szabályokhoz minden országban hozzá kellett nyúlni, ennek mértéke azonban jelentősen eltér országonként. A legkevesebb országban a munkaügyi kapcsolatokhoz, illetve a kollektív alku szabályaihoz nyúltak hozzá. Ezt követték az elbocsátás szabályai, a munkaidő szabályozása, az atipikus foglalkoztatás ösztönzése, s végül a fiatalok munkaerőpiaci helyzetének a javítása. Magyarország jellemzően inkább a portugál mintát követte, azaz a kormányzat a munkaviszonyt érintő szabályokhoz valamennyi területhez hozzányúlt. Szűkítették a munkavállalók jogvédelmét, korlátozták a kollektív alkut, valamint csökkentették a munkáltatókra rakódó terheket. Az Európai Unión belül vita folyik arról, hogy melyik modell a hatékonyabb. Az un. neoliberális modell, amelyet Magyarország is követett, vagy pedig a fokozottabb állami szerepvállalásra épülő modell, ami a fejlett nyugati országok szabályozásának a jellemzője. Utóbbi államokban az adók jóval magasabbak, hiszen ez jár együtt az állam szerepének a növekedésével, ám érdekes módon a válságból való kilábalást ez egyáltalán nem akadályozta.
KÁ
További érdekes jogi cikkekért ajánlom a munkajoga, az adamsblog című blogokat és a liganet.hu internetes oldalt.
