Valentin-nap apropóján - a zaklatás eltérő megítélése az angolszász országokban és Magyarországon
A Valentin-nap mint angolszász gyökerű ünnep jó alkalmat kínálhat arra, hogy átgondoljuk, milyen lényeges különbségek mutatkoznak a hazai és egyes külföldi szabályozásokban a munkavállalók munkahelyi védelmével kapcsolatban, ille
A Valentin-nap mint angolszász gyökerű ünnep jó alkalmat kínálhat arra, hogy átgondoljuk, milyen lényeges különbségek mutatkoznak a hazai és egyes külföldi szabályozásokban a munkavállalók munkahelyi védelmével kapcsolatban, illetve hogy van-e ezen a téren tennivalónk.
Minden munkahelyen a hatékony munkavégzés kulcsfontosságú előfeltétele a munkatársak megfelelő együttműködése. A kisebb-nagyobb figyelmességek szolgálhatják a munkatársakkal ápolt jó kapcsolatok megerősítését, azonban akár porig is rombolhatják azokat, különösen, ha egyes kollegák átlépnek bizonyos határokat, vagy fordítva: tévesen tulajdonítanak többletjelentést egy-egy kollegiálisnak szánt gesztusnak.
E körben az angolszász országok hagyományosan elől járnak. Náluk egyértelműen a szexuális zaklatás fogalmába sorolható ugyanis minden viszonzatlan szexuális tartalmú közeledés vagy kérés és bármilyen egyéb szexuális töltetű megnyilvánulás vagy magatartás, különösen akkor, ha ésszerű körültekintés mellett felismerhető lett volna, hogy az adott magatartást a címzett megbotránkoztatónak, megalázónak vagy megfélemlítőnek találhatja.
Ezek az esetek Valentin nap alkalmával megsokszorozódhatnak, amely igen kényelmetlen helyzeteket teremthet, és szélsőséges esetekben ellehetetlenítheti a munkatársak további együttműködését is. Ezt eredményezheti az is, ha valaki - szándékosan, akár csak a vicc kedvéért - átlépi azt a bizonyos határt, történjen az egy kéretlen öleléssel, az érintés bármely egyéb formájával vagy éppen egy nem várt Valentin napi ajándékkal.
E körben érdemes utalni arra is, hogy az angolszász országokban a munkáltató minden tekintetben felelősséggel tartozik a munkavállalók közötti - akár enyhe fokú - szexuális zaklatás megakadályozásáért, illetve szankcionálásáért. A felelősség megállapításához nem szükséges tehát az, hogy a munkáltató vezetője kövessen el ilyen jellegű visszaélést, a munkavállalók egymás közötti helytelen magatartásának megakadályozása, illetve szankcionálása is a munkáltató felelősségi köre.
Az angolszász bíróságok előtt egy ilyen jogvitában a munkáltató nem mentesülhet a felelősség alól pusztán azzal, hogy elkészítette a vonatkozó magatartási kódexet, hanem azt is bizonyítania kell, hogy a munkavállalók képzésére sor került, valamint egyszerű, gyors és hatékony eljárás állt rendelkezésre, amely által a gyakorlatban ténylegesen érvényesülhetett a szexuális zaklatással kapcsolatos panaszok kezelése és a munkavállalók védelme. A jól ismert, rendkívül magas kártérítési összegek is azt a célt szolgálják, hogy rábírják a munkáltatókat a megfelelő intézkedések bevezetésére és a megelőzés előnyben részesítésére.
Magyarországon a helyzet sok tekintetben eltér ettől. Az esetjog hiánya is arra enged következtetni, hogy még az érintett munkavállalók többsége is szemet huny az ilyen magatartások felett, nem veszi komolyan, nem tartja érdemesnek arra, hogy jogorvoslatért forduljon, illetve ad abszurdum eltűri a megaláztatást. Néhány multinacionális vállalkozáson kívül a magyar munkáltatókra nem jellemző különösképpen, hogy szabályzatban rögzítenék a munkavállalók közötti elvárt magatartását, megtiltva a zaklatás minden formáját. Sokszor tekintik az ilyen és más jellegű visszaéléseket - különösen, ha azok nem érnek el bizonyos, akár büntetőjogilag is releváns szintet - az érintett munkavállalók magánügyének, amelybe a munkáltatónak nem kell, illetve nem illik beavatkozni.
Az ábrázolt különbség a magyar és az angolszász típusú munkajog által biztosított munkavállalói védelem között mindenképpen elgondolkodtató. Én a magam részéről azt gondolom, hogy a két véglet között valahol félúton van az ideális rendszer: a hazainál nagyobb munkavállalói tudatosság és szükség esetén valóban megfelelő szintű jogi védelem biztosítása, de extremitások nélkül. Ez vonatkozik adott esetben mind a zaklatás fogalmának - adott kultúrkörben - ésszerűnek tekinthető meghatározására, kerülve annak életszerűtlenül túlzó kiterjesztését, illetve a kártérítési összegek racionális szintjére.
Az Advocatus blogon további bejegyzéseket olvashat a munkajog és a Munka Törvénykönyve témakörében.
